A hónap szociológusa

Minden hónapban bemutatunk egy, a fiatalabb generációhoz tartozó társadalomtudományi területen aktívan tevékenykedő, kutató személyt, akit életpályájáról, valamint munkásságáról kérdezünk.

SZGY: Mi az első emléke a szociológiával kapcsolatban?

BÁ: Ha jól emlékszem 11. osztályos voltam amikor a szociológia kifejezést először hallottam vagy legalábbis amikor először felfigyeltem rá. Bár akkor még nem tudtam mit is takar pontosan, rendkívül izgalmasnak találtam a gondolatot, hogy van egy tudomány, amely a társadalmat vizsgálja. Emellett láttam egy előadást a tévében Hankiss Elemértől és bár sajnos egyáltalán nem emlékszem már arra miről szólt ez az előadás, arra emlékszem, hogy nagyon magával ragadott, talán a témánál is inkább az előadó miatt. Az első szociológiai olvasmányom szintén Hankiss Elemérhez kötődik, otthon anyának a “Gyorsuló idő” sorozat keretében megvolt a Társadalmi csapdák és a Diagnózisok is.

SZGY: Miért esett a választása erre a pályára? 

BÁ: Igazából a gondolat már középiskolásként megfogalmazódott bennem az előbb említett okok miatt. Ennek ellenére a felvételi jelentkezés során csak harmadik helyen jelöltem meg a szociológiát és nem is ezen a területen kezdtem meg a tanulmányaimat; a szociológiát, pontosabban az akkor még létező “társadalmi tanulmányok” nevű szakot csak három évvel később kezdtem el. A munkaerőpiaci pályafutásom is hasonló utat járt be, éveken keresztül dolgoztam az első végzettségemnek megfelelően nyelvtanárként, emellett levelezőn végeztem el a szociológia mesterszakot majd két évvel később a biztosabbnak tűnő nyelvtanári pályát többé-kevésbé feladtam és elkezdtem a doktori képzést. Összességében azt gondolom, hogy mind a számomra rendkívül érdekes társadalmi jelenségek kutatásának a lehetősége mind ezen ismeretek oktatásának a lehetősége rendkívül vonzó volt számomra, mely újra meg újra a szociológia felé lökött. 

BÁ: Legjobban talán az oktatásszociológiai kérdések érdekelnek. A disszertációm témája a korai serdülők közötti informális vagy társas státusz volt, az a kérdés, hogy milyen tényezők tesznek valakit menővé, népszerűvé vagy éppen kedveltté az osztálytársai között és hogy ez milyen mintákat mutat nemi illetve etnikai bontásban nézve. Emellett érdekelnek a klasszikusabb oktatásszociológiai témák is, például az oktatási szelekció és szegregáció kérdésköre, bár ezeket a klasszikusabb témákat eddig még nem volt lehetőségem vagy talán inkább kapacitásom kutatni. A Corvinuson viszont tartok oktatásszociológiai tárgyat, bár a neve nem pont ez, valamint minden évben 8-10 (vagy akár több) szakdolgozat is készül az én témavezetésemmel valamilyen oktatáshoz köthető témában. Az oktatásos témák mellett kifejezetten érdekel még a szervezetszociológia, a politikai szociológia, a politikai és médiadiskurzusok témaköre is. Ilyen tematikájú kutatási projektekben már vettem illetve veszek részt, de természetesen számos izgalmas kérdés maradt még ezeken a területeken is. Nyáron például nagyon elkezdett érdekelni az a kérdés, hogy különböző politikai diskurzusokban hogyan jelenik meg egy olyan globális hierarchia mely a “nyugatot” mindig a “kelet” fölé emeli látszólag ebből a szempontból semleges kérdések esetén is. Emellett a politikai diskurzusok kapcsán nagyon érdekelnek a populista diskurzusok is és ezeknek a történelmi és társadalmi beágyazottsága. 

BÁ: Jelenleg részt veszek egy Horizon 2020-as nemzetközi projektben mely azt vizsgálja, hogy a különböző Európa-képek hogyan jelennek meg a projektben részt vevő hét ország médiájában. Emellett novembertől részt veszek egy önkénteseket kutató hazai projektben is, melynek az előkészítésén, pilot kutatásán már évek óta dolgozunk több kollégámmal. A két projekt mellett korábbi iskolás és szervezeti kutatásainkból is maradtak még elemzésre érdemes kérések és a populista politikai diskurzusok kapcsán is van két félkész kéziratom melyet véglegesítenem kellene és benyújtani szakfolyóiratoknak. Főállású Corvinusos oktatóként persze a heti négy-hat 90 perces idősáv amelyet tanítok bekorlátozza mennyi időm van a kutatásaimra a szorgalmi időszak alatt, de ettől függetlenül nagy szerencsének és lehetőségnek tartom, hogy ennyi és ennyiféle érdekes projektben részt vehetek. 

