A hét könyve

Chang Kyung-Sup: The Logic of Compressed Modernity

Fotó: Wiley

A modernitás sokféle – régi nóta ez a szociológiában. Ebben a diskurzusban viszi saját szólamát Chang Kyung-Sup The Logic of Compressed Modernity című könyvével, melyben a dél-koreai „csoda” részletgazdag elemzésével együtt vázolja föl a sűrített modernitás elméletét.

A szociológia története, mint az bizonyára köztudott, elválaszthatatlan a modernitás történetétől: azokra a társadalmi változásokra való reflexióból született, melyeket a kapitalizmus, az iparosodás és a forradalmak idéztek elő, aztán a modern társadalom megváltozására való reflexióvá lett. Ez együtt járt a klasszikus szociológia elméleteinek és fogalmainak felülvizsgálatával. Ennek egyik fő iránya a szociológiai hagyomány újragondolása: a modern társadalom oly mélyrehatóan átalakult, hogy új elméleti keretekre, fogalmakra, nézőpontokra, megközelítésekre van szükség. A másik fő iránya kritikai elméleti szemszögből veszi szemügyre a szociológiai hagyományt, és arra mutat rá, hogy ez Nyugat-, illetve Európa-központú. Ezzel, többek között, az a probléma, hogy a modernitás valójában sohasem volt egységes, következésképp nem beszélhető el és ragadható meg egyetlen nagy mesternarratívával, sőt, a modernitás nemcsak nem egyféle, hanem nem is a Nyugat sajátja.

Nyugat globális szerepe, hatása és jelentősége a modernitásokat illetően természetesen tagadhatatlan, miként az is az, hogy a nyugati modernitás számos eleme minden nem nyugati társadalomban megjelent, ahol modernizáció zajlott. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e helyek mindegyikén a nyugati politikai-társadalmi rendszere honosodott volna meg, vagyis hogy a nyugati lenne a modernitás egyetlen lehetséges formája. A valóság pont az, hogy nem egy-, hanem sokféle modernitás van, a modernitás nem kizárólagosan nyugati-európai jelenség, de nem is egyszerűen nyugati-európai export és expanzió terméke. Éppen ezért nem indokolt, hogy a nyugatit nevezzük a modernitásnak, aztán a többit ehhez viszonyítva, ezzel összevetve és ezzel mérve írjuk le. A sokféle modernitás azonban, bár sokféle, mégiscsak modernitás, vagyis a különféléknek kell hogy legyen valamiféle közös vonása, különben nem nevezhetnénk ezeket modernitásnak. A sokféle modernitás elméletének ezért egyszerre kell szólnia az egységről a sokféleségben és a sokféleségről az egységben. Az előbbit illetően arról, hogy miféle egység ez az egység (vannak közös jellemzők, vagy csak például wittgensteini értelemben vett családi hasonlóságról beszélhetünk), és konkrétan miben is áll ez az egység, az utóbbit illetően pedig a modernitás térben és időben eltérő alakzatairól.

A modernitás tehát, szól a sokféle modernitás elméleteinek alaptézise, globális, de kontextustól függően különböző formákat ölthet, és sebessége is eltérő lehet, nemcsak abban az értelemben, hogy egy-egy ország, egy-egy régió nem feltétlenül ugyanolyan sebességgel modernizálódik, hanem a társadalmi élet egyes területei sem szükségképp egyszerre, egyidejűleg modernizálódnak. A modernizációról vagy a modernitásról ezek szerint végül is ugyanazt mondhatjuk, mint amit Max Weber a racionalizációról: „az élet felettébb különböző végső szempontok szerint és nagyon különböző irányokba »racionalizálható«. A »racionalizmus« történeti fogalom, amely ellentétek egész világát foglalja magába […].” (47. o.) Hogy mennyire így van ez, vagyis hogy a modernizáció is elletétek egész világát foglalja magába, azt kiválóan mutatják a nyugatival versengő, „alternatív modernitás” megalkotására irányuló, huszadik századi elképzelések és kísérletek, a kommunizmus, a fasizmus, a nácizmus és az anarchizmus.

A sűrített modernitás elmélete a posztkoloniális társadalmi átalakulás elmélete kíván lenni, kapcsolódván a 20–21. század társadalmi változásokra, a késő, a második vagy a modernitás utáni modernitás társadalmi valóságára reflektáló olyan elméletekhez, mint a posztkolonianizmus, reflexív modernitás, sokféle modernitás és posztmodernitás. A sűrített modernitás Kyung-Sup meghatározása szerint az a civilizatorikus pillanat, amelyben a gazdasági, politikai, társadalmi és/vagy kulturális változások rendkívül sűrített formában, összezsúfolva zajlanak le térben és időben egyaránt, s a különböző, összetorlódó, egymással össze nem illő elemek együttese egy roppant komplex és fluid társadalmi rendszert hoz létre. Az így modernizálódó társadalmak ugyan modernek lesznek, de modernitásuk a nyugati társadalmakétól igen különböző jellemvonásokkal bír. Kyung-Sup a dél-koreai modernizáció e jellemvonásait tárja föl, de könyve több mint esettanulmány. A sűrített modernitás logikájának feltárása az, amire Kyung-Sup könyvét kifuttatja, végső soron az, hogy a sűrített modernitás a modernizáció általános formája a posztkoloniális világban.

