A hét könyve

Deborah Reed-Danahay - Bourdieu and Social Space: Mobilities, Trajectories, Emplacements

Fotó: Barghanan Books

Pierre Bourdieu addig a szociológia „klasszikusa”, amíg tud mondani nekünk valamit; ha megmondjuk, mit, azzal választ adunk a kérdésre, hogy mire jó ma nekünk az ő szociológiája. Ez egy sajátos megközelítésmódot föltételez, mely se nem „dogmatörténeti”, se nem „történeti”, hanem bizonyos tárgyi szempontból fordul egy-egy szociológus szövegei felé, hogy megtalálja benne azt, ami ebből a szempontból hasznos, alkalmazható, értékes vagy fontos mondanivalóval szolgál. Az ilyen megközelítésmódú vizsgálatok újra és újra próbának veti alá a „klasszikust”, hogy tényleg az-e, valóban tud-e nekünk mondani valamit. Ennek példája Deborah Reed-Danahay Bourdieu and Social Space: Mobilities, Trajectories, Emplacements című könyve.

A tárgyi szempont ez esetben a mobilitás/immobilitás. Azt a kérdést teszi föl Reed-Danahay a bourdieu-i szövegeknek: Hogyan viszonyul egymáshoz a társadalmi és a földrajzi mobilitás, a társadalmi és a fizikai tér? Mi a következménye a mobilitásnak és az immobilitásnak? Hogyan határozza meg a habitus, és hogyan érinti a habitust? Hogyan kapcsolódik a mobilitás/immobilitás a hatalomhoz meg a szimbolikus uralomhoz? Reed-Danahay e kérdésekkel a bourdieu-i szövegekhez forduló könyve abból a meggyőződésből született, hogy a társadalmi tér központi eleme a gyakorlat bourdieu-i elméletének, és jelentős hozadékkal szolgál a tér- és mobilitáskutatások számára. A legjelentősebb hozadéka Reed-Danahay szerint az, hogy Bourdieu egy olyan fogalmi keret kidolgoz ki, amely összekapcsolja a társadalmi gyakorlatokat a térrel, a társadalmival és fizikaival egyaránt. Könyvében Reed-Danahay azt szeretné megmutatni, hogy a tér(beliség) integráns része a társadalmi gyakorlat bourdieu-i elméletének, és nem lehet elválasztani a habitus elméletététől: a habitus teremt kapcsolatot a társadalmi és fizikai tér között. Célja, hogy átfogó áttekintést adjon a társadalmi tér bourdieu-i koncepciójáról, és fölmérje jelentőségét a társadalmi és földrajzi mobilitás/immobilitás illetően.

Az első fejezetben Reed-Danahay a „habitus”, a „mező”, a „tőke” és a „szimbolikus hatalom” bourdieu-i kulcsfogalmainak kritikai elemzését végzi el a „társadalmi tér” kulcsfogalmával összefüggésben. Ennek során, de egész könyvében mindvégig amellett érvel, hogy a társadalmi tér és a vele együtt kidolgozott habitus koncepciója lényeges, jelentős és hasznos mondanivalóval szolgál a kortárs mobilitáskutatás számára. A második fejezetben Reed-Danahay kronologikusan követi nyomon a „társadalmi tér” bourdieu-i koncepciójának fejlődését a korai, franciaországi és algériai parasztokról szóló etnográfiai írásoktól kezdve a kései, államról szóló szövegekig. Az ötödik fejezetben a társadalmi tér bourdieu-i fogalmát Európára terjeszti ki: amellett érvel, hogy az Európai Unió leírható bourdieu-i értelemben vett társadalmi térként. A hatodik, záró fejezet a társadalmi tér bourdieui-i koncepcióját összekapcsolja a kortárs mobilitáskutatással, mondván, hogy az előbbi pótolhatatlan jelentőségű az utóbbi számára, és a mobilitás olyan etnográfiai kutatása mellett érvel, amelyben a társadalmi tér bourdieu-i koncepciója meghatározó szerepet játszik.

