Rézler Gyula tudományos öröksége
A munkások és a foglalkoztatottak helyzete a modernkori Magyarországon és az alternatív vitarendezés - Konferencia beszámoló
Az idei évben a járványhelyzet okozta nehézségek miatt számos konferencia és gyűlés került át az online térbe. Ennek fényében az idei Rézler Gyula Konferencián is virtuálisan találkoztak a résztvevők 2020. november 25-én. A konferencia szervezője Dr. Tóth Pál Péter volt, aki Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Intézetének szenior kutatója. Elsőként néhány szóban Rézler Gyuláról emlékezett meg, aki elmondása szerint nem volt egy feltűnő jelenség, általában külső megfigyelő volt. A konferenciát tudományos munkásságának fenntartása, továbbá a hozzá fűződő baráti viszony és annak emléke miatt rendezik meg évről-évre. Dr. Tóth Pál Péter elmondása szerint Rézler Gyula egy rendkívül megfontolt, ugyanakkor közvetlen és érzékeny ember volt, aki mindig nyitottsággal tekintett a világra. Mindezek mellett adakozó szellemiségű volt, ebből a gondolatból alakult meg a Rézler Gyula Alapítvány is, amely rendszeresen nyújt ösztöndíjakat külföldi és szociológiai kutatásokra, tanulmányokra.
Fotó: Rézler Gyula Mediációs Intézet
2015-ben egy újabb fordulóponthoz ért Rézler Gyula emléke, ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia és a Rézler Gyula Alapítvány megalapította a Rézler Gyula-díjat. Ezt a díjat többek között a szociológia, a munkatudományok és a társadalomstatisztika területein tevékenykedő és eredményeket elérő kutatók munkájának kitüntetése céljából hozták létre. Dr. Tóth Pál Péter tájékoztatta a résztvevőket, hogy az idei Rézler-díjban ketten részesültek. Az egyik díjazott Csepeli György, a szociológiai tudomány doktora, aki mind a hazai, mind a nemzetközi tudományos munkásságában számos sikert ért el. A második Rézler-díjban részesült Valuch Tibor volt. Valuch Tibort, a Magyar Tudományos Akadémia doktorát, munkássága, kutatási eredményei, illetve színvonalas oktatói pályája alapján a díj bizottsága Rézler-díjban részesítette. Rátérve az idei konferencia programjára, az első rövid részben Bayer József, az MTA rendes tagja, a IX. Osztály elnöke, valamint Lamm Vanda, az MTA alelnöke szólaltak fel. Bayer József szerint a Rézler-tradíció fenntartása nagyon fontos, így a IX. Osztály támogatja a Rézler Gyula Alapítványt. Kifejezte, hogy a társadalom mélyrétegeiben élők kutatása szükséges, ahogy ezt Rézler Gyula is tette annak idején. Elmondása szerint a mélyrétegben élők nagyon rosszul jártak, ezért fontos, hogy a hangjukat figyelemmel kísérjük. Lamm Vanda jogász, jogtudós kiemeli, hogy Rézler Gyula munkássága hangsúlyos, amelyet tovább kell vinni, és megemlíti, hogy Rézler az 1950-es években az alternatív vitarendezés és mediáció területén is elkezdett tevékenykedni, később ezen a területen végzett munkájáért számos díjat és kitüntetést kapott.
Miután véget értek a köszöntők, két plenáris előadást hallgattak meg a résztvevők. Elsőként Paládi Kovács Attila, az MTA rendes tagja, tartotta meg előadását, amelynek címe “Gondolatok a munkásság és a rendszerváltozás kérdéséhez” volt. Előadásában a munkások helyzetéről szólt. Elsőként kifejezte, hogy egyre kevesebb kutatás zajlik a munkásokról, inkább a vállalkozók kerültek előtérbe, ami politikai kérdéseket is feszeget, valamint munkahelyek megszűnéséhez vezeti a társadalmat. Véleménye szerint fontos, hogy újra definiáljuk a munkás fogalmát. Rézler Gyulát ebben úttörőnek tekinti, aki 1938-ban átgondolta ezt a fogalmat, és annak alapját inkább a lelkiség és az osztálytudat kapcsolatára helyezte. Ezek után az ipari munkásságról is szólt néhány szót. Elmondása szerint az ipari munkás tulajdonnal nem rendelkező, önellátásra képtelen egyén, akit mindemellett az önazonosság és a példamutatás jellemez. A rendszerváltás korszakán viszont megváltozott néhány dolog. A társadalom csalódottá vált, sokan munkanélküliek lettek és eladósodott az ország. Megnőtt a társadalmi távolság, csökkent az önálló gazdaság. Előadása végén arra hívja fel a figyelmet, hogy nem elég jók a kutatási eredmények a munkásokról, így folytatni kell a kutatásuk.
