BOOKlászó: könyv- és adatbázisajánló Széchenyi István születésének 230. évfordulója apropóján

"Ujjait a kor ütőerére tevé, és megértette lüktetéseit - és ezért - egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak.” (Kossuth Lajos)

230 éve született gróf Széchenyi István

1791. szeptember 21-én Bécsben született Széchényi Ferenc gróf és Festetics Julianna grófnő hatodik gyermekeként. A Széchényi család Nógrád vármegyéből származik, ott volt végvári vitéz a 17. században Szécsényi-Szabó Márton, aki 1629-ben kapott nemesi címet. A nemesi família vagyonát az ő fia, az esztergomi érseki méltóságot elérő Széchényi György (1592-1695) alapozta meg. A grófi címet 1697-ben I. Lipót adományozta a katolikus hitű, Habsburg-párti családnak.

Apja, Széchényi Ferenc (1754-1820), Somogy vármegye főispánja, 1802. november 25-én a magyar nemzetnek adományozta 11 884 db nyomtatványból, 15 000 könyvből és 1152 db kéziratból álló gyűjteményét. Ez a gyűjtemény lett a róla elnevezett Országos Széchényi Könyvtár valamint a Nemzeti Múzeum tárgyi és szellemi alapja. Anyja a keszthelyi Georgikon alapítójának, Festetics Györgynek a nővére volt.

Gyermekkorát a család állandó lakhelyén, a nagycenki kastélyban és a bécsi palotában töltötte. Nevelője 1798-től 1809-ig Liebenberg (később Lunkányi) János volt, aki a magyar oktatásügy első hazai bölcsészdoktoraként is ismert. Tanulmányait németül és latinul végezte, magyarul szinte csak a dajkájával beszélt, így magyar nyelvhasználata alacsonyabb intellektuális szinten maradt felnőtt koráig.

1809-ben Napóleon támadást indított a Habsburg Birodalom ellen, meghirdették a nemesi felkelést, ezért a tizenhét és fél éves István gróf idősebb testvéreihez hasonlóan katonának akart állni. Családjának köszönhetően rögtön főhadnagyi rangba került, részt vett a győri csatában: értékes és veszélyes futárküldetést teljesített Komáromba. Az első sikerek hatására elhatározta, hogy katonai pályán csinál karriert. Ez részben sikerült is, mert bár csak kapitányi rangig jutott, de kiváló hadiszolgálata elismeréseként több kitüntetésben részesült. Azonban gyors karriert nem sikerült befutnia, egyre nehezebben viselte a céltalanság, a feleslegesség érzetét. Katonai elöljáróitól újra és újra szabadságot kért, hogy utazásokkal csillapítsa nyugtalanságát.

Kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f9/Ender_Szechenyi_1818.jpg

Utazásai során bejárta Itáliát, Franciaországot, a német területeket, Görögországot, az Oszmán Birodalmat és Angliát.

A szigetországban 1815 és 1835 között több alkalommal is járt. Első alkalommal főleg az angol nyelvvel ismerkedett, Esterházy Pál, a Monarchia londoni követe bevezette az arisztokratakörökbe is. Találkozott olyan Magyarországon ismeretlen technikai újdonságokkal, mint a gőzgép, de elsősorban a lótenyésztés, a gázvilágítás és a vízöblítéses vécé nyűgözte le.

Bár otthon sokan anglománnak tartották, de Széchenyi azt vallotta, hogy az Angliában látottakat a hazai körülményekhez igazítva kell hasznosítani. Például a gőzgépeket a gyáripart nélkülöző Magyarországon szükségtelennek tartotta, de a közlekedésben való hasznosításában rejlő lehetőségeket felismerte.

Kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Szechenyi_felajanlasa_litografia.jpg

A hazai közéletben addig szinte ismeretlen gróf 1825-ben a pozsonyi országgyűlésen tűnt fel a politika színpadán. Születése jogán a felsőház munkájában vehetett részt, és már azzal feltünést keltett, hogy a megszokott latin helyett példátlan módon magyar nyelven szólalt fel. A tanácskozások során gyakran fölmerült egy magyar tudományos társaság megalapításának gondolata. Amikor november 3-án az alsóház ülésén Felsőbüki Nagy Pál a magyar diéta legkiválóbb szónoka hevesen kikelt “hazánk nagyjai” ellen, akik elhanyagolják a magyar nemzet és a magyar nyelv ügyét, a hallgatóság soraiban helyet foglaló Széchenyi váratlanul szót kért és történelmi bejelentésével egycsapásra a figyelem homlokterébe került:

“Tisztelt Statusok és Rendek! Én ugyan nagy nem vagyok, de vagyonos ember vagyok, azért nemzeti nyelvemnek gyarapítására egy egész esztendei jövedelmemet ajánlom, úgy, hogy ennek a kívánt célra való fordítása s elrendelése mindenkor az ország gyűlésétől függjön.”

