A hét könyve

Karin Wahl-Jorgensen - Emotions, Media and Politics

Fotó: Amazon Books

Karin Wahl-Jorgensen Emotions, Media and Politics című könyve azon az egyszerű előfeltevésen alapul, hogy az érzelmek központi szerepet játszanak a társadalmi és politikai életünkben, és abban, ahogyan mi magunkhoz, másokhoz és közösségekhez viszonyulunk. Wahl-Jorgensen empirikusan azt vizsgálja, hogyan konstruálódnak és cirkulálnak az érzelmek a mediatizált diskurzusokban.

Hogy ez kérdésként egyáltalán föltehető legyen, ahhoz szakítani kell azokkal a pszichológiai elméletekkel, amelyek individuális állapotra vagy folyamatra redukálják az érzelmeket. Ha ugyanis, egyrészt, az érzelmek tisztán privátak-szubjektívek, akkor hozzáférhetetlenek; ha viszont hozzáférhetők, akkor nyilvánosak; ha nyilvánosak, akkor szociálisak, máskülönben nem is tudnánk megnevezni és azonosítani, beszélni az érzéseinkről, kifejezni azokat, nem lenne, aki értené, mit mondunk, mire utalunk, miről beszélünk, mit fejezünk ki. Másrészt, ha az érzelmek tisztán individuális jelenségek, akkor az érzelem és társadalom közötti kapcsolatok kérdése vagy föl sem vethető, vagy arra korlátozódik, hogy a társadalmi események, változások, történések milyen érzéseket váltanak ki az egyénekben. Ha tehát az érzelmeket testi, fiziológiai-biológiai vagy szubjektív-mentális folyamatokra-állapotokra redukáljuk, akkor a társadalom nem lehet alkotó-formáló az érzelmeket illetően, márpedig az érzelmeket nem lehet megérteni a társadalmi viszonyok és összefüggések, azok meghatározó szerepe nélkül. Nem csak az nem érthető meg, hogy milyen helyzetekben milyen érzelmek (érzelemnyilvánítások) elvártak, megengedettek, elfogadottak vagy tiltottak, hanem a kollektív cselekvés és az identifikáció kollektív formái sem, amelyben kiiktathatatlanul ott munkálnak az érzelmek. Vagyis – ez Wahl-Jorgensen alapállása – az érzelmeket illetően a társadalom meghatározó, alakító-formáló és szervező szerepet játszik, és fordítva, a társadalmat illetően az érzelmek meghatározó, alakító-formáló és szervező szerepet játszanak. Ez, ha meg akarjuk érteni az érzelmek és társadalom konstitutív viszonyát, azt jelenti Wahl-Jorgensen szerint, hogy fel kell tárnunk annak módjait-útjait, ahogyan az érzelmek konstruálódnak és cirkulálnak a társadalmi nyilvánosságban, az abban központi szerepet játszó mediatizált diskurzusokban, köztük a politikaiakban. Wahl-Jorgensen az utóbbiakra korlátozza empirikus vizsgálatát: arra kíváncsi, hogyan szervezik, formálják, alakítják az érzelmek a mediatizált politikát, és a mediatizált politika az érzelmeket. Nem agykurkászást végez, hanem diskurzusokat (hír- és közösségi médiás diskurzusokat) elemez.

Hogy az érzelmek központi helyet foglalnak el a mai kultúrában, azt számos kutató hangsúlyozta már, egyesek egyenesen arra jutnak, hogy a mai kultúra érzelemkultúra. Azt azonban látnunk kell, emlékezet Wahl-Jorgensen, hogy a társadalmi kapcsolatok mindig is érzelemtelítettek voltak, és a társadalmak mindig is nagy gondot fordítottak arra, hogy menedzseljék az érzelmeket. Nem arról van szó tehát, hogy a mai társadalmak a korábbiakhoz képest jobban törődnének az érzelmekkel, hanem inkább arról, hogy különböző társadalmakat-korszakokat különböző érzelemrezsimek, különböző normatív érzelmek és az érzelemnyilvánítás különböző normatív módjai jellemzik. Ha vannak is olyan érzelmek, amelyek alaptípusnak (emberi állandónak) tekinthetők, az, hogy az ilyen érzelmeket is milyen körülmények, helyzetek, dolgok idézhetik elő, válthatják ki, mennyire, meddig fokozódhatnak, miképpen és mikor fejezhetők ki, mikor elrejtendők, elnyomandók vagy letiltandók, az nagyon is társadalmi. Ha tehát valamiben igazán különböznek a mai társadalmak, akkor az az érzelmek menedzselésének mikéntje, annak útjai-módjai, az érzelemrezsim.

Hogy feltehessük a kérdést, hogyan konstruálódnak és cirkulálnak az érzelmek a mediatizált diskurzusokban, ahhoz, mint említettük, szakítanunk kell az érzelmek privátra-szubjektívre vagy biológiaira-fiziológiaira redukáló elméleteivel. Ez egyszersmind azt jelenti, hogy meg kell tudnunk különböztetni az egyénekben és a mediatizált diskurzusokban konstruálódó és cirkuláló érzelmeket, egyszóval a privát-individuális és a mediatizált érzelmeket egymástól. Ehhez Wahl-Jorgensen az affektusok és emóciók Brian Massumi-féle megkülönböztetését hívja segítségül. Eszerint az affektusok az emberi testre gyakorolt hatásra adott egyfajta reakciók, melyek híján vannak a tudatosságnak és értelmezésnek; az emóciók ellenben személyesek és egyéniek ugyan, de az affektusok interpretációi. Ez a megkülönböztetés Wahl-Jorgensen szerint lehetővé teszi, hogy érzelmeket ne tisztán individuálisnak, személyesnek, bensőnek, privátnak tekintsük, hanem társadalmilag, nyilvános diskurzusok által konstruáltnak, következésképp politizáltnak vagy politizálhatónak, politikaivá tettnek vagy tehetőnek.

