Beszámoló: Módszertan és szociográfia - Magyarország Felfedezése Szabadegyetem

Múlt héten szerdán, június 22-én, a Magyarország Felfedezése Alapítvány által szervezett Szabadegyetem újabb előadását láthattuk-hallhattuk. A beszélgetés félig virtuálisan, félig személyesen zajlott - hála a technikának, zökkenőmentesen - Horváth Júlia Borbála, kulturális antropológus, moderálásában. Az alábbiakban a Szociológiai Gyűjtemény beszámolóját olvashatják az eseményről. 

Fotó: Lencsés Gyula Angolok a Bakonyban c. könyve /FSzEK/

Az est témája elsősorban az a kötet volt, melyet Lencsés Gyula szociológus-kutató írt még 2019-ben, címe Angolok a Bakonyban. Különleges a könyv, mivel egy 1937-es dudari falukutató tábor levéltári anyagát öleli körbe, melyre Lencsés Gyula 2013-ban bukkant rá akkori angliai kutatóútja során. A beszélgetés további résztvevői Gulyás Gyula, filmrendező, Márkusné Vörös Hajnalka, a Veszprém megyei Levéltár főlevéltárosa, Földesi László, népművelő-tanár, továbbá Nagy Gyula mérnök és helytörténész, valamint Legeza Borbála muzeológus-néprajzkutató. 

Horváth Júlia Borbála első kérdése Lencsés Gyulához, a kötet szerzőjéhez irányult, akit arról kérdezett, hogy hogyan került kapcsolatba ezzel a témával. Lencsés Gyula a Szegedi Tudományegyetem oktatója és évente szerveznek falukutató táborokat hallgatóiknak, így volt ez annak idején is, 2013-ban, amikor levelezni kezdett egy angliai intézménnyel, akiknek rengeteg anyaguk volt az 1937-es dudari táborról, onnantól kezdve pedig elindult a nagyszabású kutatómunka, melynek végeredménye ez a könyv lett. A következőkben Gulyás Gyulával beszélgettek egy 1987-es, 50 évvel később létrejött dudari látogatásról, melyen meg is emlékeztek a résztvevők a falukutató táborról. Dokumentumfilmesként számára nagyon fontos, hogy a falut a hagyományos mellett más megközelítésből, más szemszögből is megörökítse. Emellett a résztvevők megemlítik Tomori Viola nevét, akihez az első, 1937-es tábor köthető. Tomori Viola falukutatóként vált híressé, a dudari parasztság életének és maga a falu leírása neki köszönhető.

Fotó: A fogadásról kép a könyvben /FSzEK/

Horváth Júlia Borbála, a beszélgetés moderátora, rámutat, hogy a könyv első része igazából módszertani útmutató, mondhatni tavkönyvszerűen ír a szociográfiáról. Lencsés Gyula a szociográfia műfaját tekintve hozzáteszi, hogy ez egy teljes mértékben definiálatlan műfaj, mivel számos szempontból megragadható. A műfaj jellemzői közt ott van az érdeklődés, érzékenység és a nyitottság is, így sokrétűnek mondható.

A következő hozzászóló Márkusné Vörös Hajnalka volt, aki Veszprémben főlevéltáros, a város helytörténetével is foglalkozik. Vele Dudar “titkairól” beszélgettek, mivel Hajnalka maga is kutatta Dudart a Száz Magyar Falu Könyvesháza projekt keretein belül, mely 2020-ban jelent meg. Kiemelte, hogy mennyire pozitív volt a dudari lakók hozzáállása, életbölcsességük és tudásuk teljes mértékben érzékelhető volt a falu kutatása során. A beszélgetés ezen pontján egy újabb hozzászóló vendég csatlakozott, Földesi László, aki különleges abból szempontból, hogy a felmenői részesei voltak az első, 1937-es falukutatásnak. Földesi László Dudaron tanár, emellett népműveléssel is foglalkozott. Elmondta, hogy a könyvbemutató számára igazán katartikus élmény volt, mivel a könyv olvasása közben számos új és érdekes információt tudott meg a családja előző generációjáról. Hozzátette, hogy a könyvnek a mai napig nagy sikere van, sokan érdeklődnek iránta, ez számára nagy öröm. Hasonlókról számolt be Nagy Gyula is, aki Dudaron él, mint mérnök és amatőr helytörténész. Szerinte Dudar története sokakhoz elért, és ez tapasztalható is, hiszen a Lencsés Gyula által készült könyv iránti érdeklődés azóta se szűnt meg.

Fotó: Földesi László felmenője, Földesi Lajos udvara a könyvben /FSZEK/

Az utolsó hozzászóló Legeza Borbála volt, aki szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum muzeológusa, jelenleg pedig doktori disszertációját írja a falukutatásról, mint módszerről. Ahogy azt Horváth Júlia Borbála is kiemelte, nem sokan választják a falukutatást témaként doktori disszertációjuk alapjának, így mondhatni egyedi is Borbála munkássága. Kifejtette, hogy elsőként néprajzos hallgató volt az egyetemen, utána a mesterszakon tanult szociológiát, innentől kezdve pedig ez a vegyes szemlélet alakította érdeklődését, ami a falukutatáshoz vezette. Doktori disszertációjában 4 falu 100 éves történetét kutatja, köztük Dudarét is. Amikor Dudaron kutatott, számára az volt kihívás, hogy hogyan tudhat kihúzni információkat az ott lakókból, hiszen ilyenkor úgymond be kell hatolni az életükbe. Hozzátette, hogy vannak nyilván rossz tapasztalatai is, de többségében nyitottak voltak felé, és gyakorivá vált, hogy a végére összebarátkoznak és szoros kapcsolatok alakulnak ki a falukutatók és a falu lakosai között.

Fotó: Idős dudari asszony a könyvben /FSZEK/

A beszélgetés rendkívül érdekes és sokszínű volt, a végén pedig néhány fontos gondolat hangzott el, ezek közül is talán a legjelentősebb, hogy a szociográfia hagyományának fenntartása és ápolása szükséges, ezen belül az egyetemi oktatásban való szerepe szintén nagy figyelmet érdemel a továbbiakban is.

A Szociológiai Gyűjteményben megtalálható Lencsés Gyula Angolok a Bakonyban c. könyve, helyben olvasható és kölcsönözhető formában is (301.62 L 48):
https://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=find&pagesize=10&ROOP=&DATEstart=&DATEend=&index0=ZUTY&text0=&textlogic0=and&index1=AUTH&text1=Lencs%C3%A9s+Gyula&textlogic1=and&index2=TITL&text2=Angolok+a+Bakonyban&button=Keres&whichform=advancedsearchpage¤tpage=advancedsearchpage 

Ezen kívül, a könyvről készült két recenzió is a Kultúra és Közösség folyóiratának 2020-ban megjelent számában, Nagy Terézia és A. Gergely András által, amelyeket az alábbi linkekre kattintva online elérhetnek, valamint helyben olvashatnak Gyűjteményünk folyóiratgalériáján:

Nagy Terézia: Tükrök között régi egzotikumunk

A. Gergely András: Község, közösség, nép – tereptől a tudományig /Angolok és szegediek a Bakonyban/