A "láthatatlan munka" 

Konferencia beszámoló

Március 22-én a Magyar Közgazdasági Társaság Demográfiai Szakosztálya tartott kerekasztal-beszélgetést, ez alkalomból a Szociológiai Gyűjtemény beszámolóját olvashatják az eseményről. A kerekasztal-beszélgetés témája egy rendkívül fontos és aktuális kérdést feszeget, ami a “láthatatlan munka” jelensége.

Fotó: Magyar Közgazdasági Társaság

A beszélgetést Tóth Pál Péter demográfus moderálta és vezette, aki a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézet kutatója. Már az elején egy fontos felvetéssel vezeti be a beszélgetést. Tóth Pál Péter felhívja a figyelmet arra, hogy sok minden lehet láthatatlan munka, mint például a számlák befizetése, gyermeknevelés, és az önkéntes munka is, annak ellenére, hogy nem mérik ezen tevékenységek költségét. Mondhatni természetes, hétköznapi feladatok, amelyek az életünk részei, ezek hiánya pedig feltűnne.

Fotó: KSH Népességtudományi Kutatóintézet

A beszélgetés során többféle társadalomtudományi területről érkező szakértő és kutató véleménye is elhangzott, akik azokra a kérdésekre keresték a választ, miszerint a láthatatlan munka is munka-e? Többet ér-e? Ki adja és ki kapja? Esetlegesen kell-e érte fizetség? Még mielőtt az első meghívott szakértő hozzászólására került volna sor, Tóth Pál Péter hozzátette, hogy a láthatatlan munka javarészt a háztartáshoz kötődik, amelyen belül nagy része van a munkamegosztásnak.

Ezek után Szép Katalin statisztikus, fejtette ki véleményét a láthatatlan munkáról. Kiemelte, hogy most a pandémia idején aktuálissá vált ez a kérdés, hiszen nagyobb szerepet kapott ez a fajta munka, mivel több időt töltünk otthon, több idő jut a háztartásra, ami lényegében fizetetlen munkának számít. Szép Katalin a “3. szereplő elvéről” is beszélt, ami egy statisztikai fogalom, a láthatatlan munka szinonimájaként. Kifejtette, hogy itt a termelésnek van szerepe, azon belül is annak, hogy a termelés, ami jelen esetben a háztartási munka, helyettesíthető lenne-e a más, háztartáson kívüli tevékenységgel. Mindemellett, ahogy azt már Tóth Pál Péter is korábban elmondta, az önkéntes munka is láthatatlan munka a közgazdaságtan szerint.

A következő vendég a beszélgetésben Benda József volt, aki szocializációkutatással foglalkozik és az MKT Demográfiai Szakosztályának elnöke. Beszédében a gyermeknevelésről esett szó, ami szintén láthatatlan munkának számít. Hozzátette, hogy ennek a tudatosítása a jövendőbeli generációk és a szolidaritás megtartása miatt rendkívül fontos. Ezek után egy újabb társadalomtudományi terület képviselője, Horváth Júlia, kulturális antropológus kapott szót. Legfőképpen nőtörténeti kutatásokat végez munkája során, így rátért arra, hogy a láthatatlan munkát elsősorban a nők végzik. A gyermeknevelés alapvetően nem számít hivatalos munkának, de mégis munka, hiszen rengeteg idő és erőfeszítés, amit legtöbb esetben a nők vállalnak. Itt kitért egy fontos kutatásra, ami a pandémia által előkerült problémákat is jelzi. Példaként az Egyesült Államokra utalt, ahol az elmúlt egy év alatt négyszer több nő veszítette el az állását, mint férfi, mivel az otthon maradt gyermekekre kell vigyázni és háztartást vezetni egyszerre.

Fotó: Táborosi Norbert

Ezt követően felmerült a kérdés, hogy hol van a határ a láthatatlan és a nem láthatatlan munka között?

Gál Róbert, a KSH Népességtudományi Intézetének munkatársa és kutatója szerint ebben a kérdésben először azt kell megvizsgálni, hogy a munkában nem az a lényeg, nem attól lesz munka, hogy élvezzük-e csinálni, hanem akkor, ha ki lehet szerződni és van ára. Egy példával élt, mi szerint manapság már a kutyasétáltatás se csak láthatatlan munka, hiszen fel lehet bérelni egy embert arra, hogy a kutyánkat sétáltassa, amiben ki lehet szerződni és bért kap belőle, így a munka nem azon múlik, hogy szívesen csináljuk-e az adott tevékenységet.

Fotó: KSH Népességtudományi Kutatóintézet

Utána újra Szép Katalin veszi át a szót, aki részletesen beszél a munka méréséről, hogy ki méri és hogyan, milyen szempontok alapján. Ezen belül kitér a GDP-re, a nemzeti számla rendszerére és az időmérleg-felvételekre, amik megbízhatónak bizonyultak a láthatatlan és nem láthatatlan munka mérésénél. Ezen a ponton Benda József felvet egy nagyon fontos kérdést, a fenntartható fejlődést. Elmondása alapján a fenntarthatóság a jövő szempontjából és a következő generációk miatt lényeges, ami a gyermeknevelést jelenti. Hozzátett egy fontos kutatási eredményt, miszerint egy gyermek 18 éves korig való felnevelése 27 ezer felnőtt munkaórát jelent, így kimondható, hogy ez  munkaidő-befektetésnek számít. Véleménye szerinte elengedhetetlen, hogy visszaszoruljon a társadalom leépülése és az egyensúly helyreálljon a jövő generációi érdekében.

Tóth Pál Péter egy újabb releváns kérdésre hívja fel a figyelmet. Honorálni kell-e a láthatatlan munkát? Szél Katalin itt az időmérleg-kutatásokat említi, ahol azt is meg kell vizsgálni, hogy a láthatatlan munkának számított háztartási munkát hogyan mérik. Vannak országok, ahol ezekbe a kutatásokba a háztartási tevékenységeket dupla munkavégzésnek számolják, van, ahol ez nem így van, így nehéz országok közt különbségeket közös nevezőre hozni, nehéz pontosan mérni a munkát, de az időmérleg-kutatások alaposnak bizonyultak korábban is. Gál Róbert is hozzászólt, aki szerint a házimunka értékéről pontosabb képet adnak ezek a kutatások, de kihangsúlyozandó, hogy lehetnek életkorbeli minőségkülönbségek, hiszen a háztartást másképp végzi egy negyvenéves, mint egy hetvenéves.

Fotó: kortarsonline.hu

Ezt követően újra Horváth Júlia beszélt röviden a mérhetőségről, és hozzátette, hogy a jövőben fontos lenne az emberekre támaszkodni ebben a kérdésben, hiszen az egyensúlyt az emberek tudják létrehozni és megtartani is, mindezt egy megfelelő munkamegosztási kultúra kialakításával, ahol azokra a szempontokra is oda kell figyelni, hogy mennyi a terhelés és mennyi a közös munka, ami a jövőbeli életünkre is hatással lehet.

Végezetül egy rövidebb szekció következett, amelyben a kerekasztal-beszélgetést hallgatók is kérdezhettek, hozzászólhattak a témához. Elmondható, hogy nagyon érdekes viták és rövid interakciók alakultak ki a meghívott vendégek és a hallgatóság között. Ahogy azt az egyik hozzászóló is kiemelte, nagyon hasznos előadás és beszélgetés volt, hiszen eddig nem sokat tudhattunk a láthatatlan munka jelenségéről és kutatásáról, de a szakértők segítségével eggyel közelebb kerülhettünk a témához, ez a diskurzus pedig remélhetőleg a jövőben is folytatódik.