VILLATELEPBŐL KERTVÁROS 

„Mátyásföldön nincsen se hegy, se patak; az erdeje is bizony akácos volt eredetileg, s a földje (…) homok; kavicsos, vörös homok. És mégis szép? – fogják egyesek kérdezni meglepődötten – Hogy szép-e? Tessék róla személyesen meggyőződni. Találni fognak ott hatalmas, teraszos vendéglőt, előtte szép, tágas parkot, mögötte kiterjedt erdőt. És a kerítéseken belül szép épületeket, gyönyörű kerteket.”  

​

Ezeket a sorokat az alig tizenöt évvel korábban alapított Mátyásföldről olvashatjuk a Rákos vidéke című lap 1902. augusztus 10-i számában. Még mai szemmel is szinte hihetetlen, hogy milyen gyorsan nőttek ki a földből a fent említett gyönyörű házak, étterem, szálloda, park – és még mi minden. 

​

De ne szaladjunk előre. Kezdjük az alapításnál. 

​

„...e kis oázisnak a keletkezése – hogy nagyot ne mondjak, s még se vessem el kicsinyesen a sulykot – Mátyásföld értékelése tekintetéből – a nagy Rómáéhoz hasonlítható.” - vetette el kissé a sulykot Pozsgay Tivadar 1913-ban. (P.T. Mátyásföld jubileuma. Rákos vidéke 1913. 06.29. 26. szám 1.p.) 

​

Mátyásföld történetének kezdetét legendák övezik, de alapítása, kiépülésének kezdeti lépései leírhatók szikár tényekkel is: 

​

• 1887 nyarán Kunkel Imre fejében megszületik a nyaralótelep építésének gondolata. 

• 1887-ben megalakult a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete, mely november 6-án megtartotta első közgyűlését.  

• 1887 decemberében kötik meg a szerződést Beniczky Gáborral, Cinkota földesurával. 

• 1888. június 29-én adják át a forgalomnak a Budapest-Cinkota helyiérdekű vasutat. Ez nagy szerepet játszik abban, hogy Mátyásföld kiépülése rohamos gyorsasággal indult meg. 

• 1888. november. 10-én a Nyaralótulajdonosok Egyesületének alapszabályát jóváhagyja a Belügyminisztérium. 
  ​

De lehet-e, érdemes-e, a szikár tényekkel leírni egy ilyen csodálatos telep történetét?  

​

A válasz szerintünk: nem, jöjjön tehát a legenda, az alapítók története. 

​

Az első Mátyásfölddel kapcsolatos legenda szerint a település megalapításának ötlete Kunkel Imre (a Budapesti Központi Tejcsarnok Rt. vezérigazgatója) és Beniczky Gábor cinkotai földesúr fejéből egy vadászaton pattant ki. Beniczky birtokán a határban járva, rácsodálkozva annak szépségére és szerencsés fekvésére, adódott az ötlet egy nyaralótelep létrehozására. Nemcsak az üzletben járatosabb Kunkelnek, de az anyagi gondokkal küszködő Beniczkynek is igen megtetszett közös ötletük, hamar neki is fogtak a megvalósításnak. A legendában azért helye van a valóságnak is: ekkor már tudták, hogy hamarosan elkészül a Cinkotát Budapesttel összekötő (helyiérdekű) vasút, emelve ezzel a terület értékét és kényelmes közlekedés lehetőségét kínálva a majdani nyaralótulajdonosoknak. Budapest közelsége szintén remek adottságnak látszott. 

​

De honnan a név, miért kapta a Mátyásföld nevet? Ismét csak egy legendába botlunk: úgy tartja a fáma, hogy Mátyás király kedves vadászó területe volt a környék. Mások szerint a közismert cinkotai nagyicce-történet adta az ötletet, mely monda szintén Mátyáshoz kapcsolódik. Megint mások azt feltételezik, hogy egyszerűen csak egy jól csengő, történelmi nevet akartak adni az új villatelepnek, és Mátyás nevét még egyetlen település sem viselte. 

​

Akár így, akár úgy, a névválasztás szerencsésen sikerült. (A névadó mellszobrát, Mátray Lajos alkotását, a Millennium alkalmából 1896-ban állították fel a telep fő terén, a Mátyás király téren.) 

