A hét könyve

Luigi Pellizzoni & Marja Ylönen - Neoliberalism and Technoscience

Fotó: Amazon Books

Technotudomány és neoliberalizmus kapcsolata olyan, mint az egymást rajzoló kezek Escher grafikáján. Nem lehet köztük alá-fölé rendeltségi viszonyt megállapítani, sorrendet fölállítani, nem lehet megmondani, melyik kezdte, melyik a tárgy/teremtmény/okozat, melyik az alany/teremtő/ok. A technotudomány és a neoliberalizmus ilyen kölcsönös egymásra hatásról szól a Neoliberalism and Technoscience című, Luigi Pellizzoni és Marja Ylönen által szerkesztett tanulmánykötet. Ajánlónkban először a két szerkesztő által a bevezetőben fölvázolt elméleti-kutatási keretet vázoljuk, aztán a kötet szerkezetét röviden.

A technotudomány széles körben elfogadott jelölője a tudomány és technológia összekapcsolódásának, amelyet manapság például az információs technológia vagy a bio- meg a nanotechnológia fémjelez. A neoliberalizmus fogalma, tudományos státusa és használhatósága ezzel szemben erősen vitatott: kérdéses, hogy alkalmas-e arra, nem túlontúl tág fogalom lett-e már ahhoz, hogy megragadjuk vele a „neoliberális” jelenségek sokféleségét és sajátosságát.

Kötetünk szerkesztői úgy látják: a neoliberalizmus mint fogalom a kritikai vizsgálódás referenciapontjaként nagyon is értékes. Hogy miért, annak egyik oka szerintük ez: a neoliberalizmus jelentéseinek és olvasatainak sokfélesége rámutat a vele leírt dolgok dinamikus és komplex természetére. Vannak, akik ezért inkább a neoliberalizációt vagy neoliberalizálódást részesítik előnyben a neoliberalizmussal szemben, kiemelni szándékozván ezzel a jelenség folyamatszerű, változatos természetét. A másik ok, amiért a neoliberalizmus fogalma értékes: a kapitalizmus, globalizáció, tudásgazdaság, tudástársadalom fogalmaival összehasonlítva a neoliberalizmus fogalmának használatával nyomatékosítani tudjuk a technotudomány politikai racionalitással való összefonódását. A neoliberalizmus, másképp fogalmazva, sajátos nézőpontot kínál, ahonnét szemügyre vehetjük a jelenkori technotudományt, olyan nézőpontot, amelyet ugyan elvethetünk, de nem irrelevanciája miatt. Nem igazán vitatható ugyanis, hogy a neoliberalizmus egy igen átfogó és messzire ható intézményi, társadalmi és kulturális változást jelöl, miként az sem, hogy az innováció meghatározó szerepet játszik a mai posztindusztriális vagy posztfordiánus gazdaságban. Innen nézve az lenne meglepő, ha a technotudomány és neoliberalizmus között semmiféle kapcsolat nem lenne. Kötetünk szerkesztői tehát úgy látják: a neoliberalizmus, amely a kapitalizmus sajátos történeti variánsát jelöli, érvényes és releváns kritikai elemzési kategória, sőt szerintük jobb is, mint számos kutató és társadalmi mozgalom által kultivált kapitalizmusé; és nem az a kérdés, hogy van-e kapcsolat a technotudomány és neoliberalizmus között, hanem az, hogy milyen.

Ez a négy kulcselem rámutat arra, hogy a neoliberalizmus mint az emberek és dolgok kormányzásának módja, középpontjában a versennyel és piaccal, nem működik anélkül, hogy az emberi és nem emberi erőforrások és azok felhasználásnak, kiaknázásának, valamint a kínálatgenerálás profitábilis lehetőségei ne újulnának meg vagy bővülnek folyamatosan, és fordítva. Emiatt kiemelt jelentőségű a tudomány és technológia fejlődése, annak elősegítése, előmozdítása és eredményeinek becsatornázása a neoliberalizmus számára. Nem véletlen a neoliberális közpolitikák felfutásának és a technotudomány új, biotechnológia, nanotechnológia, idegtudományok és infokommunikációs technológia által fémjelezte hullámának időbeli egybeesése.

