A hét könyve
Vivek Chibber - The Class Matrix: Social Theory After the Cultural Turn
Fotó: Amazon books
Lehetséges-e ma, a társadalomtudományok, bennük a marxisták kulturális fordulata után strukturalista és determinista osztályelméletet csinálni? Lehetséges-e az osztályszerkezetnek kultúrafüggetlen meghatározó szerepet tulajdonítani? Vivek Chibber The Class Matrix: Social Theory After the Cultural Turn című könyvét ajánljuk.
Vannak, ilyen például Chibber, akik úgy vélik, hogy az elméletet és a gyakorlatot össze kell kapcsolni; nem csak a baloldalon, kik a marxi hagyományhoz hűen azért akarják megérteni a világot, hogy megváltoztassák azt, de Chibber baloldali és antikapitalista. Sem ő, sem mások természetesen nem gondolják, hogy a megértés önmagában a dolgok megváltoztatásához vezet, megteremti a megváltoztatást elkezdő és végigvivő alanyt; ehhez szükséges még valami, mégpedig politikai befektetés és munka, hacsak nem gondoljuk, ma viszont a marxisták sem szokták úgy gondolni, hogy a világ megváltozása törvényszerűen és szükségszerűen történik meg, bele van kódolva a társadalmi viszonyokba. Ebből nem következik, hogy a tudomány és aktivizmus nem választhatók el egymástól. Lehet tudományt művelni azért (abból a célból), hogy a világot megváltoztassuk, vagy lehet úgy, hogy vele a világot megváltoztassuk. Az utóbbit nevezzük aktivista tudománynak, amely tudomány és aktivizmus szeretne lenni egyszerre. Ebből egy elkerülhetetlen dilemma fakad. A tudomány ugyanis attól tudomány, még ha a világ megváltoztatásáért is művelik, hogy zárójelbe tudja tenni, hová vezet az igazság, olyan tud lenni, mint Judit, ki nem nyugszik, míg a Kékszakállú herceg várában ki nem nyitja az utolsó ajtót; az aktivizmus viszont attól aktivizmus, hogy tud hallgatni Kékszakállúra, és az utolsó előtti ajtót sem nyitja ki: tud jól nem tudni. Az aktivista tudomány elkerülhetetlen dilemmája tehát a gátlástalan, kíméletlen megismerés és a meghátrálásra kész megismerés dilemmája. Ezzel Chibbernek nem kell szembenéznie, mivel ő azért akarja megérteni a társadalmat, hogy megváltoztassa azt, nem pedig az utóbbit szolgálva, aktivista módon művel társadalomtudományt, alkotja meg a maga marxista – az osztályszerkezetnek meghatározó szerepet tulajdonító – osztályelméletét. Így az olvasónak nem szükséges antikapitalistának lennie ahhoz, sem elméletben sem gyakorlatban, hogy értékelje Chibber teljesítményét, osztályelméletét vitaképesnek vagy elfogadhatónak tartsa.
A társadalomelméletek „örök” problémája, kezdi Chibber könyvét, megmagyarázni a stabilitást és a konfliktust a modern társadalomban. Marx szerint ugyanaz állítja elő a stabilitást és konfliktust: a társadalom osztályszerkezete. Egyfelől az osztályszerkezet a kapitalizmus reprodukciójának föltétele, mégpedig azért, mert ez a szerkezet biztosítja és vezérli a javak és szolgáltatások termelését, ily módon az élet újratermelését. A társadalom osztályszerkezete tehát a stabilitás forrása, mert az ágensek késztetve, kényszerítve vannak arra, hogy jólétük feltételét, az osztályszerkezet reprodukálják, úgy cselekedjenek, ahogyan az az osztályviszonyokba bele van írva. Másfelől az osztályszerkezet konfliktus forrása, mert a termelőeszközöket tulajdonló és az azokat nem tulajdonló osztály közötti viszony nemcsak uralmi, hanem kizsákmányoló viszony is: az uralkodó (tőkés) osztály elsajátítja a munka (munkásosztály) által előállított érték egy részét. A kizsákmányolás az osztályszerkezetbe van beépítve, amely éppen ezért szembe is állítja egymással az ágenseket. Mindkét osztálynak – a tőkésnek és a munkásnak – érdeke fönntartani a viszonyt, mert az az élet újratermelésének föltétele, ugyanakkor érdekeik ellentétesek is, minthogy a viszony kizsákmányoló. Ez az ellentét osztályharc formáját is öltheti, de nem szükségképp ölti azt. Sem az nem szükségszerű, hogy az osztályviszonyból fakadó ellentétek osztályharchoz vezetnek, sem az nem szükségszerű, hogy az osztályból kollektív cselekvő lesz. De akkor mi a feltétele az osztályharcnak és az osztálynak mint kollektív ágensnek? Ez, erre a kérdésre adott válasz a marxizmus kulturális fordulatához vezető első lépes: a saját helyzetük és érdekeik észlelése és megértése nem osztályhelyzetükből (osztálystruktúrában elfoglalt pozíciójukból) fakad, hanem jelentésadó műveletekből; nem objektív helyzetük és érdekeik csinálnak az ágensekből öntudatos és cselekvő osztályt, hanem interpretációk, narratívák, diskurzusok.