BÁ: Talán az eddig elmondottakból is kiderült, hogy viszonylag széles az érdeklődésem tematikusan és módszertanilag is, így természetesen rengeteg további ötletem van mit lenne érdemes még kutatni. Ugyanakkor az előző kérdésnél felsorolt témák azt hiszem még éveken keresztül bőven elegendő munkát adnak nekem. Egyetlen új téma van, amelybe szeretnék belefogni a közeljövőben, ez pedig a környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos politikai diskurzusok vizsgálata, különös tekintettel a jobboldali populista és a zöld-baloldali pozíciók vizsgálatára, természetesen itt is nagy hangsúlyt fektetve ezen diskurzusok történelmi-társadalmi beágyazottságára. 

BÁ: A Szociológia Tanszéken (akkor még Szociológia és Társadalompolitika Intézet) 2018 februárjában kezdtem el dolgozni tanársegédként, de az oktatásban igazából már 2014 ősze óta részt vettem óraadóént mint PhD-hallgató. Úgy gondolom a legtöbb fiatal oktatónak rendkívül nagy kihívás összeegyeztetni az oktatást és a kutatást, mindkét területen helytállni, megfelelő szinten teljesíteni és közben nem a végletekig kizsigerelni saját magát. Számomra legalábbis nagy kihívás mind a mai napig a kettő összeegyeztetése és az általam ismert fiatal kollégáknak is. A tanítással kapcsolatos tapasztalataimat illetően, ha jól sejtem arra gondol, hogy milyen a tapasztalatom a diákokkal. Én személy szerint tényleg szeretek tanítani, így a legtöbb nehézséget őszintén kihívásnak tekintem, amelyet jobb esetben meg tudok oldani. A legnagyobb fejtörést talán az okoseszközökkel való verseny jelenti. Gyakran azt látom, hogy lényegében elvárás a hallgatók egy része felől, hogy az oktató tegye számukra annyira érdekessé az órát, hogy inkább arra figyeljenek, ne a telefonjukra. Kösse le őket például humorral, érdekes vagy vicces videókkal, jópofa beszélgetésekkel és úgy általában is egy kellően magával ragadó “show”-val. Ennek hiányában, ha a tananyag túl száraznak vagy az előadásmód túl unalmasnak tűnik akkor nagyon hamar azt veszi észre az ember, hogy a csoport nagyobb része a telefonját nyomkodja. Azt gondolom, hogy az mindenképpen jogos elvárás, hogy az óra érdekes és izgalmas legyen, az oktató a lehetőségekhez képest vonja be a diákokat akár egy előadás során is, ugyanakkor abban már nem vagyok tejesen biztos, hogy a gamifikáció és a jópofa beszélgetések irányába való túlzott elmozdulás mindig jó megoldás. A hallgatóknak ugyanis időnként igenis át kellene rágniuk magukat nehéz szövegeken (ugyanúgy mint ahogyan egy orvosi vagy jogi egyetemen is) és a társadalomtudomány időnként nehéz, akár kevésbé vidám témákat is vizsgál, ezeknek a kihagyása vagy felhígítása szerintem lényeges tudástól fosztja meg a diákokat. Ugyanakkor mielőtt még nagyon technológiaellenesnek tűnnék, azt mindenképpen hozzá kell tennem, hogy az általam tartott gyakorlatokon rendszeresen vannak olyan egyéni és csoportfeladatok, amelyek elvégzéséhez okosezközökre illetve laptopra van szükség, ezek szerves részeit képezik az oktatási gyakorlatomnak. Nekem csupán az olyan helyzetekkel van problémám amikor minden mondatomnak az okostelefonnal kell versenyeznie a hallgatók figyelméért, már csak azért is, mert ennek a versenynek a végeredménye szinte borítékolható. 

BÁ: Bár kevésbé látok rá a hallgatók konkrét anyagyűjtési technikáira, biztos vagyok benne, hogy a többség elsősorban online keres anyagokat, valószínűleg a járványhelyzet az elmúlt években még inkább efelé terelte őket. Ugyanakkor úgy látom, főleg még a covid előtti tapasztalatok alapján, hogy a könyvtárak, például a Szabó Ervin Könyvtár vagy a Corvinus könyvtára népszerű tanuló- illetve dolgozó-, beadandóíró helyek a diákok számára, ezt bizonyára önök is tapasztalják. Nekem a kutatásaimhoz elsősorban angol nyelvű szakfolyóiratok tanulmányait kell olvasnom így számomra az online adatbázisok a nyilvánvaló választás. A könyvtárakat inkább a magyar nyelvű könyvek miatt látogatom, amelyeket vagy itt találok meg vagy meg kell vennem, amennyiben még megvásárolható az adott könyv. 

BÁ: Mivel én Budapesten voltam középiskolás és egyetemista is, sokat jártam a központi könyvtárban és több tagkönyvtárukban is. Ebben az időszakban rengeteg könyvet kölcsönöztem, de ami miatt szinte napi szinten bejártam az az én esetemben is a nyugodt környezet volt, ahol le tudtam ülni tanulni vagy dolgozni. Például a szóbeli érettségikre is teljes egészében a központi könyvtárban készültem fel, de később egyetemistaként is a vizsgaidőszakok jelentős részét az olvasótermekben töltöttem. 

A fotók forrása a bemutatott személy.