A neoliberalizmus és a tudomány szoros kapcsolata ugyan benne rejlik a kínálati oldalra, tudásra, innovációra fókuszáló és a biofizikai erőforrásokat intenzíven használó gazdaságban, de ahhoz, hogy ez a kapcsolat tényleges legyen, szükséges a tudomány intézményi-kulturális átalakulása, neoliberalizálódása is. Így jön létre az a fajta tudomány/technotudomány, amelyben a tudás termelése alapvetően a piac és a verseny logikája szerint és érdekében történik, avagy másképp fogalmazva, az a fajta tudomány, amelyben az emberek és dolgok kormányzási módjának sajátos, neoliberális racionalitása formálja mind szervezeti-intézményi, mind motivációs, mind kognitív szinten egyaránt. A technotudomány tehát nem csupán intézményi-szervezeti szinten fonódik össze a neoliberalizmussal, hanem s mindenekelőtt azon racionalitások szintjén, amelyek a cselekvéseket szelektíven orientálják az elköteleződéseket, szándékokat, feltételezéseket és célkitűzéseket illetően.

Ám nemcsak a neoliberalizmus hat a technotudományra, hanem technotudomány is a neoliberalizmusra, és mindez kihatással van a társadalmi életre annak minden szintjén. A neoliberalizmus és technotudomány közötti kölcsönhatásra jó példa a tudásalapú biogazdaság, melyben a gazdasági növekedést és a környezeti fenntarthatóságot, értve az utóbbi alatt a környezethatékony ipari termelést, a technotudományos tudás és biológiai erőforrások piaci kereteken belüli összekapcsolása biztosítja. Fenntarthatóság, technotudomány és piac kölcsönösen erősítik egymást: a piaci verseny serkenti az innovációt, az innováció növeli a környezethatékonyságot, a környezethatékonyság ösztönzi a piaci versenyt.

A társadalmi életre gyakorolt hatást az példázhatja, hogy a neoliberalizmusnak nem csupán természeti környezetet érintő következményei vannak, hanem meg is változtatja a társadalom természeti környezethez való viszonyát a biofizikai valóság egyre több aspektusának erőforrássá és tőkévé tételével, piacosításával és magánosításával. Ebben, mármint a természethez való viszony megváltozásában meghatározó szerepet játszik a tudományos tudás és technológia is az emberi cselekvőképesség és más emberi képességek kiterjesztésével és fokozásával. Gondoljunk csak a génmanipuláció kínálta lehetőségekre, köztük arra, hogy génmérnöki eljárással a nem kívánatos géneket kicserélhetjük vagy kiiktathatjuk az emberi egyedekben.

A Neoliberalism and Technoscience kötet tanulmányai a neoliberalizmus és technotudomány kapcsolatának (egymásra hatásának vagy egymásba fonódásának) különböző aspektusait vizsgálják. Kiindulópontjuk az, hogy a technotudomány egyszerre alanya és a tárgya, oka és okozata, cselekvője és elszenvedője a neoliberalizmusnak mint az emberek és dolgok kormányozása racionalitásának vagy mentalitásának. Ezért nemcsak az a kérdés, hogy milyen szerepet játszik a neoliberalizmus a tudomány és technológia viszonyának megváltozásában (tudomány neoliberalizálása), hanem az is, hogy hogyan járult a technotudomány a biofizikai természet és a társadalom, valamint a társadalom biofizikai természethez való viszonyának megváltozásához (társadalom és természet neoliberalizálása).

Fotó: Pixabay

A kötet három részre tagolódik, mindegyik részben három tanulmány. Az első rész a neoliberalizmus és technotudomány kapcsolatát, kapcsolatuk leírásának-megragadásának mikéntjét tárgyaló tanulmányokat, a második és harmadik rész a neoliberalizmus és technotudomány egymásra hatásának, egymásba fonódásának két színhelyét: az embert és a természeti környezetet vizsgáló tanulmányokat ölel föl. Végigolvasva ezeket a tanulmányokat kiderül: a neoliberalizmus és technotudomány kapcsolata korántsem feszültségmentes, és a környezeti-emberi ügyek a neoliberalizmussal való politikai szembefordulás, szembenállás legjelentősebb forrásául szolgálnak – egy olyan ellenállásénak, melynek kitüntetett terepe a technotudomány. A neoliberális világ fejlődésében kulcsszerepet játszik a technotudomány, de az abból való esetleges kilépésben vagy azon való esetleges túllépésben ugyancsak kulcsszerepe lesz.

Ajánlott olvasmányok a témához:

Online könyvtárunkból letölthető: Social Studies of Science 40(5) száma

Könyvárunkból kölcsönözhető könyvek:

Stanley Aronowitz [et al.] (szerk.): Technoscience and Cyberculture

David Harvey: A Brief History of Neoliberalism

Don Ihde – Evan Selinger (szerk.): Chasing Technoscience: Matrix for Materiality & erről a könyvről készült ajánlónk