Gyurgyák János történész, szociológus, az Osiris Kiadó igazgató-főszerkesztője

Sok szép emléket őrzök a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Szociológiai Gyűjteményéről. Bár azt is el kell ismernem, hogy a FSZEK-ben nem voltam „állandó lakos”. Az én könyvtári állomásaim: Országos Széchényi Könyvtár régi, Nemzeti Múzeumbeli folyóirat olvasója, majd a Parlamenti könyvtár kisolvasója, majd ismét az OSZK, de most már fenn a várban, egy Tabánra néző ablakmélyedés. (Az Akadémiai Könyvtár rideg, sznob levegőjét sohasem kedveltem.) S most ismét a Parlamenti Könyvtár és a CEU Könyvtára. (A külföldi kedvencekről most ne essék szó!) De szerettem a régi szociológiai olvasó gyönyörű termét is (bár akkor még egy kicsit kopottasan nézett ki), s az irodát, ahol Remete Lászlóval, Bóna Mártával, Hiripinével, Báthory Jánossal lehetett jókat beszélgetni, s nemcsak a szociológiáról. Emlékeim szerint a munka kapcsolat valahogyan úgy indult, hogy Remete László egyszer egy csomó könyvet tett elém, mondván, ha már itt ülök, írjak róluk cédulákat az akkor kiadás előtt álló magyar szociológiatörténeti bibliográfiába. Majd úgy folytatódott, hogy javasoltam Báthory Jánosnak az önálló szociológiai személyi bibliográfiák kiadását, amit ő végig lelkesen támogatott. Ebből az ötletből nőtt ki a Magyar Szociológiai Füzetek nevet viselő sorozat (Polányi Károly, Szende Pál bibliográfiái és életrajzai stb.). Sajnálom, hogy ez a szociológiatörténeti sorozat abbamaradt, s ma sem tudom pontosan az okát. S volt még egy kapcsolat a FSZEK és az Osiris (akkori nevén Századvég) kiadó között. Ezt mai szóval munkaerő csábításnak neveznénk. Ezt a sorozatot ugyanis a könyvtár egyik alkalmazottja Zséli Ani gépelte, tördelte ugyancsak kezdetleges technikával, de mintaszerűen. Ezek után átcsábítottam a kiadóba gépírónak, titkárnőnek, majd irodavezetőnek. Így próbáltam meg gyengíteni – végeredményben sikertelenül – a könyvtár személyi állományát.

A másik dolog, amit elmondandó vagyok már nem emlék, nagyon is a mai valóság. Az elmúlt hónapokban azzal töltöttem az időt, hogy a Parlamenti Könyvtár szabadpolcos állományát modernizáljam, a történelmi-társadalomtudományos irodalmat kissé kibővítsem és naprakészre hozzam. Amint az ilyen munkáknál lenni szokott, nemcsak saját kútfőből dolgoztam, hanem „puskáztam” is. Az oxfordi könyvtárakon kívül a CEU Könyvtárát látogattam sűrűn ebből a célból, más magyar könyvtárakat nem igazán, nem volt ugyanis nagyon mit puskázni. A Szociológiai Gyűjtemény kivételével! Jóleső érzés volt látni és tapasztalni, hogy a szociológiai részleg szabadpolcain elhelyezett anyag nemcsak magyar vonatkozásban (abban ugyanis elsőrangú), hanem nemzetközi vonatkozásban is – a viszonylagos pénztelenség ellenére – mennyire gazdag és tudatosan felépített. Végezetül csak azt tudom mondani, amit Mátrai László válaszolt 1945 után egy nekiszegezett kérdésre, nevezetesen, hogy miért megy el könyvtárosnak: olyan idők jönnek, amikor még mindig a könyvtár lesz az, ami legjobban hasonlítani fog egy könyvtárhoz. Talán ma is így vagyunk ezzel!