Szt. Lukács Gyógyfürdő és Uszoda


Fotó: FSZEK

A főváros budai oldalának talán legkedveltebb gyógyfürdője a Lukács. A történelem során sok mindenki megmártózott az itt feltörő források vizében, aki erre a tájra vetődött. A betegápolással foglalkozó johannita lovagok már az 1100-as években kolostort, templomot és fürdőt építettek a környéken.


Fotó: Fortepan/Pesti Brúnó

A törökök is használták a fürdőt, sőt a forrás mellé dzsámit is emeltek. A feltörő forrás energiáját gabonaőrlésben és lőporgyártásban is hasznosították.


Fotó: FSZEK

Látványos fejlődésnek akkor indult a Lukács fürdő, amikor 1884-ben Palotay Fülöp megvásárolta a kincstártól a hasznosítási jogokat, és az idegenforgalomban rejlő lehetőségekre építette fürdőfejlesztési tervét. Megépült a kor legmodernebb színvonalán álló gyógyszálló és uszoda, valamint kialakították a vízgyógyászati részleget.


Fotó: FSZEK

A fürdő különböző osztályai az úgynevezett gyógyudvarparkból közelíthetők meg, ahol évszázados platánfák állnak. Az ivócsarnok 1937-ben nyílt meg a nagyközönség számára.


Fotó: FSZEK

A falakat hamar elborították a hálás betegek márványtáblái, és a csodálatos gyógyulások híre Európa-szerte ismertté tette a Lukács gyógyfürdőt.


Fotó: FSZEK

A második világháború után a fürdő kórházi-szanatóriumi részlegéből jött létre az Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet (ORFI).

Aki ma látogat ide, már a legmodernebb komplex gyógyfürdőellátást élvezheti, és a patinás falak között a különböző vízhőmérsékletű gyógymedencék mellett egyaránt találhat szaunákat, korszerű élménymedencét, wellnesst, pezsgőágyat és sodrófolyosót. 1999-ben, a fürdő szabadtéri medencéinek korszerűsítése során épült az élménymedence az addig alig használt, úgynevezett iszaptó helyén.


Fotó: FSZEK

Különleges gyógyvize és egyedi hangulata miatt a Lukács régóta a hírességek törzshelye, a társasági élet egyik központja. Mindig is szívesen látogatták a művészvilág jeles képviselői. Néhányuk tiszteletére az egyik úszómedence partján emléktáblát és domborműveket helyeztek el.