A marxizmus kulturális fordulatához vezető második lépés az, hogy nem csupán az osztályhelyzet és az érdekek észlelése és megértése, hanem az osztályszerkezet is jelentésadó műveletek által alakított, formált. Az embereknek ugyanis meg kell érteniük (meg kell tanulniuk, el kell sajátítaniuk), hogy mit jelent tőkésnek és munkásnak lenni, tőkés-munkás viszonyban lenni. Ez elválaszthatatlan a kultúrától, egyben azoktól a helyi és sajátos kulturális kontextusoktól amelybe a hús-vér munkások és tőkések mindig is ágyazódnak, amiért is a munkás- és a tőkésosztály nem homogén osztály – sem létében, sem tudatában. A marxizmus kulturális fordulata Chibber olvasatában tehát végül is abban áll, hogy a kultúra elsődleges lesz az osztályszerkezethez képest, avagy hogy a kultúra okságilag megelőzi az osztályszerkezetet. A stabilitás és konfliktus magyarázata nem az osztályszerkezetben rejlik, miként azt Marx állította, hanem a kultúrában, a jelentések ama hálójában, amelybe bele vagyunk vetve, bele vagyunk szőve, és amelyet mi magunk szövünk.
Nem lehet, tévedés azonban úgy olvasni a marxizmus kulturális fordulatát, hogy amit Marx fejéről a talpára állított, azt a kulturális fordulat visszaállítja a fejére, avagy hogy ami Marxnál alap volt, abból most felépítmény lett, mert a kultúra nem jelentések hálója, hanem egyben életmód is. Hogy tőkésnek és munkásnak lenni mit jelent, az nem csupán jelentésadó műveletek eredménye, hanem gyakorlatoké is; így például a diskurzusok – lásd például Ernesto Laclaunál – nem csupán nyelvi-retorikai műveletek, hanem egyben társadalmi gyakorlatok is. Nem lehet, tévedés így azt mondani, hogy a kulturalista marxizmus idealista, a klasszikus marxizmus materialista, nem lehet, tévedés az idealizmus és materializmus hagyományos fogalompárjával leírni a kulturális fordulat előtti és utáni marxizmust.
Mindenesetre Chibber szerint alapvető kérdés, hogy mit tud kezdeni a kulturalista marxizmus a kapitalizmus könyörtelen logikájának globálissá válásával? Ha azt mondja is, hogy ahány kultúra, annyi kapitalizmus, azt aligha tagadhatja, hogy van valami ugyanaz ebben a sokféleségben, van valami, ami a kapitalizmust azzá teszi, ami, és aminek a kapitalizmus fönnmaradását, szilárdságát köszönheti. De mi lenne ez a valami? Akármi is legyen, egy biztos, a marxisták nem tehetnek úgy, mintha a kulturális fordulat nem történt volna: nem térhetnek vissza oda, hogy az osztályszerkezet határoz meg mindent; nem tagadhatják, hogy kultúra nélkül nem lehetséges tőkésnek és munkásnak lenni. De akkor tulajdoníthatnak-e, és hogyan tulajdoníthatnak a kapitalista rendszer stabilitásának magyarázatában elsődlegességet, fönnmaradásában meghatározó szerepet az osztályszerkezetnek a gazdasági-társadalmi struktúrának a kultúrával szemben? Erre válasz Chibber The Class Matrix: Social Theory After the Cultural Turn című könyve, az abban kidolgozott osztályszerkezet-elmélet és osztályképződés-elmélet, amely nem kívánja semmibe venni a kulturális fordulatot, tagadni a jelentéskonstrukciók jelentőségét, de egyben vissza akar térni ahhoz materializmushoz, amely az osztályszerkezetnek tulajdonít elsődlegességet a kapitalizmus stabilitásának magyarázatában, meghatározó szerepet a kapitalizmus fönnmaradásában. Legfőbb állítása, hogy a kapitalizmus az osztályszerkezet fönntartása révén tartja fönn magát, azaz ama megosztottság és viszony révén, amely lényegi a kapitalista rendszerben, és amely azok között áll fönn, akik a termelőeszközöket birtokolják, ellenőrzésük-irányításuk alatt tartják, és akik nem.
