A hét könyve

Michelle Drouin - Out of Touch: How to Survive an Intimacy Famine

Fotó: MIT Press

Egyfelől kétségtelen, hogy számos technológiai újítás elősegíti a társas kapcsolatok kialakítását és fenntartását, egymáshoz közelebb hozva az embereket, másfelől viszont ezek a technológiai újítások meg is változtatják a társas kapcsolatokat, egymástól eltávolítva az embereket. Hogyan tudunk egymással értelemteljes és intim kapcsolatokat kialakítani, azokat megőrizni a mai világban, melyben a technológia lehetővé teszi, megkönnyíti, támogatja és elősegíti a távkapcsolatokat, és egyáltalán miért is kellene nekünk ezt tennünk. Erre a két kérdésre szeretne választ adni Michelle Drouin Out of Touch: How to Survive an Intimacy Famine című könyvében.

A második kérdésre Drouin válasza meglehetősen egyszerű: azért, mert emberként, hogy teljes, boldog életünk legyen, szükségünk van a közeli, meghitt, bensőséges, közvetlen kapcsolatokra. Az első kérdés pedig mutatja: Drouin nem a technológia intimitásra gyakorolt hatását kívánja elemezni, nem társadalomtudományt, kivált nem szociológiát művel, hanem egyfajta pszichológiát; könyvének fókuszban nem e hatás, hanem a „gyönyörű” élet áll, neki nem a hatás az összetett, hanem az élet „bonyolult”. Kiindulópontja az elszigetelődés, elkülönülés, elhagyatottság, magányosság általánosnak mondott tapasztalata, valamint az, hogy az emberek közötti, közvetlen, fizikai kapcsolat a technológiai újításoknak köszönhetően szorul vissza, amiért is egyre inkább meg vagyunk fosztva az igazi-valódi intimitás lehetőségétől. Ez tehát Drouin számára nem egy vizsgálandó, igazolandó feltételezés, hanem inkább igazolásra-vizsgálatra nem szoruló, kiinduló tétel. Ennek megfelelően Drouin nem kimutatja, hanem példákkal fűszerezve bemutatja, ábrázolja, egyszóval illusztrálja az intimitás technológiának betudott veszendőbe menését, és azt vizsgálja, hogy mire van szükségünk nekünk mint embereknek, hogy azzá válhassunk ebben az intimitáshiányos mai világban, amik szociális lényként vagyunk, s hogy ilyenként teljes, boldog életet éljünk. Könyve éppen ezért nem is szolgál semmiféle konklúzióval, helyette minden egyes, egy élethelyzetet vagy egy társas kapcsolati formát középpontba állító fejezet végén pár tanácsot kapunk tőle arra vonatkozóan, hogy hogyan éljük túl az intimitásínséget.

Intimitás alatt Drouin nem csupán a szexet vagy a szerelem fizikai-testi megnyilvánulásait érti; azt is természetesen, de az intimtás szerinte sem redukálható a szexualitásra: az intimitás nemcsak testi, hanem a lelki-érzelmi közelséget, nemcsak az ágy, hanem a személyes érzések, gondolatok, titkok egymással való megosztását is jelenti. Ebben az értelemben – állapítja meg különböző felmérésékre hivatkozva Drouin – emberek milliói nem kapják meg világszerte a fizikai, érzelmi, szellemi intimitás élményét, melyre emberként vágynak, sóvárognak, még ha le is mondtak róla. Vannak, akik számára ez élethosszig tartó állapot, és vannak, akik esetében egy jelenlegi-pillanatnyi helyzet, de a jelenség igen általános: intimitás szűkében élünk, úgyszólván érintések nélküli társadalomban. Az intimitás visszaszorulásról, elsorvadásáról, veszendőbe menéséről, eltűnéséről beszélni – ebben nincs semmi új. Például Bret Easton Ellis első regénye, a Nullánál is kevesebb (1985) többek között épp erről szól; mottója lehetne az a felirat, amit főhőse egy óriásplakáton pillant meg: „Itt eltűnhetsz”. Hirtelen, de nem, mint erdőben a vadnyom, hanem nyom nélkül, anélkül, hogy bárhol, bárkiben bármilyen nyomot is hagynál. Megállapítani, hogy az új technológiák/médiumok okán a közvetlen kapcsolatok helyébe a közvetített (táv)kapcsolatok lépnek, a közvetlenség helyét a közvetítettség veszi át – ebben ugyancsak nincs semmi új. Bret Easton Ellis Amerikai Psycho (1991) és a Glamoráma (1998) című regénye például többek között épp e technológiák/médiumok, avagy a közvetítettség hatalmáról szól; mottója lehetne az a felirat, amivel 1991-es regény zárul, amit e regény főhőse a vörös bársonyfüggönyökkel takart ajtók egyike felett lógó táblán pillant meg: „NEM KIJÁRAT”. Vagyis nincs kijárat.

