A hét könyve
Michel Foucault - Neoliberalism, and Beyond
Fotó: Amazon
Foucault és neoliberalizmus – mi köze e kettőnek egymáshoz azon túl, hogy Foucault 1978–79-es, Naissance de la biopolitique című előadássorozatában górcső alá vette a neoliberalizmust? Érdekes-e Foucault neoliberalizmushoz való viszonya egyáltalán? Kinek? Miért? Milyen szempontból? Ezekre a kérdésekre választ kell adnia Foucault, Neoliberalism, and Beyond című tanulmánykötetnek, mert különben csak igen szűk kör érdeklődésére számíthat, s könnyen a könyvtárak exkluzív helyén, a raktárban landolhat.
Foucault viszonya a neoliberalizmushoz – volt-van erről egy diskurzus, mely igen akadémikusnak-köldöknézőnek tűnik, de tétje miatt több ennél: azt firtatja, ki kutyájának a kölyke Foucault? Mi emberünk-e ő a neoliberalizmusban vagy a neoliberalizmus elleni harcban? Apologétája vagy kritikusa? Ez a kérdés, a nagy szellemi harcosok kivételével, nem sok mindenkit hoz lázba. Az talán többeket, ha a neoliberális jelenkorunk gyökereit kutatjuk, ha ennek genealógiáját szeretnénk megírni, s ezért vesszük elő Foucault neoliberalizmusról szóló előadásszövegét. Ez esetben viszont kérdés, mi a jelentősége, van-e egyáltalán jelentősége ebben a történetben Foucault-nak, még ha, mint egyesek állítják, nagyon-nagyon szimpatizált is a neoliberalizmussal, mi több, annak apológiáját adta elő? Mert ez, ha így is van, egy dolog, a másik viszont az, hogy ebből önmagában semmi sem következik. Ha valaki keblére öleli is a neoliberalizmust, az nem feltétlenül van hatással a neoliberalizmus történetére, még ha ezt a valakit Michel Foucault-nak is hívják. Aki, ráadásul, meglehetősen rövid ideig, pár előadás erejéig mutatott érdeklődést a neoliberalizmus iránt. Mit számít hát, számít-e, mit mondott Foucault a neoliberalizmusról? Van-e bármi jelentősége a neoliberalizmus története szempontjából? Vagy akár van, akár nincs, mondott-e olyat, ami hasznos lehet nekünk, itt a jelenben a neoliberalizmus vagy a neoliberális jelenünk megértésének szempontjából? Ezzel viszont már túllépünk Foucault és a neoliberalizmus viszonyának kérdésén, mert ez esetben csak az számít, mit mondott, mondott-e valami érdemlegeset, megfontolandót „magát a dolgot” illetően, nem pedig az, hogy miként viszonyult a neoliberalizmushoz, mi a jelentősége a neoliberalizmus történetében, ki kutyájának a kölyke. Nem kell tehát posztstrukturalistának, elég hermeneutának lenni ahhoz, hogy azt mondjuk: „Mit számít, ki beszél. […] Mit számít, ki beszél.”
A szerző, Foucault is, meghalt, még amikor az élők sorában volt; meghalt, mégis élt és virult: előadásain, a vele készült interjúkban, könyveinek borítóján, szövegekben, ahol néven nevezték, hivatkoztak rá, vitatkoztak vele, bírálták, dicsőítették. Így aztán még neki is volt arca, ki azt szerette volna, hogy ne legyen, ki észrevétlenül szeretett volna belopakodni az előadásaira, ki azt szerette volna, hogy beburkolja a szó… Még neki is volt arca, mint szerzőnek, mert például voltak/vannak helyek, ahol volt/van funkciója, ahol kifejtette/kifejti hatását. Ilyen például pozíciója egy diszkurzív mezőben. Mindezt – lásd Foucault Mi a szerző? című előadását (magyarul itt) – azért elevenítettük föl, mert Foucault, Neoliberalism, and Beyond tanulmányai Foucault pozícióját körvonalazzák, mégpedig a neoliberalizmushoz való viszonyát (különböző tematikus nézőpontokból) elemezve. Nem foglalnak állást abban, hogy Foucault a neoliberalizmus barátja vagy ellensége volt-e; az erről folyó vitát és annak intenzitását inkább értelmezik, mégpedig a liberalizmus-neoliberalizmus eszmei örökségével való sürgetett leszámolás, elszánt leszámolni akarás jeleként. Így egy kis távolsággal tudják szemügyre venni Foucault neoliberalizmusról szóló előadásszövegét, neoliberalizmushoz való viszonyát.
Zárójelbe téve tehát a kérdést, hogy Foucault liberális vagy antiliberális volt-e, és azt is, hogy mi és mekkora a jelentősége Foucault-nak a neoliberalizmus 20–21. századi történetében, kötetünk ambíciója kettős. Olyan perspektívát szeretne kidolgozni-kínálni, amely lehetővé teszi, hogy árnyalt képet alkossunk a huszadik század utolsó harmadának politikai eszmetörténeti időszakáról, és hogy új dolgokat fedezhessünk föl Foucault előadásszövegében. Ennek jegyében kötetünk három tematikus nézőpontból veszi szemügyre Foucault neoliberalizmushoz való viszonyát.
