A hét könyve

Tad Skotnicki - The Sympathetic Consumer: Moral Critique in Capitalist Culture

Fotó: Stanford University Press

Van egy visszatérő figura a kapitalizmus történetében: különböző fogyasztói mozgalmak aktivistái újra meg újra arra ösztönöznek, buzdítanak minket, hogy érezzünk együtt a fogyasztási cikkeket előállító munkásokkal, aktívan, az árucikkeken keresztül. Ez a figura, az együttérző fogyasztó, és ez áll Tad Skotnicki The Sympathetic Consumer: Moral Critique in Capitalist Culture című könyvének középpontjában.

Minden évben április 24. környékén szerveződik a Fashion Revolution Week. Mert április 24-én történt, még 2013-ban, hogy 1134 ember vesztette életét, és további 2500 ember sebesült meg, amikor a Rana Plaza nevű ruhagyár épülete összeomlott Banglades fővárosában, Dhakában; ekkor és erre válaszképp született meg a Fashion Revolution mozgalom. Aktivistái azon vannak, különösen április 24-e környékén, hogy a „divat erejével” hívják fel a figyelmet a ruháinkat készítő munkások életminőségére és a globális divatipar okozta környezeti, társadalmi problémákra. A divatforradalmároknak tehát nem divattal van problémájuk, de nem is a divatiparral mint olyannal, hanem az esetleges méltatlan munkakörülményekkel és a környezeti károkat okozó gyártással-fogyasztással. Ahogy a kiáltványukban is olvasható: „Imádjuk a divatot. De ruháinkkal nem akarjuk kizsákmányolni az embereket vagy elpusztítani a bolygónkat. Gyökeres, forradalmi változást követelünk. Ez az álmunk…” Olyan álom ez, amelyben nem a kizsákmányolás végéről álmodunk, hiszen a kizsákmányolás, a fogalom eredeti értelmében, egyáltalán nem azon múlik, hogy milyen körülmények között dolgoznak a munkások, hanem arra utal, hogy maga a bérmunka mint olyan kizsákmányoló.

Fashion Revolution nem antikapitalista forradalmiságával azon mozgalmak példája, melyek aktivistái a kapitalizmus történetében, annak különböző korszakaiban újra meg újra arra kísérelték meg rávenni, ösztönözni, buzdítani a fogyasztókat, hogy érezzenek együtt a távoli helyeken élő-dolgozó, láthatatlan munkásokkal az árucikkeken keresztül. Az együttérző fogyasztó a különböző fogyasztói mozgalmak révén újra meg újra visszatér: bizonyos gondolatok, gyakorlatok és társadalmi viszonyok ismétlődő mintázatát alkotja a kapitalizmus történetében. Ez Skotnicki könyvének legfőbb tézise, melyben mindenekelőtt azt szeretné megmutatni, hogy a kapitalizmus különböző korszakaiban színre lépő együttérző fogyasztónak vannak olyan vonásai, amelyek koherenssé teszik. Az egyik ilyen vonás az aktivistáknak a fogyasztóról mint a kapitalista rendszer központi figurájáról való víziójában rajzolódik ki. A másik az aktivisták arra irányuló gyakorlati erőfeszítéseiben, hogy fölébresszék, fejlesszék, műveljék a fogyasztók együttérzését. A harmadik az aktivistáknak az arra vonatkozó és érvelésüket strukturáló feltételezésében, hogy miért kell az embereknek etikus fogyasztóknak lenniük.

Skotnicki nemcsak leírni szeretné az együttérző fogyasztót, hanem fel szeretné tárni, hogy miféle körülmények/viszonyok teszik lehetővé és magyarázhatóvá, hogy figurája újra meg újra visszatér. Ennek érdekében két dolgot csinál. Egyrészt összehasonlító történeti vizsgálatát végzi el a fogyasztói aktivizmusnak. Egy késő 19. századi és egy 19-20. század fordulóján szerveződő mozgalmat állít középpontba, hogy végül, mai példák citálásával rámutathasson: a fogyasztói aktivizmus története nem annyira szakadások, mint inkább ismétlődések – az együttérző fogyasztó visszatérésének – törtéteként beszélhető el. Persze, a 19. vagy a 20-21. századi fogyasztói mozgalmak nem tükörképei egymásnak, de céljuk mégis újra meg újra ugyanaz: leleplezni, föltárni a fogyasztók számára a termelés/előállítás nem látható, rejtett körülményeit/viszonyait. Másrészt az egy olyan elméleti keretet dolgoz ki Skotnicki, amelynek kulcsfogalmai az együttérzés, kultúra, kapitalizmus, kapitalista kultúra és árufétis.

· Együttérzés. Az embereket a fogyasztói aktivisták arra kérik, hogy azonosuljanak a munkásokkal az árucserén/árukon keresztül, miközben maguk a munkások némák maradnak. Minthogy az ilyen aktivisták általában tudják, amit az érzések kutatói tudnak, hogy az együttérzés sem pusztán természetes, ösztönös vagy spontán jelenség, hanem megmunkálás, művelés, ápolás, gondozás tárgya és terméke, olyasmiket kínálnak az embereknek, amik révén vagy által azonosulni képesek a távollévő munkásokkal. Hogy ez pontosan mit jelent, azt tömören a következő – nem Skotnickitől származó – formula fejezheti ki: „akárha én ott lennék” – vagyis: a másikat én innen úgy képzelem el, akárha én ott lennék. Az „akárha” kétségtelenül kétértelmű: egyszerre fejez ki lehetőséget (potencialitást) és lehetetlenséget (irrealitást). Lehetőséget, hiszen bizonyos értelemben lehetnék éppúgy ott, mint itt: ténylegesen akár ott is lehetnék, és akár el is tudom képzelni, hogy ott vagyok. Lehetetlenséget, mert más értelemben képtelenség, hogy a másik helyében legyek. Hogy miért, arra most nem a másik mássága a megfelelő válasz (a másik épp attól másik, hogy egyszer s mindenkorra lehetetlen, hogy a másik helyében legyek), hanem a társadalmi-geográfiai (ilyen térben mint különbségek terében elfoglalt) pozíció. Berliniként, párizsiként vagy londoniként el tudom képzelni, milyen bangladesi ruhagyári munkásnak lenni, kivált, ha egy, az életkörülményeiket sokkoló dokumentumfilmben elém tárják, ugyanakkor mégsem tudok az ő helyükben lenni, és ennek nem a másik mint másik mássága az oka, hanem társadalmi-geográfiai pozíciójából fakadó mássága.