Fotó: Csepeli György
A második plenáris előadást a már említett Rézler Gyula-díjazottól, Csepeli Györgytől hallhattuk. Csepeli György előadása a mesterséges intelligencia alkalmazásának várható munkaerőpiaci hatásairól szólt. Először a robotikáról, mint új munka struktúráról beszélt a hallgatóság előtt. Elmondása szerint az egyszerű fizikai munkák gépesedése már megkezdődött, betört a mesterséges intelligencia a munkaerő-piacra is. Kifejezi, hogy ezek olyan technológiák, amelyek versenyképesnek bizonyulnak az emberek felett, ez pedig egy kérdéses poszthumán állapothoz vezethez. Lesznek olyan munkakörök, amelyek a jövőben ennek köszönhetően teljesen megszűnnek, átalakulnak, de egyúttal lesznek újak is. Előadása végén Csepeli György a fennálló problémákra is felhívja a figyelmet, hiszen a mesterséges intelligencia is megbotlik, felmerül a kiberbiztonság kérdése, mivel sérülékeny felületről van szó. Véleménye szerint fontos, hogy ezeket a bizonytalan helyzeteket, globális kihívásokat megfelelően kezelje a munkaerő-piac.
A plenáris előadások után ugyancsak két, párhuzamos szekcióülés vette kezdetét. Az első szekcióban elsőként az ugyancsak Rézler-díjas Valuch Tibor szólalt fel. Előadásában a munkáltatói stratégiák, foglalkoztatási viszonyok és munkáscsalád történetek körének volt központi szerepe. Kutatásának alapja egy 20. századi Ózdi Vasgyárban lezajlott családtörténeti vizsgálat volt, amelyben először a munkavállalói stratégiákat kutatta. A következő előadást Bartha Esztertől hallhattuk, aki az “Új nagyipari munkásság” című előadását ismertette. Bartha Eszter az ELTE BTK docense és oktatója. Előadásában szintén a munkásság és a munkásosztály volt a központi téma, ami a kutatási területe is. Az első szekcióban még Tóth András és Alabán Péter is prezentálták előadásuk. Tóth András, az MTA TK Politikatudomány Intézetének tudományos munkatársa a rejtett és nyílt konfliktusokról, valamint az érdekképviseletek és szakszervezetek szerepéről, vagy éppen hiányáról számolt be előadásában. 4 szakszervezeti modell létezik: kartell, üzleti, igazság és politikai pártok modellje, amely közül Tóth András szerint egyik se alakult ki Magyarországon. Szerinte a jó szakszervezet akkor működik, ha van kollektív alku, részvétel panaszos ügyek kezelésében és részvétel pénzek és rendezvények lebonyolításában is. A szekció szünet előtti utolsó előadója Alabán Péter volt, aki az Eszterházy Károly Egyetem munkatársa.
Előadásában szintén Ózdot helyezi előtérbe, méghozzá az 1990-es évekből. Kutatásában a posztindusztrializáció időszakában feltűnő foglalkoztatottsági folyamatokat figyelte meg. Elmondása szerinte abban az időben a válságkezelés, struktúraváltási programok, térbeli átalakulás és foglalkoztatási átrendeződés volt jellemző. Társadalomszerkezeti szinten a középréteg megritkult, elvándorolt. A vidéki imázs negatívvá vált, így vagy elvándoroltak vagy közfoglalkoztatott munkásokká váltak az ott élők, emellett az ipari leépülés sem tett jót a településnek.
Az első szekció mellett párhuzamosan futó második szekció is számos érdekes és fontos kérdést vizsgáló előadásokat tartalmazott. A szekció fő témája az alternatív vitarendezés, konfliktusok volt. Gyengéné Nagy Márta a családjogi konfliktusokról tartotta meg előadását. Előadásának fontos üzenete, hogy a jogokért meg kell küzdeni. Felhívta a figyelmet a vita kultúrára, amelyben különösen a konfliktuskezelést emelte ki, mint szükséges folyamatot a jogi kérdésekben. Emellett a családon belül, a gyermekek jogairól is szó esett, az érdekvédelemről, bontóperek folyamatáról. Kun Attila, aki a Munkaügyi Tanácsadó és Vitarendező Szolgálat tagja, emellett a Károli Gáspár Református Egyetem docense és oktatója, szintén a vitarendezésről tartott előadást, pontosabban a kollektív munkaügyek szintjén. Beszámolt az MTVSZ munkásságáról és hagyományairól is, továbbá annak jövőjéről is. A második szekció utolsó előadója Bódis Lajos volt, aki a Budapesti Corvinus Egyetem Gazdaság és Közpolitika Intézetének docense, elsősorban a dolgozói részvétel új formáiról, a vállalatvezetésről, valamint a karrier és munkaerő-piac kapcsolatáról számolt be. Végül a vitarendezési módszerek is szólt néhány szót.
Összeségében elmondható, hogy az idei Rézler Gyula Konferencia nagyon színvonalas, érdekes és figyelemfelkeltő volt. Rendkívül fontos témákról, kutatási eredményekről hallottunk beszámolókat, előadásokat, amelyek a jövőbeli kutatásokra nézve hangsúlyos alapot adnak. A konferencia végén Dr. Tóth Pál Péter megjegyezte, hogy jövő év elején a konferencia tartalmából egy könyv készül.