A hét könyve

Loïc Wacquant: Bourdieu in City

Fotó: Amazon Books

Bourdieu-t nem kell városba vinni. Már nem lehet, különben is, ment ő magától, Párizsba, s lett először a Lycée Louis-le-Grand középiskola, aztán az École Normale Supérieure diákja, végül a Collège de France professzora. Bourdieu városban volt, és a város Bourdieu-ben. Loïc Wacquant Bourdieu in City című könyvét ajánljuk.

Tárgya nem Bourdieu útja a kis dél-franciaországi faluból a fővárosba, a paraszti világból az akadémiai világba. Wacquant nem ezt elemzi, de nem is Bourdieu „hasadt habitusát” (erről lásd itt, 45. o.). Amit a Bourdieu in City csinál, az nem Bourdieu bourdieu-iánus szociológiai elemzése, hanem – miként alcíme, Challenging Urban Theory mutatja – a városelmélet bourdieu-iánus provokációja. Wacquant városteoretikusként értelmezi újra Bourdieu-t, és a város egy új koncepciójának megalkotására használja, arra invitálva minket, hogy a várost annak középpontba állításával tegyük kutatásunk tárgyává, amit ő – Bourdieu nyomán – a szimbolikus tér, társadalmi tér és fizikai tér trialektikájának nevez.

A szimbolikus tér elemei azon kognitív-mentális kategóriák, amelyekkel felosztjuk a világot és osztályozzuk az entitásokat (dolgokat, tárgyakat, helyeket, embereket, tevékenységeket). Ezek a kategóriák formát adnak (öntőformái) gondolkodásunknak, észlelésünknek, érzéseinknek, ítéleteinknek, cselekvéseinknek; mentálisak-kognitívek, de testünkbe vésődnek vagy égnek, s konstitutívak az inkorporálódó diszpozíciók, a habitusokat illetően. Autoritással és potenciával bírnak, hatalmat és kényszert gyakorolnak, mögöttük olyan ágensekkel, mint az állam, a vallás, a tudomány, valamint azokkal a „természetes” attitűdökkel, amelyek a szocializáció, a szociális ceremóniák és intézményes rítusok eredményei. Nem transzcendentális univerzálék, hanem társadalmi ágensek közötti harcok termékei; nem velünk születettek, hanem különféle gyakorlatok révén belénk vésettek, belénk égetettek.

Fizikai és társadalmi tér. Ahogyan a dolog a fizikai térben egy konkrét és kizárólagos helyet foglalnak el, úgy foglalnak el helyet a társadalmi térben az ágensek; ahogyan a fizikai térben egy helyet más helyekhez való viszonya határoz meg, úgy határozzák meg a társadalmi térben a pozíciók egymást. A társadalmi valóság relacionális, amit Bourdieu a tér metaforájával írj le: a társadalom pozíciók (és diszpozíciók) tere, amelyek egymáshoz képest határozódnak meg, egyik a másikhoz való viszonyában és viszonyaként létezik; társadalminak lenni annyi, mint társadalmi térben pozíciót elfoglalni, pozícióval bírni.

A társadalmi tér az anyagi-fizikai térbe íródik: a társadalmi különbségek, távolságok/közelségek és alá-fölérendeltségek térbeli különbségek, távoságok/közelségek, alá-fölérendeltségek formáját öltik, a társadalmi tér és struktúra fizikai térként és térstruktúraként objektiválódik. Ez nagymértékben hozzájárul a társadalmi viszonyok fönnmaradásához, olyannyira, hogy a társadalmi struktúrák az emberek átköltöztetése, átültetése, áttelepítése, gyökerüktől megfosztása nélkül nem változtathatók meg. Vagyis ezzel, bár nála kifejtetlen marad, Bourdieu azt mondja, hogy a fizikai tér – nem tisztán fizikai térként – konstitutív a társadalmi teret, az azt alkotó pozíciókat (és diszpozíciókat) illetően. Ahogyan például a kabil ház esetében, melyet elemezve Bourdieu azt mutatja meg, hogy mind a kint és bent viszonya, mind a bent elrendezése a férfi-nő viszonyának leképeződése, egyszersmind e viszony férfiakba és nőkbe vésője, ily módon újratermelője (Bourdieu, 57–78. o.).

Hogy a társadalmat Bourdieu térként írja le, azzal arra invitál minket, hogy relacionálisan vagy inkább – mint mondja Wacquant – topologikusan gondolkodjunk. Ez általánosan fogalmazva annyit tesz, hogy elemzésünk középpontjában az áll, hogy az entitások, legyenek azok akár mentális-kognitív kategóriák, akár társadalmi pozíciók és diszpozíciók, akár fizikai helyek és építmények, milyen viszonyban állnak egymással, illetve miként rendeződnek el egymáshoz képest. A tér – állítja Wacquant – több mint metafora Bourdieu-nél, pozíciók (társadalmi térben és fizikai térben elfoglalt helyek) egymáshoz való és a pozíciót (társadalmi térben és fizikai térben elfoglalt helyet) meghatározó olyan viszonyok leírását teszi lehetővé, mint a közelség és távolság vagy az alá- és fölrendeltség. Bourdieu szociológiája – vonja le a következtetést Wacquant – társadalomtopológia, mégpedig olyan, amelyik a társadalmi-térbeli viszonyokat és helyeket illetően meghatározó szerepet tulajdonít a tőkéknek (különféle tőkéknek vagy tőketípusoknak) és azok eloszlásának.

