A Dohány utcai, a Rumbach Sebestyén utcai és a Kazinczy utcai zsinagógák a több ágra szakadás jelképes építményei. Ezért nevezik a fővárosi zsidóság mai történetírói a három zsinagóga által kijelölt városrészt, Budapest jellegzetes zsidónegyedét "pesti zsidó háromszögnek".
A 19. században Pesten meggyökeresedő zsidók előtt az a kérdés állt, miképpen illeszkedhetnek az elutasítás és a befogadás jeleit egyaránt felmutató társadalmi közegbe, mennyit őriznek meg őseik szokásaiból, milyen szerephez juthatnak a modernizáció és polgárosodás útjára lépett magyar társadalom fejlődésében. Az izraeliták egyenjogúságáról 1867-ben hozott törvény, és általában a kiegyezés utáni liberális közszellem felgyorsította a hitéletet megújító, egyben a magyarosodás, az asszimiláció különböző fokozatait választó, és a hagyományos vallási-közösségi formákhoz ragaszkodó irányzatok szétválását.
Az Orczy-ház reformirányzatú gyülekezetébe szóló, 1845-ben kiállított templomi helyjegy.
Az 1859-ben felépült Dohány utcai neológ zsinagóga a századelőn. Orientális-bizánci stílusa a zsidóság eredetére utal, az újdonságnak számító kettős torony azonban a keresztény templomokhoz közelíti az épület külső képét. A hitszónoklatok jiddis helyett németül és magyarul hangzottak el. Falai között gyászszertartásokat tartottak Teleki László, Deák Ferenc és Kossuth Lajos halálakor, és rendre megünnepelték a magyar nemzet sorsfordulóinak emléknapjait.
A Rumbach utcai zsinagóga. Otto Wagner tervei nyomán 1873-ban készült el. Építészeti megoldásai a régi hagyományokat követték, vallási irányzata sajátos köztes változatot jelentett a szigorú ortodoxia és a neológ felfogás között.