A hét könyve
Making Sense of Dictatorship: Domination and Every Life in East Central Europe after 1945
Fotó: Amazon Books
Hogyan lehet megmagyarázni, hogy az államszocializmus Kelet-Európában több mint 40 évig létezett annak ellenére, hogy az ezekben a rezsimekben élő emberek többsége nem osztotta a kommunista ideológia alapvető elemeit? Miért fogadták el e társadalmak az államszocializmust oly hosszú ideig? Min alapult az államszocializmus hosszú távú stabilitása? Ezek az alapvető kérdések állnak a Making Sense of Dictatorship: Domination and Every Life in East Central Europe after 1945 című tanulmánykötet középpontjában. A közkeletű válasz e kérdésekre így hangzik: a hatalom, mely megfigyel, ellenőriz, számba vesz, büntet, nevel, totalitárius volt, uralta a társadalmat, behatolt minden zegébe-zugába, kiterjedt az események, cselekedetek, viselkedések, vélemények porszemeire, a legillékonyabb jelenségekre, apró-cseprő történésekre. Ezt a közkeletű képet a párt- és állami dokumentumok megerősíteni látszanak, olyannyira, hogy innen nézve egyes kutatók a társadalom gúzsba kötéséről és elsorvadásáról beszéltek, meg arról, hogy az emberek voltaképp marionettbábuk voltak, akikkel megtörténtek a dolgok, elszenvedték azokat.
Ez a közkeletű kép azonban megkérdőjelezhető. Vagy úgy, hogy megmutatjuk: célkitűzésében az államszocialista rezsim ugyan totalitárius, de valójában-ténylegesen nem volt az, nem tudott az lenni, nem tudott mindent ellenőrizni, megfigyelni, számba venni, felügyelni, mindig is maradt kisebb-nagyobb hely és játéktér az alattvalók szabad akaratának. Vagy pedig úgy, ahogy azt az „Alltagsgeschichte” társadalomtörténet-írói tették, akik nem a politikai rezsimre és intézményeire, hanem a mindennapi cselekedetekre és a hétköznapokra (az „Alltag” mind a kettőt jelenti) fókuszáltak. Az 1980-as években az „Alltagsgeschichte” történetírói a náci diktatúra megdöbbentő sikerességére kerestek magyarázatot, és megmutatták, hogy ez az emberek passzív vagy aktív támogatásán alapult. 1989 után kiterjesztették vizsgálatukat az NDK-ra. Ennek során a hatalmat nem társadalomra kívülről ráerőltetett, kívülről ható, társadalomtól független erőként írták le, hanem uralomként. Ez a kormányzók és kormányzottak kölcsönös viszonyát föltételezi, merthogy, mint Max Weber írta, „bizonyos engedelmeskedni akarás – tehát az engedelmeskedéshez fűződő külső vagy belső érdek – minden igazi uralmi viszonyhoz hozzátartozik.” Az uralmi viszonyt tehát egyrészt nem lehet leegyszerűsíteni parancsadásra és parancskövetésre, mert föltételez valamiféle beleegyezést, amiért is nem az a kérdés, hogy miként tudja a pártállam/állampárt akaratát ellenszegülés ellenére is keresztülvinni, hanem hogy miért és miként fogadják el az uralmat az emberek, részt véve ezzel az uralom fönntartásában. Másrészt az uralmi viszony interakciók eredménye, a hatalom, a hivatalos ideológia(i irányvonal) és ama mód között, ahogyan ezt az emberek életvilágukban – családjukban, munkájukban, szabadidejükben – magukévá tették, elsajátították, tapasztalták, megélték, és válaszokat adtak rá. E válaszok skálája széles, a politikai rezsimnek való teljes behódolástól a vele való teljes szembefordulásig terjed, de ne feledjük, a hétköznapi ellenállók általában és többnyire nem a rendszer megbuktatásán munkálkodtak, hanem nehézségeiket próbálták megoldani-túlélni.
