A hét könyve

Don Ihde és Evan Selinger - Chasing Technoscience: Matrix for Materiality

Fotó: Waterstones

„Vajon felépültem? A kórház most először próbálta ki az új gyógyszert olyasvalakin, aki ilyen fokú agykárosodást szenvedett. Hatott?” – kérdezi Ted Chiang Értsd meg! című novellájának főszereplője. Izgulnunk nem kell, mert hamar kiderül: igen, hatott. Hősünk azt tapasztalja: a gyógyszer agyi képességeket is fokozni képes szer. Ezen felbuzdulva újabb és újabb adagot szerez és ad be magának, mígnem szuperintelligens nem lesz... Ezzel tárgyunknál is vagyunk: a technotudománynál meg az emberek és nem emberek hibridjeinél.

A kifejezés (összetett szó) a technika és tudomány valamilyen összefonódására utal. Vita tárgya, hogy a technotudomány új fejlemény-e, vagy a tudomány valamiképp mindig is összefonódott a technikával. Hagyományosan különbséget szoktak tenni technika és tudomány között: az utóbbi – jóllehet használ technikai eszközöket – tényekkel (facts), az előbbi – jóllehet használja-alkalmazza a tudományos eredményeket – mesterséges dolgokkal (artefacts) foglalkozik, a technotudomány viszont épp ezt a hagyományos megkülönböztetést kérdőjelezi meg. Fogalomként Bruno Latour Science in Action című, 1987-ben publikált könyve nyomán terjedt el, de nem feltétlenül az általa javasolt jelentésben. Latour kérdése az volt, hogy miként működik ténylegesen a tudomány. És arra jutott, hogy nem lehet elválasztani egymástól a technológiai és a tudományos tevékenységet, személyeket és intézményeket: a tudomány ténylegesen technotudományként működik, technika és tudomány keverékeként.

Logikailag nézve a technika és tudomány összefonódása háromféleképp gondolható el.

1. A tudomány ugyan használ technikai eszközöket, a technika meg támaszkodik a tudományra, de a tudomány tudomány, a technika pedig technika a hagyományos megkülönböztetésük értelmében.

2. A tudománynak és a technikának van egy metszete is, egy újfajta gyakorlat, melyben összefonódik a tudomány és a technika.

3. A tudomány és a technológia úgy fonódik össze vagy egybe, hogy a tudomány természete megváltozik.

Az első kettő nyilvánvalóan nem kérdőjelezi meg, nem ássa alá a tudomány és a technológia hagyományos megkülönböztetését, a harmadik viszont igen. A technotudomány – akár Latournál, akár másnál – az ilyen hibrid gyakorlatot jelöli.

A technológia és tudomány összefonódásnak messze ható következményei vannak – nem csak a tudományra nézvést. Az erre való reflexiónak egyik alap-szöveggyűjteménye Don Ihde és Evan Selinger által szerkesztett Chasing Technoscience című könyv. Ez a kötet a Stony Brook University Technoscience Research Seminar (offline és online folyó) tevékenységének eredménye. Első részében egy-egy tanulmányt és egy-egy interjút olvashatunk olyan figuráktól, akik a technotudomány prominens képviselői, és akik résztvevői is voltak ennek a szemináriumnak: Bruno Latour, Donna Haraway, Andrew Pickering, Don Ihde. A második rész az ő nézeteiket egymással ütköztető, értelmező, összehasonlító tanulmányok sorát kínálja. Ezek a Stony Brook University Technoscience Research Group keretében zajló multidiszciplináris kutatás eredményei, melynek keretében filozófiai, természettudományi és technológiai hátterű, befutott vagy szárnyaikat bontogató kutatók jöttek össze Ausztráliából, Dániából, Hollandiából, Görögországból, Norvégiából, Koreából, Svédországból és Magyarországról.

A kutatás Matrix for Materiality néven futott, és ez lett a Chasing Technoscience kötet alcíme is. Ehhez nem a Mátrix című film adta az ötletet, a mátrixnak itt más a jelentése. Nem az „agyak vagyunk-e egy tartályban” problémájára referál, hanem olyasmire, amit a mátrix eredetileg (lásd e szó etimológiáját) jelent: anyaméh. A mátrix ennek megfelelőn olyasvalami, amiben vagy amiből valami más kialakul, kifejlődik, kiformálódik. Ebben az értelemben mátrix például a föld vagy kőzet, amiben fosszilis anyag vagy kristály található, vagy – ahogy neve is mutatja – a körömmátrix.

A Matrix for Materiality projekt fókuszában azonban nem a természet mátrixai-anyagai (mint amilyen a kőzet vagy a föld) álltak, hanem azok, amelyek természet és nem természet, ember és nem ember keverékei. Ilyenek pedig szép számmal vannak, és nemcsak a tudományos-fantasztikus irodalomban, például Ted Chiang fölidézett novellájában a K-hormonnak nevezett szer és maga a főszereplő. Hibridek merevlemezen tárolt szövegfájljaink, de mi magunk is, akik laptopon vagy okostelefonunkon olvasunk-írunk, hibridek termesztett növényeink, tenyésztett állataink, hibrid a megmunkált termőföld. Az emberek (emberi világ) tele van nem emberekkel, a nem emberek (nem emberi világ) emberekkel, világunk tele van emberek és nem emberek hibridjeivel. Így mátrixokkal is, hiszen a hibridek esetében valami valamibe vésődésével, íródásával, nyomásával, fordításával valami más jön létre, olyasmi, amivel nem csak mi emberek csináltunk és csinálunk valamit, hanem ami mi velünk, emberekkel is csinál valamit. Ezek a hibridek olyanok, hogy meghatározó és nélkülözhetetlen szerepet játszanak a társadalmi kötelékek és viszonyok létrehozásában és fönntartásában. Ezért a társadalomtudomány nem veheti semmibe a világunkat benépesítő hibrideket. A technotudomány több mint tudomány és technológia keveréke, vizsgálata pedig több mint (tudomány)filozófia vagy tudományról szóló tudomány.