​

A legendák és találgatások után, most már a tények mentén haladjunk tovább. A nyaralótelep megalapításának a konkrét terve Kunkel Imre elképzelései szerint alakult. Egy, Mátyásföld születésének ötvenedik évfordulója alkalmából született kötet, Körmendy-Ékes Lajos munkája, szerint a terv lényege az volt, hogy „a főváros közelében, lehetőleg egyenesvonalú és kényelmes közlekedéssel ellátott oly telep alakíttassék, mely amellett, hogy egészséges fekvésű lakhelyre alkalmas, üdülő- és nyaralóhelyül szolgálhasson, és az egész úgy rendeztessék be, hogy (…) kielégítse a városi igényeket (…) kizárva mindent, ami városi, üzleti, gyári zajjal és alkalmatlansággal jár.”  

​

A terv sikerült, a vállalkozás igen sikeresnek bizonyult. A Beniczkyvel kötött szerződés lehetővé tette a telep gyors fejlődését és egyben kertvárosi jellegének megőrzését. Az okirat 75 hold megvételéről szólt, amelyre tíz éves elővételi jogot kötöttek ki. A kiszemelt területet négyszögölenként hatvanöt krajcárért kezdték árusítani.  

​

A telkek hamar gazdára leltek. Hatvanöt taggal megalakult az első telektulajdonosok érdekközössége, mely nemsokára Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesülete néven első közgyűlését is megtartotta. Első elnöke Szeniczey Ödön országgyűlési képviselő volt.  Az „alapító atyák”, Kunkel és Beniczky mellett tehetős polgárok (orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek), értelmiségiek, építészek és építési vállalkozók, színészek, tanárok és arisztokraták, földbirtokosok is vásároltak telket. A villatelep közigazgatásilag Cinkota része volt, ám szokatlanul nagy autonómiával rendelkezett. 

​

Kunkel Imre szervezőmunkájának eredményeképpen nemsokára megalkották a szervezet igen szigorú alapszabályát. Lefektették a telekvásárlások, az építkezések, a településszerkezet kialakításának kereteit, ezekhez minden telektulajdonosnak alkalmazkodnia kellett. Kikötötték például, hogy az utcák szélessége 15 méter kell legyen, és azok azonnali fásítását rendelték el. A telkek 1200 négyszögölnél nem lehetnek kisebbek, a villaszerű építkezést kötelezővé tették, megtiltották az állattartást, kocsma, bolt, mészárszék, gyár, ipartelep létesítését. Minden telektulajdonos köteles volt belépni az Egyesületbe, és „minden vevő tűrni tartozik a telkére az átírás alkalmával telekkönyvileg bekebelezett ama tulajdonjogi korlátozást, hogy magát az egyesület mindenkori alapszabályainak és a közgyűlés, valamint a választmány jogerős határozatainak aláveti.” Az Egyesület a tagok részére biztosította az erdő ingyenes használatát üdülési célokra, később kedvezményt biztosítottak a közlekedési bérletekre is. 

​

Szigorúan szabályozták a telep kiépülését. Az épületeknek minimum 6 méterre kellett állni a kerítéstől, a ház előtt gondosan ápolt előkert volt az előírás. A házaknak minimum 3 méter távolságra kellett állni a szomszédos épületektől. A villáknak nem lehetett tűzfala, minden oldalra ablakot kellett nyitni. Előírás szabályozta, hogy a telekvásárlás után hamarosan átlátható kerítést kellett csináltatni, ellenkező esetben az egyesület léckerítéssel vetette körbe a kertet, és ennek költségét a tulajdonosra terhelték. A gondosan megtervezett impozáns, fasoroktól övezett, nyílegyenes utcák nagyvonalú eleganciáját a minimum 15 méter szélesség garantálta. Ebben az első időszakban a felépült villák a kor jellegzetes stílusaiban épültek: neoklasszicista, szecessziós házak épültek, de megtaláljuk a neogót, neoreneszánsz vagy éppen a népi építészet jegyeit is. Az épületek közül sokat Paulheim József tervezett, Mátyásföld arculatának meghatározásában talán neki jutott a legnagyobb szerep.  

​

Az építkezések hamar megindultak és a villatelep első szakasza nagyon gyorsan el is készült. 1888 folyamán tizenhárom nyaralót, három gazdasági épületet, két kertészlakot – összesen tizenkilenc épületet építettek fel, ezeken kívül elkészült az emeletes vendéglő épülete is. 1888 őszén a kertészeti bizottság megkezdte a telep utcáinak tervszerű fásítását. 

​

Alig két évvel később, az 1889. január 27-i közgyűléskor már hetvennégy tagja volt az egyesületnek. Ekkor jelentették be, hogy a telep főbejáratával szemben HÉV megállót létesítenek. 