Bourdieu (topologikus) szociológiája egyrészt arra jó Wacquant szerint, hogy a város társadalomtudományának, avagy a városkutatásnak löketet adjunk; ehhez viszont városba kell vinnünk Bourdieu-t, vagyis be kell oltanunk a bourdieu-i szociológiát a város társadalomtudományába. Ez – többek között – azt jelenti, hogy (1) a város társadalomtudományát reflexívvé kell tenni: szakítani kell a common sense-szel, vagyis a közhelyekkel, magától értetődőségekkel, előtalált, készen kapott, magukat természetességükkel vagy elfogadottságukkal ránk kényszerítő hétköznapi, tudományos és közpolitikai fogalmakkal és problémákkal, hogy aztán föltárjuk társadalomtörténetüket és társadalomkonstrukciós aktivitásukat, társadalmi valóságot konstruáló munkájukat.

(2) A város társadalomtudományának a kutatásban kell gyökereznie és azt kell szolgálnia. A kutatás tárgyának elméleti megkonstruálása nem választható el azon eljárásoktól és eszközöktől, amelyek nélkül nem lehetséges kutatás és valódi tudás a tárgyról. A szociológia, így a városszociológia is valóságtudomány, amiért is az elméletet és a módszert mindvégig a kutatás gyakorlatának kell orientálnia, olyan gyakorlatának, amelyben az elmélet és gyakorlat kéz a kézben jár.

(3) A városkutatónak topologikusan kell gondolkodnia, egyszersmind a várost a térért és térben folyó harcok terepének kell látnia és láttatnia: a szimbolikus, a társadalmi és a fizikai tér mindegyike, akárcsak egymásra hatásuk, egyszerre terméke, tétje és fegyvere a tőkékért és a pozíciókért, azok megszerzéséért és megtartásáért folyó harcnak.

Bourdieu (topologikus) szociológiája arra jó Wacquant szerint, hogy a város társadalomtudományának, avagy a városkutatásnak löketet adjunk, de egyben arra is, hogy provokáljuk ennek kánonját, mi több, hogy megújítsuk elméleti és gyakorlati eszköztárát. Wacquant azt javasolja, hogy a várost mint különféle tőkék (tőketípusok) felhalmozásának, eloszlásának és összecsapásának terepeként, egyszersmind azon különböző habitusok összekeveredésének és összeütközésének helyszíneként gondoljuk újra, amelyek a várost történelmi küzdelmek tétjévé és helyévé teszik.

Bourdieu in City tehát arra fut ki, hogy a bourdieui szociológia képes arra, hogy a városkutatást felkavarja, ösztönözze, egyszersmind új irányt adjon neki, mégpedig azzal, hogy a szimbolikus, a fizikai és a társadalmi tér kapcsolatának vizsgálatát állítjuk középpontba. Wacquant könyvében egyrészt amellett érvel, hogy Bourdieu nem csupán városkutatásban használható és alkalmazható fogalmakkal szolgál nekünk, mint amilyen például a társadalmi tér, a habitus vagy a tőke, hanem meg is nyitotta, ki is kövezte számunkra az utat afelé, hogy a várost a különféle tőkék felhalmozása, elosztása és összecsapása helyszíneként, egyúttal a különböző habitusok találkozási és összeütközési helyeként ragadjuk meg. Ez, mármint ezek az összecsapások és összeütközések adják és képezik a város sajátos miliőjét, azt, mutatja meg Wacquant, ami egyszerre van és nincs jelen a bourdieu-i oeuvre-ban. Wacquant könyvében másrészt amellett érvel, hogy a szimbolikus tér, társadalmi tér és fizikai tér trialektikáját a városkutatás középpontjába állítva tegyük a város társadalomtudományát topológiaivá, olyanná, amely e három tér relációit, térbeni és térközi relációit helyezi középpontba.

Fotó: Pixabay

Ajánlott olvasmányok:

Bourdieu, Pierre: Site Effects. In Bourdieu, Pierre et al.: The Weight of the World. Social Suffering in Contemporary Society, 123–129. / Bourdieu, Pierre: Ortseffekte. In Bourdieu, Pierre et al.: Das Elend der Welt. Zeugnisse und Diagnosen alltäglichen Leidens an der Gesellschaft. 159–167. o. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)

Reed-Danahay, Deborah: Bourdieu and Social Space. Mobilities, Trajectories, Emplacements. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)

Berger Viktor: A térbeliség kérdése Pierre Bourdieu elméletében. In Berger Viktor: Térré szőtt társadalom. A tér kategóriája a szociológiaelméletekben. 141–155. o. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)