TÉRKÉPEK

Az elődtelepülések általában 1:10000 vagy 1:15000 léptékű térképei a Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet kiadásában jelentek meg.  

Az önálló magyar kartográfiai szervezet megalapításának gondolata az 1910-es évek közepén fogant meg, kezdeményezői polgári oldalról a Magyar Földrajzi Intézet munkatársai, katonai oldalról a Ludovika térképész tanárai voltak. A leendő intézet – eleinte inkább mozgalomként működve – a tervekben az „Országos Térképész és Földleíró Intézet” néven szerepelt. A Tanácsköztársaság bukását követő néhány napban a megszálló román csapatok hozzávetőleg hárommillió korona értékű térképet, fotográfiát, térképészeti műszert szállítottak el a csoporttól. Ezután született újra először a honi kartográfia. Ismét kezdetét vette a tervezés, a szervező és gyűjtőmunka. 1919-től Magyar Katonai Térképező Csoport elnevezést találjuk térképeiken. A kiváló szakemberekből álló tudós társaság 1921-től a Magyar Királyi Katonai Térképészet nevet viselte, rövidesen – 1922-től – Állami Térképező Intézet lett, majd 1938-tól visszakerült a katonai térképezésre utaló szó, így lett Magyar Királyi Honvéd Térképészeti Intézet.

Az Eggenberger-féle könyvkereskedés és Kókai Lajos könyvkereskedése voltak az Intézet főbizományosai. Utóbbi alapítója, Kókai Lajos 1873-ban nyitotta könyvüzletét, 1874-ben ő adta ki az Irodalmi értesítő című könyvészeti szaklapot, amely az első magyar nyelvű bibliográfiai folyóirat volt. Kókai a térképeknek csak kiadója, illetve terjesztője volt. Kiadóhivatala és kereskedése a jelenlegi Fővárosi Önkormányzatnak otthont adó Invalidus-házban volt, a Kammermayer Károly utca 3. szám alatt. Számlalevelei tanúsága szerint a „Központi Városház” 20. számú boltja volt a székhely. A könyvkiadó fia, Kókai Rezső a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete könyvkiadói szakosztályának egyik elnökhelyettese volt.