Gábor Dénes

                                                                                (Budapest, 1900. június 5. - London, 1979. február 9.) 

A fizikai Nobel-díjas tudós a Rippl-Rónai utca 25. szám alatti házban élt családjával. A született Günszberg Dénes zsidó családban nőtt fel, édesapja, Günszberg Bernát a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnál (MÁK Rt.) dolgozott, főkönyvelőként, majd cégvezetőként, végül igazgatóként. Édesanyja Jakobovits Adél volt. A család 1902-ben változtatta a nevét ”Gábor”-ra.

Gábor Dénes a Szemere utcai elemi népiskolába járt, a középiskolát az V. kerületi Markó utcai Főreáliskolában végezte. 1911-ben alkotta meg az Aeroplán körhinta szabadalmi leírását, ekkor még csak 11 éves volt. 1918-ban érettségizett, majd behívták katonának, az észak-itáliai fegyverszünet után tért haza. 

Még ebben az évben beiratkozott a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem gépészmérnöki osztályába. 1920-tól Berlinben folytatta tanulmányait a charlottenburgi Technische Hochschule elektromérnöki karán. Itt rendszeresen látogatta a tudományegyetem előadásait, többek között Einstein szemináriumát, amely Szilárd Leó kezdeményezésére jött létre, és aki az előadásokra meghívta Wigner Jenőt, Neumann Jánost és Gábor Dénest is. Később a magyar baráti kör Polányi Mihállyal és Kösztlet Artúrral bővült.
1924-ben mérnöki diplomát szerzett a berlini Humboldt Egyetemen. 

Az 1920-as években a nagyfeszültségű hálózatok üzemében fellépő tranziens jelenségek sok problémát okoztak, de a vizsgálatukhoz sem módszerek, sem eszközök nem álltak rendelkezésre. (Átmenet alakul ki akkor, ha van energiatároló (kapacitás vagy induktivitás) a rendszerben, mert ezeken a feszültség vagy áram nem jelenik meg azonnal, mint az ohmos ellenálláson. A kapcsolás előtt, és közvetlenül utána (a bekapcsolás pillanatában), és a „végtelen” eltelt időben (állandósult állapotban) milyen állapot áll fent. Amíg be nem áll az állandósult állapot, tranziens állapotról beszélünk.)
A tranziens jelenségek rögzítése érdekében Gábor Dénes az oszcillográf érzékenységének növelését dolgozta ki. (A műszer az időben változó elektromos mennyiségek, ill, jelek rögzítésére alkalmas.)

1933-ban, a náci hatalomátvétel után elhagyta Németországot, és egy évig a magyarországi Egyesült Izzó kutatólaboratóriumában a gázkisülés fizikájával foglalkozott. 1934-ben végleg letelepedett Angliában, brit állampolgár lett. 1934 - 1948. között a British Thomson-Houston Társaság kutatólaboratóriumában dolgozott.

1947-ben találta fel a holográfiát, amiért később, 1971-ben fizikai Nobel-díjat kapott. A holográfia a fény hullámtermészetén alapuló olyan képrögzítő eljárás, amellyel a tárgy struktúrájáról tökéletes térhatású, vagyis háromdimenziós kép hozható létre. A holográfia azonban 1960-ig, a lézer feltalálásáig nem terjedt el. 1948-1958. között az Imperial College-ban elektronikát adott elő, 1958 -1967. között az alkalmazott elektronfizika professzora volt ugyanott. 

Gábor Dénes az emberi kommunikációt és a hallást is tanulmányozta. A fizikai kísérletek és kutatások mellett a szociológiai témák is foglalkoztatták, melyről 1963-ban könyve is megjelent „Találjuk fel a jövőt!” címmel.

1967-ben nyugalomba vonult, 1974-ben súlyos agyvérzést kapott, majd 1979-ben Londonban hunyt el. 

Forrás: lechnerkozpont.hu, cultura.hu, wikipedia.org, penzvero.hu