· Kapitalizmus. Skotnicki a kapitalizmust egy teljes, átfogó társadalmi rendként fogja föl. Vagyis nem választja el a kapitalizmust és a társadalmat/kultúrát egymástól, mintkét különálló szférát, hanem olyan egészként ragadja meg a kapitalizmust, amelyben kölcsönös függőségi viszony áll fönn a gazdaság és kultúra között. Az így fölfogott kapitalizmust Skotnicki néhány alapvető vonásával jellemzi, melyek együtt sem elegendőek a kapitalizmus meghatározásához. Ezek közül elemzése során háromra fókuszál különösen, mégpedig a következőkre: áruforma, árucsere, elszemélytelenedett munka.

· Kapitalista kultúra. A kultúra Skotnicki meghatározása szerint az, ahogy az emberek értelmet adnak világuknak, és amilyen értelmet adnak; a kapitalista kultúra ennek megfelelően azt jelöli, ahogy és amilyen értlemet adnak az emberek a kapitalista jelenségeknek. Ezek az értelmezések nem csupán a kapitalista társadalmi rend elemeinek és összetevőinek értelmezései, hanem egyben a kapitalista társadalmi rend függvényei. Ezen Skotnicki egyrészt ezt érti: az emberek azért adnak olyan értelmet kapitalista jelenségeknek, amilyent, mert ezek bizonyos módon jelennek, mutatkoznak meg hétköznapi életükben. Másrészt ezt: a szóban forgó jelenségek a kapitalizmus mint társadalmi rend körülményire/viszonyaira utalnak, melyek lehetővé teszik megjelenésüket.

· Árufétis. Skotnicki olvasatának alapgondolata, hogy az árufétis (az áru fétis jellegének) marxi elemzése az árucsere két megkülönböztető elemét foglalja magában: bizonyos interpretációt az árucserében és árucserének bizonyos interpretációját. Ez a két – az árucsere gyakorlatát és tapasztalatát meghatározó – interpretáció hatja át az együttérző fogyasztó figuráját, és teszi egyben magyarázhatóvá e figura visszatérését éppúgy, mint sajátos alakzatát. Skotnicki tehát arra törekszik, hogy megértse, miféle körülmények/viszonyok teszik lehetővé és magyarázhatóvá, hogy az együttérző fogyasztó a kapitalizmus történetében újra meg újra visszatér. Ennek érdekében két dolgot csinál: összehasonlító történeti vizsgálatot végez, és egy olyan elméleti keretet dolgoz ki, amely lehetővé teszi annak elemzését, ahogyan az emberek a kapitalizmus sajátos jelenségeit interpretálják, és annak magyarázatát, hogy miért épp így interpretálják. Ezen interpretációk közül Skotnicki egyet állít középpontba, azt, hogy a fogyasztói aktivizmus milyen értelmet ad az árucserének a kapitalizmusban, és ezen értelemadás visszatérő produktumát, az együttérző fogyasztó figuráját.

The Sympathetic Consumer egyik fő tézise, hogy a fogyasztói aktivizmus értelmet ad az árucserének, pontosabban birkózik, küzd azzal a személytelenedéssel, aminek az árucsere árucserében láthatatlan létfeltételeiből fakad, de ilyenként kizárólag a rabszolgamunkát, a kiszipolyozást, a nyúzást, a szenvedést láttatja. Másik fő tézise, hogy arra a kérdésre, miért tér vissza újra meg újra az együttérző fogyasztó figurája, és miért olyan alakzatban, amilyenben, arra az árufétis (áru fétis jellegének) marxi elemzése segítségével adhatunk kielégítő választ. A fogyasztói aktivizmus – szól Skotnicki konklúziója – a kapitalista társadalmi rendet az árucsere – az azon keresztül megvalósuló együttérzés – révén kívánja átalakítani, de az áru fétis jellege okán nem látja az árucsere igazi titkát. Az áru fétis jellege egyfelől ösztönzi, másfelől viszont le is fegyverzi a fogyasztói aktivizmust.

Fotó: Pixabay

Ajánlott olvasmányok:

Entwistle, Joanne: The Fashioned Body. Fashion, Dress and Modern Social Theory. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)

Solomon, Michael R.: Consumer Behavior. Buying, Having, and Being. (Helyben olvasható könyvtárunkban.)

Belk, Russell W. – Llamas, Rosa (szerk.): The Routledge Companion to Digital Consumption. (Helyben olvasható könyvtárunkban.)

Welters, Linda and Lillethun, Abby (szerk.): The Fashion Reader. (Helyben olvasható könyvtárunkban.)

Cervellon, Marie-Cécile – Brown, Stephen: Revolutionary Nostalgia. Retromania, Neo-Burlesque, and Consumer Culture. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)