Az érzelem, szól ezek után Wahl-Jorgensen meghatározása, „az individuális testben tapasztalt affektus relacionális interpretációja”. Ezzel először is azt mondja: az, hogy az érzelmek társadalmi-diszkurzív konstrukciók, nem azt jelenti, hogy az érzelmek tisztán vagy csupán konstrukciók, sem pedig azt, hogy nem az egyének az érzelmek szubjektumai. Másodszor: az érzelmek mint az affektusok interpretációi sematizáltak, mintázatot, rituálét követnek, következésképp szociálisak. Harmadszor: az érzelemnyilvánítás egyfajta beszédaktus, mert nem csupán leír-közöl egy tényállást (például: dühösek vagyunk, undorodunk), hanem a közlés-leírás aktusán túl kifejezi valamihez való viszonyulásunkat, hogy mi érint, mi van hatással ránk, felhívja, ráirányítja valamire a figyelmet, nem utolsó sorban egy-egy csoporthoz- és közösséghez tartozásunkat fejezi ki és erősíti meg, vagy az erre való igényünket juttatja kifejezésre és hivatott igazolni. Gondoljunk például az olyan Facebook-posztokra, amelyben az azt nyilvánosan/ismerőseivel megosztó annak ad hangot, hogy bizonyos politikus bizonyos megnyilatkozásaitól vagy tetteitől hánynia kell, amivel nem egyszerűen az adott egyén pillanatnyi hogylétéről ad hírt, hanem olyasmit is csinál, olyasminek a csinálásban vesz részt, ami az intenzitás bizonyos fokával összeköt és szétválaszt, egyesít és szétbomlaszt, összekapcsol és megkülönböztet.

A politikáról, akárcsak a médiáról való újkeletű gondolkodást Wahl-Jorgensen szerint hosszú ideig a liberális demokrácia uralkodó és testet öltött eszméje határozta meg (lásd könyvének első fejezetét): a demokrácia – ideális esetben – kulcsa a szenvedélyektől, érzelmektől mentes, azokat kizáró észhasználat, legyen szó politikai harcról, hatásgyakorlásról, befolyásolásról, megvitatásról, döntéshozatalról; a média pedig – ideális esetben – tárgyilagosan, tényszerűen, elfogultságoktól mentesen informál. Ha a politikában és a médiában az ész és az objektivitás helyét az érzelmek veszik át, akkor az érvek csatája helyébe az érzelmek harca lép, az észre hatás, érvelés-meggyőzés helyett az érzelmi befolyásolása lesz az úr, ennek pedig katasztrofális következményei lesznek a demokráciára nézvést, mert a manipulációnak, demagógiának, populizmusnak ágyaz meg.

Az „érzelmi fordulat [affective turn]” jegyében Wahl-Jorgensen szakít az ész és érzelem ilyetén szembeállításával, mondván, hogy a politikai elme emocionális elme; hogy az érzelem önmagában se nem rossz, se nem jól, hanem ahogyan az ész, úgy az érzelem is lehet jó is, rossz is, mi több, hogy a pozitív és a negatív érzelmek egyaránt lehetnek jók is, rosszak is. Így például a düh (lásd könyvünk negyedik és ötödik fejezetét), amely talán az egyik legfontosabb politikai érzelem, mert egyének csoportjait együttcselekvésre mint egy-egy közös sérelemre adott válaszra sarkallja-ösztönzi-fűti. Vagy az imádat, a rajongás (lásd könyvünk hatodik fejezetét), amely a politikai változásra kész közösséget tud építeni, képes elkötelezetté tenni a politika iránt, ösztönözni a politikai részvételre. Az érzelmi fordulat jegyében Wahl-Jorgensen szakít az újságírás normatív önértelmezésében rejlő, az objektivitást és emocionalitást szembeállító megkülönböztetéssel is. Megmutatja, hogy a szenvedélymentesség, tárgyilagosság, elfogulatlanság, hitelesség szenvedélyes akarása által vezérelt újságírói gyakorlat, az objektivitás és az emocionalitás kettős stratégiai rituáléjának termékei (riportok, tudósítások) által a hírmédia is alapvető szerepet játszik az érzelemrezsim kiépülésében, fönntartásában vagy átalakulásában, nem csak a mediatizált politika meghatározó közegének számító közösségi média (lásd könyvünk második, harmadik és hetedik fejezetét).

Fotó: Pixabay

Ajánlott olvasmányok:

Reddy, William M: The Navigation of Feeling. A Framework for the History of Emotions. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)

Gregg, Melissa – Seigworth, Gregory J. (szerk.): The Affect Theory Reader. (Helyben olvasható könyvtárunkban.)

Papacharissi, Zizi: Affective Publics. Sentiment, Technology, and Politics. (Online könyvtárunkból letölthető.)

Ross, Andrew: Mixed Emotions. Beyond Fear and Hatred in International Conflict. (Online könyvtárunkból letölthető.)

Kiss Balázs: Haragtól haragig. Politikatudomány és érzelmek. In Az érzelmek története. A Hajnal István Kör – Társadalomtörténeti Egyesület 2017. évi, gyöngyösi konferenciájának tanulmánykötete. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)