Ezt a cikket 2021. 09. 12 napján archiváltuk, a benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Than Mór: Mohácsi csata (1856) - Kép forrása:
Custos Domenicus(?): I. Szulejmán (1603) - Kép forrása:
Tomori Pál - Kép forrása:
II. Lajos - Kép forrása:
Mohácsi Nemzeti Emlékhely - Kép forrása:
BOOKlászó: könyv- és adatbázisajánló a mohácsi csata évfordulóján
Than Mór: Mohácsi csata (1856) - Kép forrása:“NEMZETI NAGYLÉTÜNK NAGY TEMETŐJE” - a mohácsi csata (1526)
1520-ban, apja I. Szelim halálát követően a 26 éves Szulejmán lett az Oszmán Birodalom uralkodója. Amíg Szelim szultán elsősorban a keleti irányú terjeszkedéssel foglalkozott, addig I. Szulejmán a nyugati keresztény világ ellen fordult. Fő célja a Habsburg-ház központjának, Bécsnek az elfoglalása volt, de ehhez a Magyar Királyságon keresztül vezetett az út.
A magyar trónon ekkor a fiatal II. Lajos ült, de helyette az országot egy 28 tagú királyi tanács kormányozta. Mivel a török és a magyar udvar nem tudott megegyezni a békeszerződés megújításáról, ezért 1521-ben Szulejmán hadjáratot indított Magyarország ellen. A cél a déli magyar végvárrendszer legfontosabb erődítményeinek elfoglalása volt. A török hadak be is vették Szabácsot, Zimonyt és a Hunyadiak által évtizedeken át megvédelmezett Nándorfehérvárt. A belső viszály és a pénzhiány miatt a király által vezetett sereg nagyon lassan gyűlt össze, így végül érdemi ütközet nélkül felbomlott. Ezzel nyitva állt az út a török előtt a Magyar Királyság szíve felé.
Custos Domenicus(?): I. Szulejmán (1603) - Kép forrása:1526. április 23-án indult meg az oszmán sereg Szulejmán szultán vezetésével Isztambulból. Az uralkodó július 10-én Nándorfehérvárnál tartott hadiszemlét. A török had létszámát összesen 60 ezer főre becsülhetjük, de ebből csak 30 ezer volt a szpáhikból és janicsárokból álló elit katonák száma, a többit főleg az irreguláris aszabok és akindzsik tették ki.
A magyar királyi sereg a tolnai haditáborban gyülekezett. Augusztus 6-án már Lajos király is megérkezett. A török támadás elleni védekezés megszervezésével az alsó-részek főkapitányát, Tomori Pál kalocsai érseket bízták meg. Végül kb. 25-27 ezer fős hadsereg gyűlt össze. Gondot okozott a fővezér kijelölése, mert 1448 óta magyar haderő nem mérkőzött szabályos csatában más hadsereggel, így ilyen tudással rendelkező hadvezér sem állt rendelkezésre. A királyi tanács választása Szapolyai János erdélyi vajdára esett, de mivel ő nem érkezett meg időben, ezért a vajda megérkezéséig az öccse Szapolyai György vállalta a feladatot. A magyar sereg másik fővezére Tomori lett, aki nagyobb had vezetésében nem szerzett tapasztalatot, de kiváló szervező volt.
Tomori Pál - Kép forrása: Augusztus 21-én Szulejmán hada Eszéknél megkezdte az átkelést a Dráván, miközben a magyar sereg Mohács mellé érkezett. Itt került sor arra a haditanácsra, mely végül arról határozott, hogy a mohácsi síkon kell megütközni a törökökkel. A király környezete Brodarics István kancellár vezetésével a távollévő Szapolyai János és Frangepán Kristóf horvát-szlavón bán tanácsára a visszavonulás és a segélyhadak bevárása felé hajlott. A csata elkerülése viszont azt jelentette volna, hogy fel kell adni a középső országrészt talán egészen Budáig és ez óriási pusztítással járt volna. Mivel a sereg jelentős részét azok a nemesi bandériumok alkották, akiknek vezetői az ország középső területén rendelkeztek földbirtokkal, ezért nem állt érdekükben a meghátrálás. Tomori harci tűztől égő katonái is a csatavállalást erőltették és a török seregek is túl közel voltak már a rendezett visszavonuláshoz.