Chibber könyvében először is azt szeretné megmutatni, hogy egyszerre állíthatjuk, hogy minden társadalmi viszony kultúrával (jelentéssel) átitatott, és utasíthatjuk el azt a belőle levont következtetést, hogy az előbbi oksági értelemben az utóbbi függvénye. A társadalmi osztály sajátossága, hogy ez az egyetlen társadalmi viszony, amely közvetlenül hat résztvevőinek anyagi létére: életük megőrzésére és fönntartására. Éppen ezért nem a kultúra, hanem az osztályviszony készteti- kényszeríti az embereket arra, hogy tanulják meg és tegyék magukévá mindazt, ami az osztálystruktúrában lenni (munkásnak lenni, tőkésnek lenni) megkövetel; az őket orientáló jelentéseket strukturális pozíciójukhoz kell igazítani, ahhoz, amit a strukturális pozíció, annak megőrzése-fönntartása megkövetel, annak megőrzése-fönntartása, ami életük megőrzésének és fönntartásának föltétele. A kényszert itt nem más, hanem maga a struktúra gyakorolja; ez az, ami miatt, aminek okán, az ágensek bizonyos cselekvéseiket orientáló jelentéseket tesznek magukévá, sajátítanak el; olyan cselekvéseket orientáló jelentéseket, amelyeket az osztályszerkezet mint életük újratermelésnek feltétele megkövetel. Az osztályszerkezet oksági hatása tehát kultúrafüggetlen, a struktúra elsődleges a kultúrával szemben.
Másodszor Chibber azt szeretné megmutatni, hogy az osztályképződés nagyon is kultúrafüggő. Marx szerint az osztályszerkezet (munkás-tőkés viszony mint kizsákmányoló viszony) generál érdekellentétet, osztályharcot, és szüli meg az osztályt mint kollektív ágenst. Ma azonban egyetlen strukturalista-marxista osztályelmélet sem állíthatja az osztályharc és az osztály mint kollektív ágens létrejöttének szükségszerűségét, csak bizonytalanságát és esetlegességét. A kapitalizmus, annak osztályszerkezete valóban érdekellentétet generál, a kizsákmányoltakat valóban a kizsákmányolóikkal harcra készteti, minként azt Marx állította, de az egyéni harc, mint közös, együttes harc, az osztályharc, mert az a racionális. Hogy az individuális cselekvőkből és harcból kollektív legyen, ahhoz a szolidaritás kultúrája szükséges; az osztályszerkezetben nincs semmi, ami garantálná ennek létrejöttét, azt tehát meg kell teremteni. Az osztályszerkezet (annak hatása) nem függ az egyének identifikációjától, az osztályképződés ellenben nagyon is függ attól, hogyan identifikálják magukat a munkások.
Harmadszor, Chibber válaszol arra a kérdésre, hogyan képes a kapitalizmus fönnmaradni, minek köszönheti a kapitalista rendszer kultúrákon átívelő stabilitását? Nem kétséges, a kapitalizmus képes a munkások beleegyezését biztosítani, ami nélkül a kapitalizmus nem maradhatna fönn. Tévedés azonban, hogy a beleegyezés alapja a kultúra vagy az ideológia, hogy az szocializáción vagy manipuláción alapul. Nem azon, hanem anyagi húsba-életbe vágó érdekeken; nem ideológiai nyomás vagy agymosás éri el, hogy a munkások fogadják el a rendszert: csinálják azt, amit az osztályszerkezetben elfoglalt osztálypozíciójuk megkövetel, hanem az, hogy így tudják életüket, létüket fönntartani. Azonban másképp is lehetne, mint ahogy a kapitalizmusban, amiért is nem a belegyezés a stabilitás elsődleges forrása; az a belenyugvás, amely abból fakad, hogy munkások (sem) látják a valóságos lehetőségét a kapitalista rendszer megváltoztatásának, így az egyetlen ésszerű opció számukra a megbékélés, az összhangba kerülés vele.
Chibber szerint a kapitalizmus stabilitásának legfőbb forrása végül is nem más, mint az osztálystruktúra. Nem ideológia okán fogadják el, kerülnek összhangba vele a munkások (is), hanem „a gazdasági viszonyok néma kényszere” miatt. A osztálystruktúra ereje, kauzális relevanciája nem abban áll, hogy az aktorokból automatákat csinál, hanem abban, hogy arra hat, hogy miként látják ésszerűnek a dolgok menetébe beavatkozni; nem azért avatkoznak be úgy, ahogy: egyénileg és nem rendszerellenesen, mert elnyomja vagy megsemmisíti cselekvőképességüket a struktúra, hanem azért, mert az életük újratermelését biztosító osztálystruktúra okán így ésszerű. Az osztálystruktúra és vele a kapitalizmus nem azért marad fönn és termelődik újra, mert kiöli az ágensekből az ágenciát, hanem azért, mert jó és erős indokokkal szolgál, hogy szabályai szerint játszanak.
Fotó: Pixabay
Ajánlott olvasmányok:
Wright, Erik Olin: Understanding Class. (Helyben olvasható könyvtárunkban.)