Tanulmánykötetünk szerzőit az „Alltagsgeschichte” insipirálta. Azt szeretnék megérteni, hogy a kommunista diktatúra/államszocializmus miért maradt fönn és dőlt össze váratlanul s hirtelen. Ehhez meg kellett vizsgálniuk, mi rejlett a rezsim mögött, min alapult, mi tartotta fönn. Ennek kulcsát szerzőink azonban nem a politikai, hanem a „prepolitikai” világban látják. Ez azokat elgondolásokat, elképzeléseket, értékeket, eszméket-eszményeket (béke, nyugalom, biztonság, társadalmi haladás, fejlődés, jólét, fogyasztói élet, önmegvalósítás, nemzethez való tartozás érzése) és gyakorlatokat foglalja magában, amelyek az államszocialista rezsimekben élő emberek többségé számára „normálisnak” számított hétköznapi életükben. A tanulmányok összességében azt állítják: az államszocializmus elfogadása a „prepolitikai” világban, a mindennapi élet „banalitásában” történt meg, amit nem a kommunista ideológia tudatos elfogadása vagy elutasítása vezérelt, hanem a hétköznapi-mindennapi élet érdekei és képzetei. Ez világ „Sinnwelt”. A „Sinn” nem egyenlő a jelentéssel vagy az értelemmel, mint a hermeneutikai hagyományban, hanem magába foglalja a világ mentális felfogását és társadalmi konstrukcióját is. Ennek megfelelően a „Sinnwelt” az államszocialista rezsimekre alkalmazva úgy határozható meg, mint az államszocializmus prepolitikai elfogadásának helye, egy olyan zóna, amelyben a cselekvők nap mint nap konstruálják a létező társadalmi rend jelentését, legitimitását pedig hétköznapi tranzakcióik és interakcióik során teremtik újra folyamatosan.
Kötetünk egyes tanulmányainak tárgya a különböző kelet-európai államszocialista rezsimek Sinnweltjei – ezek produkciója/reprodukciója, tapasztalata és változása. Vizsgálatuk fókusza kiterjed a „fönti” és a „lenti” emberekre egyaránt, hiszen nemcsak a hatalomnak alávetett, egyszerű embereknek, hanem az alávető hatalomnak, valamint kettejük interakcióinak is vannak hétköznapjai, értelemvilágai. A tanulmányok gyökerei a „The Socialist Dictatorship as Sinnwelt” elnevezésű projektig nyúlnak vissza, melynek gazdája a prágai Institute of Contemporary History és a potsdami Centre for Contemporary History volt 2007 és 2010 között. Hogy miért 2022-ben jelennek meg ezek a tanulmányok egy kötetben, arról a szerkesztők nem szólnak, miként arról sem, hogy az egyes tanulmányok ebben a kötetben jelentek-e meg először, vagy másutt, más nyelven megjelentek-e már korábban, s ha igen, akkor a mostani lényegileg más, átdolgozott változat-e, vagy sem. Mi most nem nyomozunk, csak ajánljuk a könyvet, hozzá pedig pár, témájához kapcsolódó olvasmányt.
Fotó: Pixabay
Ajánlott olvasnivaló a témában:
Bolgár Dániel: Ököl és toll. Azonosítási játék az államvédelemmel. In Bódy Zsombor, Horváth Sándor, Valuch Tibor (szerk.): Megtalálható-e a múlt? Tanulmányok Gyáni Gábor 60. születésnapjára. (Könyvtárunkból kikölcsönözhető.)
Horváth Sándor (szerk.): Az ügynök arcai. Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés. (Könyvtárunkból kikölcsönözhető.)
Horváth Sándor (szerk.): Mindennapok Rákosi és Kádár korában. Új utak a szocialista korszak kutatásában. (Könyvtárunkból kikölcsönözhető.)
Majtényi György: »Uraltak« vagy »önfejűek«? Diktatúrák mindennapjai a német társadalomtörténet-írásban. Korall 5–6 (2001. Ősz–Tél), 242–252.