Augusztus 29-én a magyar sereg felsorakozott a Mohácstól délre elterülő mezőn. A mezőt keletről a Duna mocsaras árterülete határolta, dél és nyugat felől pedig egy 25-30 méter magas terasz húzódott. A síkságot a Borza patak szelte át, ettől délre foglalt állást Lajos király serege. A magyar had a terasszal párhuzamosan, két harcrendben állt fel hajnalban. Az első harcrend közepén állt a 10 ezer főnyi, nagyrészt idegen zsoldosokból álló gyalogság zöme, a szárnyakon pedig főleg a nehézlovasságból álló hadtestek helyezkedtek el. Ebben a harcrendben helyezkedett el a két vezér, Tomori és Szapolyai is, készen arra, hogy szükség szerint bárhol be tudjanak avatkozni. A második harcrendben állt a király egy háromezer nehézlovasból álló alakzat közepén a védelmére rendelt könnyűlovas egységekkel együtt.
Az oszmán hadsereg több hullámban érkezett a csata színhelyére. Elsőként ruméliai hadtest jelent meg Ibrahim nagyvezír vezetésével hétórás menetelés után délután 2 óra körül. Ezt a legalább 30 ezer könnyűlovas szpáhiból álló sereget 2000 puskás gyalogos janicsárral és 100 ágyúval erősítették meg. A terasz lábánál a szultán parancsára tábort vertek, hogy bevárják a később érkező anatóliai hadtestet és a szultánt. Az élen álló lovasság oltalmában foglalták el állásaikat a tüzérek és a janicsárok. Valószínűleg az történt, hogy a szultáni tanács későinek ítélte már az időt a csata megkezdésére és másnapra kívánta halasztani azt. A nagyvezír figyelemelterelés céljából Bali és Khoszrev bég könnyűlovasait a magyar sereg oldalába küldte. Tomori válaszul a király őrizetére rendelt lovasokat küldte ellenük, ez később súlyos hibának bizonyult, mivel ezzel nagyon meggyengült Lajos közvetlen védelme.
II. Lajos - Kép forrása:Tomori és Szapolyai látták, hogy az oszmán hadtestek felvonulása még folyamatban van, ezért úgy döntöttek délután 4 óra körül, hogy megindítják a támadást. Úgy számoltak, hogy ha másnap kerül sor a csatára, akkor legalább háromszoros túlerővel kell megküzdeniük. Ráadásul tartottak a bekerítéstől is, így egy elsöprő támadással szerették volna megnyerni a csatát. Tomori hátralovagolt a királyhoz és elfogadtatta vele a tervet.
Brodarics István kancellár leírásában így eleveníti fel az ütközet kezdetét:
“A csata jele elhangzott, mire azok, akik az első sorban voltak, bátran nekimentek az ellenségnek. Ágyúink valamennyien eldördültek, de a harc csak kis kárt tett az ellenségben, noha a mieink számához képest elég heves volt, és többen estek el az ellenség közül, mint a mieinkből. Végre a mienk kemény viaskodására az ellenség hátrálni kezdett, akár mivel a mieink rohama erre kényszerítette, akár azért, hogy bennünket az ágyúk irányába tereljen.”
Máig vitatott, hogy az első harcrend rohama elől a török könnyűlovasság szándékosan, cselből futamodott meg vagy valóban hátrálni kényszerültek. A szpáhikat üldöző magyar lovasság és az őket követő gyalogosok eljutottak az összeláncolt ágyúkig, de áttörni nem tudtak rajtuk. Tomori a sikeres támadás láttán parancsot adott a második harcrend rohamára, így Lajos király és nehézlovassága megindult a törökök ellen. Időközben működésbe lépett a ruméliai hadtest tüzérsége, de a nagyobb pusztítást az ágyúkat fedező janicsárok sortüze okozta a lassan mozgó lovasság soraiban. Mire a második harcrend odaért, már az anatóliai hadtest is bekapcsolódott a harcba és Szulejmán szultán is megérkezett kíséretével, így nyomasztó török túlerő alakult ki. Tomori Pál akkor vesztette életét, amikor éppen igyekezett a menekülni kezdő lovasságot megállítani. A lassan mozgó nehézlovasság jelentős része a janicsár puskások sortüzeinek esett áldozatul, mivel az akkor használatos páncélokat képesek voltak átütni a lövedékek. A királyt megpróbálták kimenekíteni a harcból, de menekülés közben a Csele-patak körüli mocsárba fulladva vesztette életét. Legtovább a hosszú pikákkal és muskétákkal felfegyverkezett gyalogság tartott ki, de végül a túlerő és az oszmánok nagyobb tűzereje legyőzte őket is, közülük mintegy tízezer esett el. Áldozatul esett a királyon és a két vezéren kívül a magyar lovasság harmada kb. 4 ezer fő: köztük 7 főpap (pl. Szalkay László esztergomi érsek), 28 főúr (pl. Drágffy János országbíró) és a nemesség színe-virága. A csata szinte lefejezte a közigazgatást, a főispánok, alispánok hiánya átmenetileg anarchiába taszította az országot.