A bejelentést hatalmas ováció fogadta és többen azonnal csatlakoztak a fölajánláshoz. Ezzel az alapítás törvénybe iktatása után megszületett a Magyar Tudományos Akadémia.

Az 1827-ben végét érő országgyűlésen Széchenyi István megtalálta az élethivatását. A diétán még huszárkapitányi egyenruháját hordta, de 1826-ban a legfőbb haditanácsnak beadta leszerelési kérelmét. Megtalálta helyét a magyar politikai életben, az uralkodó és a magyar nemesség közötti, az országot építő, polgárosító közvetítővé akart válni. 1827-ben londoni mintára megalapította a Nemzeti Kaszinót, hogy társasági fórumot hozzon létre a nemzetért tenni vágyó hazafiak számára.

Kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Seilern_Crescence.jpg

Ebben az időben a magánéletében is fontos változások következtek be. 1824-ben beleszeretett Zichy Károlyné, született Seilern Crescence-be. A férje felé hűséges szépasszony sem maradt közömbös a gróf iránt, de határozottan elutasította a közeledését.

A reménytelennek tűnő szerelem csak 1836-ban teljesedhetett be, amikor a nála húsz évvel idősebb férje halála után, a gyászév elteltével, végre összeházasodhattak. 3 gyermekük született: két fiú (Béla és Ödön) és egy lány (Júlia), de a kislány 15 napos korában meghalt. Crescence mindvégig a gróf szerető társa és fontos lelki támasza maradt. Biztos mentsvára volt férjének a politikai csatározásokban, ahogy egyik leveléből is kiderül:

“Drága szerelmem, mondanom sem kell, hogy folyton-folyvást, mindig, de mindig veled vagyok, és csakis a mi országgyűlésünk foglalkoztat – teljes szívből kérem is az Istent, segítse a közjót.”

Képek forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Hitel_Sz%C3%A9chenyi_(1830).jpg https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Sz%C3%A9chenyi_Vil%C3%A1g_1831.jpg https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Stadium_(1833).jpg

A pozsonyi diéta feloszlása után Széchenyi papírra vetette eszmeiségét, reformterveit.

1828-ban jelent meg első röpirata Lovakrul címen, mely elsősorban a lótenyésztést és a lóversenyzést népszerűsítette, így még nem váltott ki nagy visszhangot, mert csak az ország kisebb, vagyonosabb részét érintette. Következő művében az 1830-ban kiadott Hitel címűben már sikeresen kifejtette a nagy átalakulás összes problémáját. A mű megírását az ösztönözte, hogy egy bécsi bank visszautasította a kérelmét hitelképtelenségre hivatkozva. Ennek oka az ősiség törvénye volt, mely a nemesek számára megtiltotta a birtok eladását, így az nem lehetett a hitel fedezete. Ez az ósdi szokásjog akadályozta az ország modernizációját. Széchenyi felismerte, hogy a megoldás a feudális jobbágyi rendszer megváltoztatása. Főműve óriási indulatokat szabadított el és alaposan felkavarta a magyar közéletet, mert közvetlenül érintette a nemeseket, a városlakó polgárokat és a jobbágyokat is.

A kritikákra feleletként írta 1831-ben Világ című válaszkönyvét, melynek legfontosabb üzenete, hogy nem egy roskadozó építményt akart javítgatni, hanem új rendszert szeretett volna építeni.

1833-ban jelent meg - a cenzúra miatt Lipcsében - harmadik korszakos műve a Stádium, melyben 12 pontba foglalva fejtette ki reformterveit.

Kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Budapest_bridge_c1850.jpg

Az 1830-as években figyelme a Dunára terelődött, mert a magyar gazdaság fellendítésében nagy szerepet szánt a folyónak.