A sűrített modernitásnak Kyung-Sup elméleti sémája szerint négy aspektusa és öt dimenziója van. Aspektusai a következők: idő (fizikai idő: időpont, időhossz, időmennyiség, és történeti idő: kor, korszak, időszak); tér (fizikai tér és kulturális tér: helyek, régiók); sűrűsödés/lerövidülés; összetorlódás/összegabalyodás. A sűrűsödés/lerövidülés – jönnek a dimenziók – arra utal, hogy az egyik időbeli pontból/időszakból/korszakból a másikba való átlépés vagy az egyik (szín)helyről a másikra való átvitel, vagyis a modernizáció lerövidítve vagy sűrítve megy végbe (1. és 2. dimenzió). Az összetorlódás/összegabalyodás pedig arra utal, hogy különböző civilizációk különböző elemei, melyek más-más korszakban, korban és/vagy helyen léteztek, egy bizonyos térben-időben együtt léteznek, összezsúfolódva, és kölcsönösen befolyásolják, megváltoztatják egymást (3. és 4. dimenzió). Végül, azok a jelenségek, melyek ebben a négy dimenzióban generálódnak, ugyancsak kölcsönösen hatnak egymásra, de ez az egymásra hatás nem merül ki az összekeveredésben vagy a kölcsönös megtermékenyítésben, hanem magába foglalja a versengést, összeütközést, vegyülést, keveredést, szétzilálást egyaránt, és új, jelenségeket generál (5. dimenzió). A sűrített modernitás Kyung-Sup elmélete szerint az emberi-társadalmi létezés különböző szintjein manifesztálódhat: szociális egységek (nemzet, állam, civil társadalom), regionális-lokális egységek (város, falu), szervezetek (iskola, vállalat), család, személyiség szintjén. E szintek vagy egységek, az ott zajló modernizációk konfigurációja sokféle belső (sűrített) modernitást eredményez, vagyis a nemzetállami határok és a sűrített modernitás határai nem esnek egybe.

A modernitást hagyományosan a nemzetállami társadalmak civilizációs állapotaként fogták föl a szociológiában, amely vagy evolutív módon jött létre, a nyugat-európai társadalmakban, vagy a nyugat-európait szimulálva, a nem nyugat-európai, de a nyugat-európai befolyásnak, hatásnak kitett társadalmakban. Csakhogy a modernizálás nem nemzetállamokba zártan zajlik. A nyugat-európai társadalmakban azért nem, mert ezek születése elválaszthatatlan a gyarmatosítástól, a nem nyugat-európai társadalmakban meg azért nem, mert ezekben a modernizáció elválaszthatatlan a transznacionális hatalmi-uralmi viszonyoktól, kényszerektől, függőségektől. Esetükben a modernizáció nem modernizálódást, hanem modernizálást (modernné tételt) jelent: magukévá teszik, szimulálják, adaptálják, (kreatívan) (újra)elsajátítják a (nyugati) modernitást, vagy éppenséggel azzal szemben, annak alternatívájaként fogalmazzák és alkotják meg azt.

A modernizálás (modernné tétel), szól Kyung-Sup egyik fő tézise, a sűrített modernitás formáját ölti: a sűrített modernitás a modernizálás (modernné tétel) inherens következménye, mi több, a modernitás általános formája a posztkoloniális világban. Ez viszont annyit tesz: nemcsak a nem nyugati társadalmakban, nemcsak a posztkoloniális és posztszocialista társadalmakban általános formája a modernitásnak a sűrített modernitás, hanem a nyugati társadalmakban is, ha nem is egy és ugyanazon formában. Merthogy, szól Kyung-Sup másik fő tézise, a jelenkori, második vagy modernitás utáni modernitás a civilizatorikus kísérletezés és kiszámíthatatlan, kényszerítő függőségek vad világa, amiért is a modernizáció immár Nyugaton sem valamiféle szerves, spontán, öntörvényű fejlődés eredménye, hanem kölcsönös függőségekből fakadó sürgető kényszer.

Fotó: Pixabay

Ajánlott olvasmányok:

Preyer, Gerhard – Sussmann, Michael (szerk.): Varieties of Multiple Modernities. New Research Design. (Online könyvtárunkból letölthető.)

Göle, Nilüfer: Global Expectations, Local Experiences. Non-Western Modernities. In Arts, Wil (szerk.): Through a Glass, Darkly. Blurred Images of Cultural Tradition and Modernity Over Distance and Time, 40–55. (Online könyvtárunkból letölthető.)

Kyung-Sup, Chang: The Second Modern Condition? Compressed Modernity as Internalized Reflexive Cosmopolitization. In The British Journal of Sociology 61(3), 444–464. (Könyvtárunkban olvasható vagy online könyvtárunkból letölthető.)

Niedermüller Péter et al. (szerk.): Sokféle modernitás. A modernizáció stratégiái és modelljei a globális világban. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)