A társas kapcsolatok tehát – mutatja e szépirodalmi példa is – nem tűnnek el, csak átalakulnak. És az intimitás? Könnyen vágjuk rá, hogy az a közvetlenséggel együtt tűnik el, ám a képlet nem ennyire egyszerű. Mert például manapság nem kevesen nem csak kézzel, szájjal meg nemi szervvel szexelnek, hanem különféle ketyeréket bevetve. Itt ne csak az ágyban való együttlét során használható kütyükre gondoljunk, vagy az egyre népszerűbb szexrobotokra, hanem az interaktív és infokommunikációs technológiára épülő, meglehetősen innovatív eszközökre is. Egyes szextech vállalkozások kifejezetten párok számára kínálnak például olyan termékeket, melyek – legyenek a felek bármennyire is távol egymástól munka, utazás vagy tanulás miatt – a szexuális élményt és együttlétet a valós időben együtt megélt, virtuális valóság, interaktív eszközök segítségével biztosítják; az utóbbiak a partner kezébe adják a kielégülés irányítását azzal, hogy az egyik fél eszközét a másik irányítja távolból. Mi lenne, lehetne (bizonyos értelemben) intimebb ennél? Annyi mindenesetre megállapítható, hogy nem jelenthető ki kerek-perec, hogy az online-virtuális szex vagy az online-virtuális flört csupán pótlék, illúzió, vagyis nem mondhatjuk minden további nélkül, hogy az ilyenek nem igaziak, nem valódiak, nem valóságosak, csak mert a felek fizikailag-közvetlenül nem érintik egymást. Nyitott marad tehát a kérdés: lehetséges intimitás érintések nélkül? Szükségszerű felétele az intimitásnak a közvetlen érintés? És miféle intimitás a közvetlen érintések nélküli?

Nem egyértelmű tovább, hogy a különféle technológiák, kütyük, ketyerék meg robotok elszegényítik vagy fölszámolják az intimitást, nem pedig valamilyen formában megőrzik és/vagy valamiképpen gazdagítják, fokozzák azt. És az sem egyértelmű, hogy ha az intimitás, legalábbis bizonyos értelemben véve, veszendőbe megy vagy ment is, az maradéktalanul a technológiának tudható be. Egy pszichológus talán készpénznek veheti ezt, egy társadalomtudós semmiképp; neki nem tanácsokat kell osztogatnia, miképp élhetjük túl az intimitás hiányát, hanem a technológia intimitásra gyakorolt hatását és az intimitás változását kell kutatnia, elemeznie és magyaráznia a maga összetettségében.

Fotó: Pixabay

Ajánlott olvasmányok:

Faludi Julianna: A szívtől a testig – Kapszulába zárt intimitás. In Kapitány-Fövény Máté (szerk.): Holnap. Hogyan őrizzük meg lelki egészségünket a gyorsan változó jövőben? (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)

Hevesi Krisztina: Szerelem, szex és robotok – Az örömszerzés útjain. In Kapitány-Fövény Máté (szerk.): Holnap. Hogyan őrizzük meg lelki egészségünket a gyorsan változó jövőben? (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)

Wyss, Eva Lia (szerk.): Communication of Love. Mediatized Intimacy From Love Letters to SMS. Interdisciplinary and Historical Studies. (Online Könyvárunkból letölthető.)

Gardner, Howard – Davis, Katie: The App Generation. How Today’s Youth Navigate Identity, Intimacy, and Imagination in a Digital World. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)