Egyfelől egész évben hajózhatóvá akarta tenni a Dunát, ehhez csatornát kellett repeszteni a Kazán-szoros és a Vaskapu sziklapadjaiba, hogy a Nyugat-Kelet irányú kereskedelem fő ütőerévé válhasson.  Széchenyi az Al-Duna szabályozását olyan szakemberek segítségével kezdte meg, mint Vásárhelyi Pál vagy Beszédes József. Az al-dunai munkálatok fő célja a tengerre jutás volt, mivel az egyetlen magyar kikötő Fiume a szárazföld felől kereskedelmi szempontból szinte megközelíthetetlen volt. A vízi szállítás fejlesztése okán támogatta a dunai gőzhajózás ügyét: az első gőzhajó Pest-Buda és Zimony között 1831-ben közlekedett.

Másfelől egy állandó híd révén egyesíteni akarta Pestet és Budát, ezzel létrehozva egy új magyar fővárost, mely így grandiózus elosztó állomássá is válhatna. Tervei szerint Budapest – a városegyesítést szorgalmazva ő használta így a városnevet - lesz az ország kulturális, gazdasági és politikai centruma.

A híd létrejöttéhez elengedhetetlen volt egy megfelelő felkészültségű és tapasztalatú tervezőmérnök kiválasztása. Mivel ilyen akkoriban Magyarországon nem volt, ezért 1832-ben Andrássy György gróffal Angliába utazott, ahol kiválasztották a feladatra William Tierney Clarkot. Széchenyi társaival keresztülvitte javaslatát a magyar politikai rendszeren, így 1836-ban törvény mondta ki az állandó híd megépítéséhez szükséges részvénytársaság megalapítását. Elfogadták az is, hogy hídvámot nemes és nemtelen egyaránt fizessen, ezzel sikerült rést ütni a nemesi adómentesség falába. Az országgyűlés felügyelete alatt álló magántársaság által megvalósuló hídépítés pénzügyi hátterét - Széchenyi fölkérésére - egy görög származású bécsi bankár, báró Georg Sina biztosította. A híd tervezője a skót gépészt, Adam Clarkot kérte fel az építkezés irányítására.

Az ünnepélyes alapkőletételre 1842. augusztus 24-én került sor. Az építés leglátványosabb eseménye a hídláncok beemelése és kifeszítése volt, ez 1848. március 28-án kezdődött meg. Az utolsó tartólánc beszerelésekor Széchenyi és két fia egy munkahídon tartózkodott, amikor a vonólánc váratlanul elszakadt és hatalmas súlyú tartólánc a munkahídra zuhant. A gróf fiaival a vízbe zuhant, de komolyabb bajuk nem történt. A szabadságharc miatt csúszott a Lánchíd átadása, sőt az 1849-es ostrom idején az osztrák csapatok fel akarták robbantani. Ezt Adam Clark a híd lánckamráinak elárasztásával akadályozta meg. Végül 1849. november 20-án adták át a forgalomnak: elsőként Julius Haynau táborszernagy mehetett át rajta.

Kép forrása: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/c/c1/1848-49_Batthyany-kormany.jpg

1848. március 23-án a pesti forradalom kitörése után annak ellenére vállalt szerepet közmunka és közlekedési miniszterként a Batthyány Lajos vezetésével megalakuló első felelős magyar kormányban, hogy nem értett egyet Kossuth Lajos politikájával.

Míg Kossuth a gyors forradalmi átalakulást sürgette, Széchenyi inkább a lassú, békésebb reformok híve volt. Nem bízott igazán a forradalom sikerében, talán egyedüliként az ország vezetői közül, előre látta a fölé tornyosodó veszélyeket. Attól tartott, hogy a birodalmi kormányzatot ingerlő önállósodási lépéseink erőszakos fellépésre késztetik a bécsi udvart. Nagy lelki terhet jelentett számára, hogy az uralkodóház, melynek kezébe tette le hűségét, életét, ütni készült egy nagyot. Ezt a terhet tovább súlyosbította a megnövekedett miniszteri felelősség. Alig aludt és 57 éves szervezete már nem bírta a terhelést.

Teljes idegösszeomlását egy 1848. augusztus 31-én érkező királyi leirat okozta, melyben az uralkodó a felelős magyar kormány felszámolását követelte. Szeptember 4-én orvosa, Almási Balogh Pál kíséretében elindult haza Nagycenkre, hogy csatlakozzon a családjához. Győrig eléje jött a felesége, itt Almási tanácsára úgy döntöttek, hogy az egyre rosszabb állapotú grófot inkább a Bécshez közeli döblingi ideggyógyintézetbe viszik.