Egy összefoglaló helyett jöjjön inkább egy kis ízelítő, amely reményeink szerint a nem Bourdieu-szakértők figyelmét is felkeltheti Reed-Danahay könyve iránt. A társadalmi tér fogalmát Bourdieu azért vezeti be, hogy szakítson a társadalmi világ szubsztanciális fölfogásával: a valóság, amelyet a társadalmi tér jelöl, relacionális, alkotóelemeinek kölcsönös egymásra vonatkozása határozza meg; a társadalmi tér alkotóelemeivel együtt a különbségekben és különbségek által létezik és marad fenn. Meghatározása szerint a társadalmi tér pozíciók és diszpozíciók összessége; a pozíciókat és diszpozíciókat azok egymásra vonatkozása, egymáshoz való távolsága/közelségük, valamint hierarchikus viszonyuk határozza meg. Az ágensek társadalmi térben elfoglalt pozíciójához, melyet a birtokolt tőke összmennyisége és a tőke szerkezete, a tőke megoszlása és összetétele definiál, az ágensekbe társadalmi gyakorlatok során bevésődő diszpozíciók rendelhetők: társadalmi térben elfoglalt pozíciók – az életfeltételek, körülmények és kényszerek azonossága okán – hasonló diszpozíciókat vésnek be, hasonló habitusokat eredményeznek. A társadalmi tér és a habitusok tere ennélfogva egybevágó. Ezért állíthatja Reed-Danahay, hogy a habitus társadalmi pozíciót fejez ki, avagy hogy a habitus társadalmi pozíciót jelöl a társadalmi térben. Könyvében e két fogalmat helyezi középpontba, amellett érvelve, hogy társadalmi tér és habitus, nem pedig a mező vagy tőkefajták bourdieu-i koncepciója szolgál fontos és jelentős mondanivalóval a kortárs mobilitáskutatások számára.

A habitus összekapcsolja egymással a társadalmi és a fizikai teret: a habitus beleírja magát a fizikai térbe, amiért is a fizikai tér testet öltött társadalmi tér. Ahogyan a társadalmi tér, úgy a habitusok tere is relacionális; a habitusok térbe íródása így egyben a relációk térbe íródása, a habitusok távolsága és közelsége térbeli távolsággá és közelséggé térbeliesül: a fizikai tér a maga szerkezetével a habitus és vele a társadalmi tér szerkezetének lenyomata. A társadalmi és fizikai tér között ezek szerint a habitus teremt kapcsolatot: a habitusok tere a saját képére, sajátjává formálja a fizikai teret, biztosítván a társadalmi tér és fizikai tér illeszkedést (összhangját, avagy kölcsönös megfelelését). De mi történik, ha az ágensek egyik helyről a másikra mennek (társadalmi/földrajzi mobilitás)? Mi történik a habitusukkal, ha kiszakadnak abból a térből, arról a helyről a társadalmi/fizikai térben, ahová a habitusuk köti őket, ahol habitusok révén lakoznak? És mi történik, ha a mozgás életformává válik, vagy ha a mozgás az életforma? Miféle térbe íródik bele, térbe íródik-e egyáltalán a mozgás mint életforma által formálódó habitus? Gyökeret ereszt-e, tud-e gyökeret ereszteni a mozgás, és ha igen, mifélét, hogyan? Otthon van-e, lakozik-e valahol, aki folyton mozog? Elválik-e ez esetben a habitus és a habitat?

