A hét könyve

Vincenzo Cicchelli, Sylvie Mesure - Cosmopolitanism in Hard Times

Fotó: Amazon Books

Vannak könyvek, amelyek azzal mozgatják meg agysejtjeinket, hogy van bennük valami végiggondolatlanság. A Cosmopolitanism in Hard Times című tanulmánykötet koncepcióját tekintve ilyen. Hiába „időszerű”, „fontos”, „figyelemreméltó”, „kötelező olvasmány, nem kapunk belőle megfelelő választ a kérdésre: miben is áll a társadalomtudományok kozmopolita fordulata? Márpedig e fordulat jegyében született meg ez a Vincenzo Cicchelli és Sylvie Mesure által szerkesztett tanulmánykötet.

A társadalomtudomány fordulatai (a nyelvi, a diszkurzív, a materiális, a globális stb.) nem arról szólnak, hogy ami eddig nem volt kutatási téma, abból az egyik legfontosabb kutatási téma lett; nem is egyszerűen arról, hogy amit eddig nem tekintettek társadalmi jelenségnek, azt mostantól társadalmi jelenségnek tekintik. Hanem arról szólnak ezek a fordulatok, hogy ami eddig legfeljebb kutatás tárgya volt, az éppenséggel meghatározó szerepet játszik annak létrejöttében, formálásában és szerveződésében, ami társadalmi. Éppen ezért ahhoz, hogy „kozmopolita fordulatról” beszélhessünk, nem elég rámutatni, hogy van kozmopolitizmuskutatás; hogy az 1990-es évektől kezdődően meredeken emelkedik azon könyvek és tanulmányok száma, melyek címében szerepel a kozmopolitizmus; hogy megugrik a kozmopolitizmussal foglalkozó, azt mint eszmei-társadalmi-történeti jelenséget különféle (politikai filozófiai, politikaelméleti, eszmetörténeti, szociológiai) nézőpontból vizsgáló-elemző szövegek száma. Ahhoz, hogy kozmopolita fordulatról beszélhessünk, ennél többre van szükség. Mégpedig arra, hogy meggyőzően érvelve azt állítsuk, hogy a kozmopolitizmus konstitutív szerepet játszik a társadalmi valóság föl-és leépülésében, formálódásában és szerveződésében.

Kötetünk nem teszi meg ezt, de kifejezett álláspontja, hogy a kozmopolitizmus nem csupán egy eszme vagy világlátás, hanem valóságos-társadalmi folyamat is. Célja épp az, hogy felmérje, a „kozmopolitizmus” koncepciói (1) alkalmasak-e a kozmopolitizáció (valóságos kozmopolitizmus) megragadására-elemzésére, és (2) az emberi jogokon, kozmopolita állampolgárságon és demokrácián alapuló alternatívák és jövőképek (normatív kozmopolitizmus) fölvázolására. Vagyis, egyszerűbben fogalmazva, kötetünk célja az, hogy fölbecsülje a kozmopolitizmus mint leíró fogalom és mint normatív eszme érvényességének mértékét. Erre szerzőinket az a közös és mély meggyőződésük ösztönözte, hogy az emberiség morális közösséget alkot, amely azon alapul, hogy minden személyt, legyenek bármennyire is különbözőek, egyenlőnek kell tekintenünk, s mint egyént teljességgel el kell fogadnunk az őt mint emberi lényt megillető méltósága okán. A vizsgálódások tétje azonban, mint jeleztük, nem csupán a kozmopolitizmus normatív, hanem egyben empirikus megalapozása is. Ennek megfelelően kötetünk fókuszban négy téma áll: (1) normatív orientációk és értékstruktúrák, amelyek a kozmopolitizmust mint világnézetet megalapozzák; (2) globális kulturális dinamikák és imaginációk; (3) mobilitás, migráció, multikulturális és multikonfesszionális társadalmakban az együttélés kihívásai; (4) az állampolgárság, demokrácia és szupranacionális kormányzás morális, legális és intézményi alapjai.

A kozmopolitizmuskutatást szerzőink nem a globalizációkutatás részterületeként, hanem a globalizáció egy sajátos (látószögű) megközelítéseként értelmezik. Ez először is azt jelenti: a globalizációt minimum kiindulópontnak tekintik, ha nem olyan jelenségnek, amely nélkülözhetetlen a kozmopolita világ létrejöttéhez. Másodszor: a kozmopolitizációt nem azonosítják a globalizációval, és jó okkal nem gondolják, hogy ez a kettő kéz a kézben jár: hiába formálják globális erők a világot egyre inkább, az szemmel láthatóan nem válik egyre kozmopolitábbá. Ebből természetesen nem következik, hogy a globalizációt és kozmopolitizációt egymást kizáró jelenségnek kellene tartanunk, vagyis hogy ne gondolhatnák továbbra is, hogy a globalizáció szükséges feltétele a kozmopolitizációnak, csak az, hogy az előbbi nem hozza magával szükségszerűen az utóbbit. Harmadszor: a kozmopolitizmuskutatás a kozmopolitizmus normatív töltete okán magába foglalja a globalizáció kritikai megítélését. Negyedszer: a kozmopolitizmuskutatás gyakran olyasmit vesz szemügyre, vizsgál, kutat, amit a globalizációkutatás is, így például azt, hogy hogyan válik a brazíliai őserdők ügye globális üggyé, de azt más látószögből teszi. Éppen ezért gondolják úgy kötetünk szerkesztői, hogy a kozmopolitizmus- és a globalizációkutatók gyümölcsöző párbeszédet folytathatnak egymással.