Kép forrása: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Sz%C3%A9chenyi_ravatala.jpg

A gróf az ötvenes évek első felében komor belső világa felé fordulva élt. Gyakran voltak dührohamai, alig mozdult ki szanatóriumi szobájából, keveset aludt. A szabadságharc bukása miatt önvád gyötörte, teljesen bezárkózott, még az ápolása miatt Bécsbe költöző feleségét is arra kérte, hogy hagyja el.

Széchenyi gondolkodása az ötvenes évek közepén kezdett kitisztulni. Ismét elkezdett érdeklődni a külvilág eseményei iránt, rengeteget olvasott és ismét fogadott vendégeket. Úgy döntött újra felveszi a harcot a császári önkényuralommal. 1858-ban megírta utolsó könyvét, a Blicket. A kéziratot Béla fia csempészte ki Angliába, ahol kinyomtatták, majd ő hozta haza a kész példányokat. A Magyarországon illegálisan terjesztett mű a gúnyt használta fel az önkény bemutatására. A könyv üzenete célba ért: erőt adott a magyar ellenállásnak. Bár szerző nélkül jelent meg, az osztrák rendőrség sejtette kitől származik. Házkutatást tartottak a gróf lakrészében. Adolf Thierry rendőrminiszter vészjósló levelet írt Széchenyinek, benne az alábbi mondattal: “Az Ön által évekkel ezelőtt választott menedékhely már régen megszűnt annak lenni.” A gróf ezt úgy értelmezte, hogy vagy börtönbe zárják vagy állami tébolydába.

Széchenyi István gróf 1860. április 8-án húsvét hajnalán foteljában ülve - amelynek a “gondok karosszéke” nevet adta - főbe lőtte magát. Földi maradványait a nagycenki temetőben lévő családi sírboltban helyezték végső nyugalomra. Országszerte gyászistentiszteleteken emlékeztek meg Széchenyi grófról. A pest-budai gyászünnepet április 30-án az Akadémia rendezte. Az üzletek nem nyitottak ki, az iskolák is szünetet rendeltek el, a házakat gyászlobogók díszítették. A belvárosi plébániatemplomban rendezett gyászmise mintegy nyolcvanezer fővárosi és a környező falvakból érkezett ember részvételével az önkényuralom elleni néma tüntetéssé vált.

Kép forrása: FSZEK

Szakkönyvek, cikkek, tanulmányok Széchenyi Istvánról

Katalógusunkban:

https://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb;jsessionid=D8396A17C4A9FB4427B90085C8998F97?action=find&pagesize=10&ROOP=&DATEstart=&DATEend=&index0=SUBJ&text0=sz%C3%A9chenyi+istv%C3%A1n+%C3%A9letrajz+&textlogic0=and&index1=AUTH&text1=&textlogic1=and&index2=TITL&text2=&button=Keres&whichform=advancedsearchpage

Előfizetett adatbázisainkban online

Az Arcanum Digitális Tudománytárban:

https://adt.arcanum.com/hu/search/results/?list=eyJxdWVyeSI6ICJzelx1MDBlOWNoZW55aSBpc3R2XHUwMGUxbiJ9

A Szaktárs adatbázisokban:

https://www.szaktars.hu/search/?list=eyJxdWVyeSI6ICJTelx1MDBlOWNoZW55aSBJc3R2XHUwMGUxbiJ9 

A MERSz adatbázisban:

https://mersz.hu/mod/keres/%22Sz%C3%A9chenyi+Istv%C3%A1n%22+/sorrend/1/

Felhasznált irodalom:

Estók János: Széchenyi István gróf élete és kora - Budapest : Officina '96, 2010

Pál Kálmán: Széchenyi István - Budapest : Holnap, cop. 2016

Csorba László: "Magyarország csillaga" Széchenyi István : 225 éve született a sopronnyéki kerület '48-as képviselője : rövid pályakép - Sopron : MNL Győr-Moson-Sopron M. Soproni Lvt., 2017

Kérdéseiket, kiegészítéseiket várjuk facebook oldalunkon (https://www.facebook.com/Booklaszo) üzenetben, vagy a poszthoz írt hozzászólásban.