A habitus olyan szilárd és tartós diszpozíciók, amelyeket az ágensek valahol élve és valamilyen társadalmi térben létezve sajátítanak, el, vésődnek beléjük, testükbe. A habitus egyszerre jelenti azt, hogy otthon vagyunk, lakozunk valamilyen társadalmi és fizikai térben: tudjuk, hol a helyünk, belakjuk a helyet, kiismerjük magunkat benne, félszavakból és félmozdulatokból is megértjük egymást, természetes, magától értetődő számunkra, érzelmileg kötődünk hozzá; habitussal bírni a társadalmi és fizikai hellyel bírni, lakni, lakozni társadalmi és fizikai térben egyaránt, habitussal bírni egyben azt jelenti, hogy „helyérzékkel” bírni a társadalmi és fizikai térben egyaránt. A habitus az ágenseket tehát egyszerre lokalizálja a társadalmi és a fizikai térben; egyszerre jelöl pozíciót a társadalmi és fizikai térben; az ágensek habitusuk révén egyszerre foglalnak el helyet és lakoznak, vannak otthon a társadalmi és fizikai térben. Mit kezd Bourdieu azzal, ha a kettős – egymást kölcsönösen teremtő és fönntartó – otthon, lakhely, a társadalmi és fizikai tér közötti összhang-illeszkedés megbomlik? Mi történik a habitussal és egyben az ágensekkel, ha a társadalmi tér vagy a fizikai tér megváltozik, vagy ha az ágensek helyüket önként vagy kényszer hatására elhagyják, ha elvándorolnak vagy kitelepítik őket? Meghasad(nak)? Megújul(nak)? Átalakul(nak)? És újra: van olyan, hogy mobilitáshabitus? Lehetséges-e otthon lenni, gyökeret verni társadalmilag és fizikailag a mozgásban mint életformában?

A társadalmi tér, mint pozíciók és diszpozíciók rendszere, zárt rendszer? Ha igen, de az emberek földrajzi határokon átkelnek, akkor ez azt jelenti, hogy az egyik társadalmi térből egy másik társadalmi térbe lépnek át? A társadalmi terek és földrajzi terek (azok határai) egybeesnek? Az egyik földrajzi helyről másikra vándorló ágenseknek miféle társadalmi térbeli pozíciójuk lesz az új helyen? És miféle habitusuk? Vannak-e társadalmi létük elismerésének akadályai-korlátai, s ha igen, mik azok? A társadalmi tér és a nemzetállami territórium egybeesik? Az állam miféle szerepet játszott és játszik a nemzet mint társadalmi tér és territórium létrejöttében és fönnmaradásában? Elválhat-e kettő egymástól? Lehet-e valaki a nemzet mint társadalmi tér lakója úgy, hogy nem lakója a nemzet(állam) territóriumának? Beszélhetünk-e szupranacionális vagy transznacionális társadalmi térről? Ha igen, akkor mi konstruálja és rekonstruálja azt? Miféle pozíciók és diszpozíciók rendszere az ilyen társadalmi tér? Van-e európai társadalmi tér? Ezek azok a kérdések, amelyekkel Reed-Danahay a bourdieu-i szövegeknek címez, és amelyek nélkül aligha lesz válaszunk arra a kérdésre: tud-e nekünk mondani valamit Bourdieu, valami hasznosat, használhatót, jelentőset a mobilitás/immobilitásról, jó-e valamire, s mire jó az ő szociológiája a mobilitáskutatás számára?

Fotó: Pixabay

Ajánlott olvasmányok:

Németh Krisztina: Társadalmi tér, fizikai tér és habitus. Elméleti csomópontok és kutatási irányok. Szociológiai Szemle. 2023/2: 56–80. (Online olvasható, letölthető.)

Berger Viktor: A térbeliség kérdése Pierre Bourdieu elméletébe. Uő.: Térré szőtt társadalmiság. A tér kategóriája a szociológiaelméletekben. (Könyvárunkból kölcsönözhető.)

Hadas Miklós: Outlines of a Theory of Plural Habitus. Bourdieu Revisited. (Könyvárunkból kölcsönözhető.) (Lásd hozzá ajánlónkat!)

Urry, John – Sheller, Mimi: The New Mobilities Paradigm. Environment and Planning A, 2006/2: 207–226. (Online könyvtárunkból letölthető.)

Urry, John: Environment and Planning D, 2010/1: 1–16. (Online könyvtárunkból letölthető.)