Barcsay Jenő



(Katona, 1900. január 14.  - Budapest, 1988. április 2.)

A Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, művészpedagógus, és tanár Terézvárosban több helyen is élt, legtovább az Andrássy út 87-89. szám alatti házban. A Kodály körönd keleti oldalán, a neoreneszánsz bérházban az 1950-es évek közepétől haláláig lakott Barcsay Jenő. 

A nemzetközileg is híressé vált Művészeti anatómia című munkájáért Kossuth-díjjal tüntettek ki.

A mezőségi Katonáról származott művész 1900. január 14-én született. Bár távoli felmenői erdélyi fejedelmek voltak, családja igen szegény körülmények között élt. Édesapja katonai pályára szánta, a fiatal Jenő azonban zenésznek készült, zongoraleckéket vett, mellette pedig magántanítóskodott és tanítói oklevelet is szerzett. 1918-ban behívták katonának, de tüdőcsúcshurut miatt leszerelték. Nehéz anyagi körülmények között élő családján úgy igyekezett segíteni, hogy pár festményével Marosvásárhelyre utazott szerencsét próbálni.

A kis akvarellek felkeltették Gulyás Károly rajztanár érdeklődését, aki bemutatta az ígéretes művészpalántát a tehetős Soófalvy Illyés Sándornak. Az erdélyi uraság felkarolta Barcsayt, magára vállalva fővárosi taníttatásának költségeit, így 1920-ban megkezdhette tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Pártfogója azonban csak egy évig tudta finanszírozni a tanulmányait, ugyanis a világháború után elvesztette minden vagyonát, így Barcsaynak ismét nélkülöznie kellett.

Miután 1924-ben végzett a főiskolán, megjárta Párizst és Olaszországot, 1929-től pedig a szentendrei művésztelepen alkotott. Az 1940-es években az Aradi utca 59. szám alatt volt lakása, amely a második világháború alatt találatot kapott. „Az udvar közepén egy rettenetes nagy bombatölcsér volt. Műtermem a második emeleten volt, az ablakát a légnyomás bedöntötte, úgy, hogy ha ott tartózkodtam volna, akkor ma már nem lehetnék itt. A szobámból, a műtermemből láttam az eget” – olvasható a Kortárs című lap 1981/1. számában.



A Hunyadi tér 7. szám alatt kapott szükséglakást, ahonnan hamarosan a Benczúr utca 12. szám alá költözött. Itt jó barátja, Lyka Károly művészettörténész lakásának műtermes részében élt és alkotott 12 éven át. Ekkor már a Képzőművészeti Főiskolán tanított anatómiát és ábrázolást – 1945-től egészen 1975-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig oktatta a fiatal művészeket az emberi test ábrázolására. Világhírűvé vált tankönyve, a Művészeti anatómia 1953-ban jelent meg.

Barcsay Jenő az 1950-es évek közepétől élt az Andrássy út 87-89. szám alatti házban. A Művelődés című lap 2009/10. számában olvasható Takács Gábor visszaemlékezése az 1980-as évek elejéről: „Egy meleg, koratavaszi nap délelőttjén látogattam meg Budapesten Kodály köröndi otthonában. Beszélgettünk művészetről, irodalomról, zenéről – mindarról, ami az akkor 84 éves Barcsay Jenő életét betöltötte. A második emeleti, kényelmesen berendezett, meleg hangulatú lakás hűen tükrözte a művész finom, érzékeny lelkivilágát. Mindössze a szoba sarkába elhelyezett festőállvány árulkodott lakója hivatásáról. A falakon körbe könyvespolcok, magyar, angol, francia és német nyelvű könyvekkel zsúfolva. Itt-ott hanyagul heverő könyv, egy-egy Weöres Sándor vagy Juhász Ferenc kötet. A galéria gerendáiba erősített kettős fogantyú tanúskodott arról, hogy a művész életmódjában a testedzésnek is megvolt a maga jól meghatározott helye.”


                                                                                               Fotó: Fortepan/Gábor Viktor

Haláláig Budapesten és Szentendrén élt és alkotott. Festészete mellett igen jelentős volt a grafikai tevékenysége is. A magyar konstruktív-geometrikus művészet legjelentősebb egyénisége.
Barcsay Jenő tiszteletére 1998-ban, halálának tizedik évfordulója alkalmából állítottak emléktáblát a ház előkertjében. A műalkotás a festő jellegzetes szakállas portréját örökíti meg.