Vegyünk egy egyszerű példát, hogy értsük, miről van szó. Ha egy könyvtár rá akarja venni az olvasóit, hogy fizessenek a használatért, kihelyezhetnek a bejárathoz egy erre felszólító táblát, vagy alkalmazhatnak egy őrt is, aki minden egyes belépőnél ellenőrzi, van-e olvasójegye, és érvényes-e, meg persze állandóan figyeli, nem próbál-e valaki beslisszolni. Az előbbi nem hatékonyon, az utóbbi meg költséges. Van viszont olyan egy olyan megoldás is, hogy a felszólító táblát és az őrt delegáljuk az anyagba, átfordítjuk, beleírjuk annak működésébe-szerkezetébe. Ez történik a már több hazai könyvtárban is működő beléptető kapu esetében, amelyen – a tigrisbukfencet vagy az átmászást kivéve – csak akkor tudunk átjutni, ha érvényes olvasójegyünk vonalkódját lecsippantjunk. De nem csupán egy hatékony és költségkímélő eszközről van szó. Merthogy ez a szerkezet a nem kívánatos cselekvéseket megakadályozza/lehetetlenné teszi (bliccelés, szóbeli és testi dulakodás, a „csak fennhagytam az olvasójegyem” típusú ügyeskedés), az elvárt cselekvésre pedig ösztönöz, késztet, kényszerít.

Ahogy ez a példa is mutatja: a technikai dolgokat normák figyelembevételével terveznek meg, mely dolgok aztán szerkezetükkel-működésükkel közvetítik és ki is kényszerítik ezeket a normákat. A technikai dolgok tehát olyan természeti-anyagi és társadalmi hibridek, amelyek nem pusztán passzív, valamire kitalált, kifejlesztett és megalkotott eszközök, aktív társadalmi szereplők, mert cselekvéseket ösztönöznek, segítenek elő, váltanak ki, eredményeznek és gátolnak, akadályoznak, tesznek lehetetlenné.

Az emberek és nem emberek, a cselekvő dolgok és cselekvő emberek illeszkedése vagy összehangja azonban nem feltétlenül hiánytalan vagy maradéktalan. A technikai dolgok adott esetben nem azt vagy úgy csinálják, amit vagy ahogy kiötlőik-tervezőik kigondolták, és emberek sem feltétlenül azt csinálják, amit a technikai dolgok előírnak nekik. Nem biztos tehát, hogy szót fogadunk a dolgoknak, miként az sem, hogy a dolgok szót fogadnak nekünk. Mi több, az is lehetséges, a dolgok normákat kérdőjeleznek meg. Gondoljunk az olyan gyógyítási célra kifejlesztett technológiákra, mint tDCS (transzkraniális egyenáramú ingerlés), amely nem gyógyítási célra használva szuperinteligenssé ugyan nem tesz, mint Ted Chiang novellájában a K-hormon, de képességeinket (nyelvtanulás, memória, koncentráció, matematikai készség) fokozni képes; vagy a preimplantációs genetikai diagnosztika, amely mesterséges megtermékenyítésnél lehetővé teszi az embrió génjeinek cseréjét, módosítását (lásd ehhez a témához Bárd Imre előadását).

Ha valamit a technotudománnyal foglalkozó tanulmányok, köztük a Chasing Technoscience kötetben megjelentek üzennek, az egyrész az, hogy a társadalom nem gondolható el a cselekvő nem emberek, így technika/technológia nélkül, a technika/technológia pedig cselekvő emberek és társadalom nélkül. Másrészt az, hogy a társadalomtudományban nem sokra megyünk, ha a technikát/anyagot a társadalomra vagy a társadalmat a technikára/anyagra vezetjük vissza, vagyis nem megyünk sokra sem a társadalmi konstruktivizmussal, sem a technológiai/materiális determinizmussal.

Fotó: Pixabay

További ajánlott tartalom: 

Elektronikus adatbázisunkból letölthető két tematikus folyóiratszám:
Perspectives on Science 13/2(2005)
Perspectives on Science 13/3 (2005)

Elektronikus adatbázisunkból letölthető:
Don Ihde: Postphenomenology and Technoscience: The Peking University Lectures

Interneten elérhető tanulmányok:
Replika 51–52 (2005), Technika és társadalom című tematikus blokk tanulmányai
Ropolyi László: Technotudomány és filotudomány
Michel Callon: A Leviatán szétcsavarozása: hogyan alakítják a valóság makrostruktúráját az aktorok, és hogyan segítik őket ebben a szociológusok Michel Callon: Négy modell a tudomány dinamikájának leírására

Kölcsönözhető könyvek:
Bruno Latour: Hibrid gondolkodás
John Law és John Hassard: Actor Network Theory and After
Papadopoulos Dimitris: Experimental Practice: Technoscience, Alterontologies, and More-than-Social movements
Bruno Latour: Facing Gaia: Eight Lectures on the New Climatic Regime
Bruno Latour: Down to Earth: Politics in the New Climate Regime
Bruno Latour: Reassembling the social: An Introduction to Actor-Network-Theory / Eine neue Soziologie für eine neue Gesellschaft : Einführung in die Akteur-Netzwerk-Theorie