| A 17-18. század fordulójától sűrű hullámokban sújtotta Pest-Buda lakóit a "ragadó dögletesség", a rettegett pestis. A járványok ellen keveset használt a vesztegzár, "a pestisre alkalmazott etzet" és a "szagos tabák"; Isten büntetése ellen a bűnbánat és az engesztelő áldozat tűnt csak hathatós orvosságnak. A polgárok fogadalmi szobrokat, kápolnákat és képeket állítottak, amelyeknél sűrűn tartottak könyörgő vagy hálaadó ájtatosságokat. Budán először 1706-ban emeltek a Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom előtt pestisoszlopot. Ezt a Szentháromság-szobrot 1709-ben díszesebbre cserélik, a régit Újlaknak adományozták. Mindkét barokk emlék ma is látható, az ugyanekkor a pesti belvárosi templom előtti piactéren felállított Szentháromság-oszlop képét azonban már csak metszet őrzi. 1738-39-ben Óbuda lakosainak a felét ragadta el a fekete halál. A megmenekültek hálája jeléül akkor kifaragott, 1956-ban lebontott szoborcsoportot tavaly állították fel újra a Szentlélek téren. Az oszlopokon a pestistől oltalmazó szentek szobrai álltak. Közülük választottak a városok patrónust maguknak. Buda tanácsa Xaveri Szent Ferencet nyilvánítja - előbb csak tíz évre ideiglenes, majd az újabb járvány hatására 1710-ben örökös - pártfogójává. Pest védőszentje Szent Sebestyén lett, a róla elnevezett teret a 19. század végi városrendezés törölte el a Belvárosban. A dühöngő kór ellen 1711-ben Szent Rozáliát és Szent Rókust is szószólónak nyilvánították, tiszteletükre építették a mai Rákóczi úti kápolna elődjét. Nevezetes fogadalmi kápolna állt a krisztinavárosi plébániatemplom helyén is. Francin Péter kéményseprűmester gyalogos zarándokútjáról a hátán hozta haza Itáliából Budára egy csodatévő hírben álló Szűz Mária-kép másolatát, hálából, mert családjával együtt megmenekült a pestistől. A szőlők szélén álló Kéményseprű-kápolna maga is forgalmas zarándokhely lett, magva a 18. század közepén kialakuló Krisztinavárosnak. Hosszú a sora azoknak a szenteknek, akiket a városok polgárai a különféle elemi csapások - tűzvész, villámcsapás, árvíz - ellen segítségül hívtak, és azoké is, akiket az egyes mesterségek űzői, a céhek választottak pártfogójuknak. Szerte a városban szobrok, templom- és utcanevek idézik egykori tiszteletüket. |
 |
 |
 |
|||||||||||
|
Körmenet a budai Szentháromság-téren a 19. század elején. A 18. században számtalan nyilvános könyörgésnek és színpompás hálaünnepnek volt színtere a tér.
|
A pesti Szentháromság-szobor a belvárosi plébániatemplom előtt, 1775.
|
Néri Szent Fülöp szobra az óbudai Flórián térről 1956-ban városrendezési okból eltávolított fogadalmi oltárról. 1763-ban a nagy riadalmat keltő földrengés emlékére állították.
|
||||||||||||
 |
 |
|||||||||||||
 |
||||||||||||||
|
A Széna téri régi Szent János-kórház előtt álló Nepomuki Szent János-szobor. Védőszentjükként tisztelték a pest-budai dereglyések, hídvámosok, halászok és a vízimolnárok. Májusi ünnepén virággal borították szobrait a városban, mécsesek fénye ragyogta be a halászbárkákat és a vízimalmokat, ágyúdurrogtatás mellett kivilágított üvegcsillagot úsztattak le tutajon a Dunán.
|
Szent Vendelin barokk szobra a Stáció (Baross) utca 86. számú, rég lebontott ház kapuján. A külvárosokban sokáig fennmaradó állattartásra emlékeztet a pásztorok védőszentjének ábrázolása. A ferencvárosi "tejesmajorosok", "milimárik" is őhozzá könyörögtek.
|
|||||||||||||
| A Krisztina téri plébániatemplom 1880 körül. | ||||||||||||||
 |
 |
|||||||||||||
| Szent Donát-kápolna Óbudán. A jégveréstől oltalmazó Szent Donát tisztelete a szőlőműveléssel foglalkozó budaiak körében terjedt el. | ||||||||||||||
|
Kéményseprűk újévi üdvözlete 1854-ből. A tűzvészektűl különösen fenyegetett városokban Szent Flórián lett a védűszentje azoknak a mesterségeknek, ahol tőzzel kellett bánni: őt tisztelték a tűzoltást is végző kéményseprűk, téglaégetők, húsfüstölők. A szentet mindig csöbörrel a kezében ábrázolták, ezért aztán a pesti serfőzők céhe is őt választotta patrónusául.
|
||||||||||||||
|
A Szent Rókus és Rozália-kápolna a 19. század végén.
|
||||||||||||||