Az esemény nem hasonlított egy hagyományos könyvbemutatóhoz, inkább olyan volt, mint egy baráti találkozó, ahol a résztvevők megosztják, megbeszélik problémáikat – jelen esetben azt, hogy autista gyermeket nevelnek.
Fotó: FSZEK
A vendégeket a könyvtár vezetője, Kuczkó Andrea köszöntötte, majd átadta a szót a szerzőnek, aki nem egyedül érkezett: három édesanya kísérte el, akik közül ketten a könyvben is szerepelnek, harmadikuk, Pataki Klára pedig – ahogy fogalmazott – két oldalról érintett, hiszen gyógypedagógusként is autista gyerekekkel foglalkozik, és otthon, szülőként is ez a feladat hárul rá. Elmondta, hogy az autizmus legdrámaibb tünetei a szociális készségeket érintik, ezért legtöbbször akkor derül ki, amikor a gyerek közösségbe kerül. Minél korábban, annál jobb, hiszen el lehet kezdeni a fejlesztést. Sajnos, évről évre egyre többeket diagnosztizálnak autizmussal, miközben nincs elég szakember – képzés is csak néhány éve létezik – és elég nagy a káosz a terápiát illetően is. Sok módszer létezik, aminek nem mindegyikét ismerik el hivatalosan, pedig a tapasztalok pozitívak. Ilyen egyebek mellett a speciális diéta, amit sokan követnek. A szakember beszélt arról is, hogy az autizmus rendkívül széles spektrumú. A két végpontján elhelyezkedők képességeikben és tüneteikben nagyon különbözőek, értelmi szintjük a kiemelkedően magastól az értelmi fogyatékosig szóródik. A kiemelkedően intelligens autistáknak talán még nehezebb cipelni a terhüket, hiszen tisztában vannak helyzetükkel, és ezért sokan szenvednek közülük depresszióban.
Fotó: FSZEK
A könyvbemutatón a meghívottak meséltek saját gyermekükről, a velük való élet kihívásairól, a túlélés módjairól, amiben a humornak is fontos szerep jut. Az interjúk készítője, Mocsonoky Anna elmondta, őt elsősorban az érdekelte, hogyan élik meg a szülők ezt a helyzetet, szerette volna bemutatni a valóságot, ami minden érintett számára egyaránt elképzelhetetlenül nehéz. A tizenhárom történet tizenhárom nagyon különböző gyermeket, sorsot, szülői stratégiát mutat be. Mivel az ő számára is a sorstársak támogatása jelentette a legtöbbet, azt reméli, a könyv hozzájárulhat ahhoz, hogy mások is erőt merítsenek ezekből a történetekből, és bármennyire is úgy érzik, hogy magányos harcra vannak ítéltetve, nincsenek egyedül.
Fotó: FSZEK
Műfajilag nehéz meghatározni ezt a szívbemarkolóan őszinte könyvet. Nem szépirodalom és nem szakkönyv, hanem egy interjúkötet, amelyben a szülők vallanak saját életükről és stratégiájukról, amelynek két kulcsszava a küzdelem és az elfogadás – mindez a nap 24 órájában, megszakítás nélkül, hétköznap, hétvégén, télen, nyáron.
PZS