Mivel az ütközet a magyar sereg teljes megsemmisülésével végződött, ezért Szulejmán előtt nyitva állt az út az ország fővárosa felé. Augusztus 30-án érkezett meg a katasztrofális vereség híre Budára. Hatására Mária királyné és kísérete, majd a német és magyar polgárság is elhagyta a várost. A szultán szeptember 11-én ért Budára, a törökök kirabolták a várost és felgyújtották. Ugyanerre a sorsra jutott Pest is.
Szulejmán egyelőre nem szándékozott helyőrséget hagyni a fővárosban, az oszmánok rengeteg rabolt kinccsel és kb. 200 ezer fogollyal a Duna-Tisza közén át elhagyták Magyarországot. A középkori magyar királyság ezzel megbukott, ezt jól mutatja, hogy a törökök az 1540-es 50-es években könnyűszerrel foglalták el az alföldi részeket és Budát, az Erdélyi Fejedelemséget pedig az Oszmán Birodalom adófizető vazallusává tették.
Mohácsi Nemzeti Emlékhely - Kép forrása: A mohácsi csata helyszínén a régészeti feltárásokat követően 1976-ban nyílt meg a Történelmi Emlékhely. A lassan öt évszázaddal ezelőtti sorsdöntő ütközet körülményeit nagyon sokan kutatták, de bizonyos részletei máig vitatottak. Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem “Mohács 1526-2026: Rekonstrukció és emlékezet” című projektje abból a célból indult, hogy megalapozzák történettudományi szempontból a közelgő 500 éves évforduló megemlékezéseit és tisztázzák a vitatott kérdéseket. A téma iránt érdeklődők az alábbi honlapon olvashatnak a kutatás eddigi eredményeiről:
Felhasznált szakirodalom:
B. Szabó János: A mohácsi csata - Budapest : Corvina, 2006
A mohácsi csata (1526. augusztus 29.) In: Pálosfalvi Tamás: Nikápolytól Mohácsig 1396-1526 - Budapest : Zrínyi, 2005 pp. 197-210
Brodarics István: Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról - Budapest : Magvető Könyvkiadó, 1983
Történelmi regények a témában:
llés György: A királyné testőre : királygyilkosság a mohácsi vész árnyékában - Budapest : Dekameron, 2012
Krúdy Gyula: Mohács vagy Két árva gyermek vergődése In. Regények és nagyobb elbeszélések. - Pozsony : Kalligram, 2005. - 12. köt. p. 7-219.
Gál Dorina: Márványszív - Budapest : Ventus Libro, 2016
Benkő László: A gránitlelkű - Budapest : Családi Kvklub, 2014
Gulácsy Irén: Fekete vőlegények - Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985
Szakkönyvek a témában katalógusunkban:
Előfizetett adatbázisainkban online is olvashatnak a témáról:
Arcanum Digitális Tudománytár:
Szaktárs:
Várjuk kérdéseiket, kiegészítéseiket facebook oldalunkon üzenetben: https://www.facebook.com/Booklaszo/ vagy a hasonló című posztnál, hozzászólásban: https://www.facebook.com/Booklaszo/posts/388686232806328
Információ
Központi Könyvtár
1088 Budapest, Szabó Ervin tér 1.útvonal
Nyitvatartás:
-
Ma: Zárva
Holnap: 10:00-20:00
Részletes
Kölcsönzési határidő hosszabbítása:
06 1 411 5060
Információ, tájékoztatás:
06 1 411 5019
További elérhetőségeink
Vezető és elérhetősége:
E-mail: kktitkar@fszek.hu
Telefonszám:
06 1 411 5017
Vezető: Farkas Ferenc
igazgató
Beiratkozás
Regisztráció természetes és jogi személyeknek:
ingyenes / 12 hónap
Regisztrációs olvasójegy adminisztrációs díja:
400 Ft / 12 hónap
Napijegy: 1.700 Ft / nap
Adott könyvtár használatára jogosító olvasójegy:
12 hónapra: 8.100 Ft
6 hónapra: 5.600 Ft
3 hónapra: 4.100 Ft
Minden tagkönyvtár egyidejű használatára jogosító olvasójegy:
12 hónapra: 10.000 Ft
6 hónapra: 7.700 Ft
Kedvezmények
ingyenes / 12 hónap
Regisztrációs olvasójegy adminisztrációs díja:
400 Ft / 12 hónap
Napijegy: 1.700 Ft / nap
Adott könyvtár használatára jogosító olvasójegy:
12 hónapra: 8.100 Ft
6 hónapra: 5.600 Ft
3 hónapra: 4.100 Ft
Minden tagkönyvtár egyidejű használatára jogosító olvasójegy:
12 hónapra: 10.000 Ft
6 hónapra: 7.700 Ft
Kedvezmények
Online