Na de miben is állna „kozmopolita fordulat”, kivált a „globális fordulat” után? Kötetünk szerkesztői és szerzői, úgy tűnik, háromféle értelemben beszélnek kozmopolita fordulatról. Egyrészt abban az értelemben, hogy a kozmopolitizmus (a valóságos és a normatív) kerül kutatások középpontjában, és ezek száma egy idő óta meredeken nő. Másrészt abban az értelemben, hogy társadalmi folyamatokat vagy jelenségeket, köztük a globalizációt, kozmopolita látószögből kutatjuk; ez esetben a fordulat azon múlik, hogy mennyire domináns ez a látószög a társadalomtudományokban. Harmadrészt abban az értelemben, ahogyan a politika „populista”, „nacionalista” vagy „szuverenista” fordulatáról szoktak beszélni; hogy van-e kozmopolita fordulat vagy nincs, az ez esetben attól függ, hogyan áll a kozmopolitizmus szénája. Ezt illetően kötetünk szerkesztői a bevezetőben megállapítják: manapság a kozmopolitizmusellenes vagy a kozmopolitizmussal ellentétes eszmék és gyakorlatok térnek vissza és hódítanak teret; nem úgy tűnik, hogy egy egyetemes (politikai) közösség felé haladnánk, melyben az összetartozás érzését és tudatát egy egyetemes, nyitott, befogadó (all inclusive) mi-képzet teremtené meg. Nézhetünk kozmopolita szemmel a valóságra, de az csak nem akar kozmopolitán visszanézni ránk.

Hogy a társadalomtudományok kozmopolita fordulatáról beszélhessünk, ahhoz az első két értelemben vett kozmopolita fordulat kevés; ahhoz arra lenne szükség, hogy a kozmopolitizmus meghatározó szerepet játsszon annak létrejöttében, formálásában és szerveződésében, ami társadalmi. Ez viszont nem egyszerűen azon múlik, hogy hány kozmopolita van, hanem azon, hogy kozmopolitizálódik-e a társadalmi valóság. Ahogyan a kozmopolitizmus több mint egyéni beállítottság: több mint nyitottság a másra, idegenre, több annál, hogy sok és sokféle kultúrával vagyunk készek és képesek kialakítani kapcsolatot, úgy a kozmopolitizáció is több annál, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik megtanulnak otthonosan mozogni idegen kultúrákban, akik mindenhol otthon tudnak lenni, de sehol sem annyira vagy úgy, hogy másutt ne tudnának, akik a helyiek/ bennszülöttek számára mindig valamelyest mások lesznek (közéjük tartozók, de mégsem egészen), s akik számára a többiek helyiek / bennszülöttek. Ez a több pedig nem más, mint egyfajta mi-tudat, egyfajta összetartozás-tudat, olyan, amelyik nem a helyi, felekezeti, faji, etnikai, nemzeti, hovatartozáson alapul. A társadalmi valóság ilyetén fordulata azonban, mutat rá kötetünk bevezetője is, nem látszik jönni, így például az sem, hogy a klímakatasztrófa valóságos lehetősége sorsközösséggé forrasztaná össze a glóbusz lakóit, vagy az sem, hogy a kapcsolatok egyetlen hálózatává lett világ, melyben emberek és nememberek áramlanak egyik helyről a másikra, határokon átívelve, összekeverve, összekapcsolva, egymásba fonva kultúrákat, sajátot és idegent, megteremtené az egyetemes összetartozás érzését és tudatát. Márpedig a társadalmi valóság kozmopolita fordulata nélkül nem lehetséges kozmopolita fordulat a társadalomtudományokban; az előbbi az utóbbi szükséges feltétele.

Tanulmánykötetünk bevezetőjével együtt markánsan illusztrálja, hogy a kozmopolitizmuskutatás él és virul, éppúgy, mint a kozmopolita látószögű társadalomtudomány. A kozmopolita fordulat azonban még várat magára, a társadalmi-politikai valóságban és a társadalomtudományokban egyaránt.

Fotó: Pixabay

Ajánlott olvasmányok:

Nussbaum, Martha C.: The Cosmopolitan Tradition. A Noble but Flawed Ideal. (Online könyvtárunkból letölthető.)

Robbins, Bruce – Lemos Horta, Paulo (szerk.): Cosmopolitanisms. (Online könyvtárunkból letölthető.)

Taraborrelli, Angela: Contemporary Cosmopolitanism. (Online könyvtárunkból letölthető.)

Ghia, Francesco – Sanahuja, Lorena Cebolla (szerk.): Cosmopolitanism. Between Ideals and Reality. (Online könyvtárunkból letölthető.)

Gillian Brock (szerk.): Cosmopolitanism Versus Non-Cosmopolitanism. Critiques, Defenses, Reconceptualizations. (Online könyvtárunkból letölthető.)