(1) Foucault neoliberalizmusolvasata hogyan függ össze a marxizmus ezidőtájt (1970–1980-as évek) megfigyelhető erő- és térvesztésével, amiben Foucault a maga – neoliberalizmusról szóló előadásaiban is művelt – marxizmuskritikájával és bizonyos marxista alapfogalmakkal való átgondolt szakításával Foucault is kivette a maga részét.
(2) Foucault neoliberalizmusolvasata hogyan viszonyul az akkori francia baloldali-politikai diskurzushoz, amelyben uralkodóvá vált a hagyományos szocializmus államközpontúságának bírálata és az önigazgató szocializmus igenlése. Ez egyrészt az állam-társadalom megkülönböztetés és viszony klasszikus-liberális koncepciójának elvetését jelenti, másrészt államellenességet. Foucault 1978–1979-es előadásaiban az utóbbival szemben dolgozza ki állítását, miszerint a szocializmus is egyfajta kormányzás, illetve nincs szocializmus kormányzás(mentalitás) nélkül, ez az, ami működésben, életben tartja, de fogalmunk sincs, kitalálásra vár, hogy milyen is a szocialista kormányzás(mentalitás); a neoliberalizmust ezzel párhuzamosan az állam-társadalom, állam-gazdaság megkülönböztetésének és viszonyának klasszikus-liberális koncepciójával való szakításként és egyben a kormányzás(mentalitás) sajátos módjaként olvassa.
(3) Foucault kipenderíti az államot a hatalom és politika történetének középpontjából, és vagy a nemállami (államiként nem leírható-megragadható, államon túli) hatalmi viszonyok nyomába ered, vagy az államot mint a hatalmi viszonyok egy sajátos és történeti kötegét, mint kormányzás(mentalitások) hatását írja le. Foucault tehát beszél is meg nem is államról, úgyhogy kérdés, hogy van-e Foucault-nak államkoncepciója, és ha igen, kritikai-e.
Ez tehát az a három tematikus nézőpont, ahonnét kötetünk tanulmányai szemügyre veszik Foucault 1978–1979-es előadásszövegét és neoliberalizmusolvasatát: Foucault viszonya (1) a marxizmushoz, (2) a baloldalhoz és (3) az államhoz. Így – állítják a szerkesztők – mélyebben, jobban érthetjük mind Foucault előadásszövegét, mind a késő huszadik századi politikai eszmetörténetet. Ennek megfelelően a kötet három, a vizsgálat középpontjába állított témában vezérszólamot vivő tanulmánnyal nyit. Ezek egyrészt azt sugallják, hogy Foucault viszonya a neoliberalizmushoz egyáltalán nem valami magától értetődő és egyértelmű (meggyőződéses, hallgatólagosan elfogadó, apologetikus, kritikus, ellenséges?), de nem egyszerűen azért, mert Foucault soha egyetlen írásában, egyetlen előadásában, egyetlen vele készült interjúban sem tett hitet a neoliberalizmus mellett vagy ellen. Ahogyan 1978–1979-es előadássorozatában sem a neoliberalizmus igazsága vagy hamissága izgatta, hanem az, hogy mi az, ami működésbe hozza, működésben, életben tartja a neoliberalizmust, és ami nem más, mint a kormányzás(mentalitás) sajátos módja. Kötetünk három nyitótanulmánya másrészt azt sugallja, hogy voltaképp nem is az a legfontosabb s legérdekesebb, hogy Foucault neoliberális vagy antiliberális volt-e, hanem az, hogy Foucault és neoliberalizmus viszonyát vizsgálva új perspektívára tudunk szert tenni mind a foucault-i előadásszöveg, mind a benne megidézett vagy a vele párbeszédbe-vitába elegyedő szövegeket illetően, hozzájárulva ezzel a 20–21. század eszmetörténetének megértéséhez.
A Foucault, Neoliberalism, and Beyond összességében azt ígéri olvasóinak, azzal kecsegtet minket, hogy a három tematikus nézőpontból vizsgálva a foucault-i szöveget jobban, mélyebben és árnyaltabban érthetjük meg a neoliberalizmus ma is élő-eleven történetének egyik mozgalmas időszakát. Ez viszont nem önmagában érdekes (mi történt, mi volt, hogyan volt akkor?), üzeni kötetünk, hanem a jelen, a neoliberális jelenkor és az ennek megírandó genealógiája szempontjából. Ha valakit ez nem izgat, csak Foucault meg a kormányzás(mentalitás), azok is találnak maguknak csemegéket, jutalomfalatkákat kötetünk mindegyik tanulmányban. Végül is ez a szerzők válasza a kérdésekre, hogy Foucault és neoliberalizmus viszonyának kutatása-vizsgálata érdekes-e? Kinek? Miért? Milyen szempontból?
Fotó: Penguin Random House
Ajánlott olvasmányok:
Dean, Mitchell: Governmentality. Power and Rule in Modern Society. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)