​

1889-ben további területeket jelöltek ki parcellázásra. Ezek az újabb telkek is rendkívül gyorsan elkeltek, így a következő években újabb és újabb parcellázásokra került sor.Az 1900-as évek elején, mivel a telep és az üres telkek iránti érdeklődés nem csökkent, a HÉV vonalának északi oldalán kezdtek újabb parcellázásokba. Itt épült fel egy új nyaralótelep: Újmátyásföld, ahol már kispénzű emberek is le tudtak telepedni (mivel ott a legkisebb telekméret 150 négyszögöl volt). 

​

Az első világháborúig Mátyásföld fejlődése és virágzása töretlen volt, ám a háború évei ezt (elsősorban anyagi okokból) megakasztották.  

​

A Tanácsköztársaság alatt a Mátyásföldi Nyaralótulajdonosok Egyesületét betiltották, és csak 1920 után tudta tevékenységét újra folytatni. A lehetőségei azonban a korábbinál sokkal szűkösebbek voltak. Az építkezések, a telep szépítése csak 1923 után folytatódott. Lassan éledtek fel, újultak meg az üzletek és a villák, és a Rákos vidéke beszámolói szerint hamarosan a társasági élet is igyekezett a régi, megszokott formák szerint működni. Hamarosan újabb parcellázások is kezdődtek, és létrejött a mai Petőfikert területe. 

​

A villatelep további fejlődését nagyban befolyásolta, hogy az első világháború alatt, 1916-17-ben épült meg a Magyar Általános Gépgyár Rt. épülete, és a hozzá kapcsolódó (mindössze három darab emeletes épületből álló) tisztviselőtelep. A gyár csakhamar 1200 munkást foglalkoztatott. Ekkor létesült a Mátyásföldi repülőtér is, 50 katasztrális hold területen. Eredetileg kizárólag katonai repülőtérnek szánták, de korán megindult a polgári utasforgalom is. 1918. július 4-én erről a repülőtérről indult el az első Budapest-Bécs közötti polgári légijárat. Néhány évtizedig ez volt a főváros legnagyobb reptere. 1937-ben, amikor a Budaörsi repülőtér megnyílt, a polgári forgalom nagy része oda tevődött át. Katonai forgalmat továbbra is bonyolított Mátyásföld.  

​

A sport nagy szerepet játszott a Mátyásföldi telep életében. A kezdetektől lehetőséget biztosítottak a nyaralóknak a sportolásra. Előfordult, hogy egyes villák kertjében saját kugli- vagy teniszpálya épült, ám inkább jellemző volt, hogy ún. közösségi sportpályákat hoztak létre, kuglipálya, uszoda, teniszpályák, télen korcsolyapályák épültek. Az első közösségi teniszpálya 1897-ben készült el. A korszerű pálya, az országban elsőként süllyesztett volt, így ki tudták védeni a szél kellemetlen hatásait. 1907-ben létrejött a Lawn Tennis Club. Az ezt követő években sorra nyíltak az új pályák. A teniszklub a társasági élet egyik fontos szervezője volt. Rendezvényeik, jelmezes báljaik igazán népszerűek voltak a villatelepen nyaralók és élők körében. A teniszklub 1927-re már tíz pályát működtetett. Ebben az évben térítésmentesen telket biztosítottak a számukra egy klubház létesítésére. A klubház alig két év alatt elkészült. 1935-ben a korábbi épület bővítésével egy modern, hatalmas terasszal ellátott üdülőház épült, mely mögött elegáns rózsakert is húzódott. 

​

A két háború közötti időszakban Mátyásföld fő törekvése az önállóvá válás volt. Már az 1920-as években felmerült az önállósodás gondolata. Az évtized végére Mátyásföldnek 1200, Új-Mátyásföldnek 1800 lakosa volt - önálló településként képzelték egyre többen az elkövetkező éveket. 1933. január 1-jére sikerült Cinkotától függetlenedni, ekkor Ó- és Újmátyásföld, egyesülve, önálló település lett. 

​

A második világháború idején a telep (elsősorban az ott működő repülőtér miatt) komoly károkat szenvedett. A bombázások során számos épület, nyaraló, villa megsérült. 1945 után elkezdődött az újjáépítés, rendbe hozták a sérült házakat, de a korábbi elegáns társasági élet már nem tért, nem térhetett vissza. Bár a településszerkezet, a villák és a parkok nagyobb része megmaradt, 1950-ben mégis egy „másik” Mátyásföld csatlakozott a fővároshoz.