A 18. század az újjáépítés kora Pesten és Budán: a török uralom alatt elhanyagolt, majd az 1686. évi felszabadító harcokban porig rombolt és kifosztott városok talpra állásának időszaka, egyúttal - különösképpen a század első kétharmada - a katolicizmus új virágkora. A hadi zaj elültével mindkét városban sorra telepednek le a szerzetesrendek, a dzsámik helyén hamarosan templomok és kolostorok épülnek. Meghatározó vonásokkal gazdagodik a városkép, egyben a város szellemi arculata.
Az egyházi élet újjászervezésében feloszlatásukig (1773) a jezsuiták jártak elöl, minthogy I. Lipót 1687-ben a jezsuiták budai főnökére bízta a plébánosi jogokat Pesten, Budán és Óbudán is. A Boldogasszony- (Mátyás-) templom két oldalán előbb rendházat és kollégiumot (1702), később papneveldét és világi konviktust (1714), végül a Szentháromság tér északi felén akadémiát (1747) építettek. (Ma már egyik épület sem áll.) Iskoláik révén Buda az ország egyik jelentős művelődési központjává vált. Ugyanakkor nagy hatást gyakoroltak a hívőkre a látványos ünnepek megrendezésével, amelyek során nem fukarkodtak a barokk színpadi eszközökkel. Processzióikban az egyházi és világi előkelőségek mellett a céhek is felvonultak saját zászlaik alatt.
A ferencesek a Várban 1741-ben fejezték be a Mária Magdolna-templom helyreállítását és kolostoruk kialakítását. Szomszédságukban (ma: Úri utca 49.) a Mária Terézia által különösen pártfogolt klarissza nővérek leltek új otthonra. A karmelita atyák a mai Színház utca 1-3. alatt, a török dzsámi és a budai pasa palotájának a helyén szentelték fel templomukat és rendházukat 1763-ban. A Tabánban római katolikus plébániatemplom és görögkeleti templom épült. A Vízivárosban, a mai Bathyány téren a magisztrátus építtette fel a jezsuiták felügyeletével a Szent Anna-templomot (1740-1762). A Fő utcában Széchényi György esztergomi érsek 1687-ben a kapucinusoknak alapított rendházat, néhány száz méterrel arrébb a ferencesek emeltek egy mecset helyébe templomot, és mellé kolostort. Az Országúton (a mai Margit körúton) az Ágoston-rendiek kolostortemploma készült el. Újlak és Óbuda plébániatemplomokkal gazdagodott, Kiscellen a trinitáriusok kolostora lett messzi vidékekről látogatott zarándokhely. Pesten a szerviták a mai Városháza helyén álló, "Szépmecset" néven emlegetett düledező lőporraktárnál kezdték meg lelkipásztorkodásukat, a pálosok a mai Egyetem téren, a klarisszák a Szerb utcában, a domonkosok a Váci utcában építkeztek. Ebből a korszakból maradt ránk a Belváros szívében álló ferences templom is.
A század végén megerősödik az egyházak állami irányítás alá vonásának politikája. Az egyébként mélyen vallásos Mária Terézia egyebek között korlátozta a koldulórendek működését, a zarándoklatokat és búcsújárásokat, csökkentette az ünnepek számát. II. József még radikálisabb lépéseket tett az államegyház rendszerének kiépítésére. Miután 1782-ben feloszlatta a szerzetesrendek egy részét, a felsorolt rendházak közül többe is kormányszervek, egyetemi karok, katonai vagy beteggondozással foglalkozó intézmények költöztek be.
A számokkal jelzett épületek: 1. Invalidus-ház. 2. Ferences templom. 3. Régi török mecset. 4. Pálos templom. 5. Szervita templom. 6. Domonkos rendi templom. 7. Várostorony. 8. Plébániatemplom. 9. Sóház. 10. Repülőhíd. 11. Királyfürdő. 12. Rácfürdő. 13. Óhitű (görögkeleti) templom. 14. Plébániatemplom. 15. Rác kapu. 16. Gellért-hegy 17. Erődítmény. 18. Fegyvertár. 19. Kaszárnya. 20. Karmelita templom. 21. Vízi kapu. 22. Városháza. 23. Jezsuita kollégium. 24. Postaház. 25. Élelemraktár. 26. Ferencesek. 27. Kapucinusok. 28. Jezsuiták háza. 29. Ferencesek. 30. Temetőkápolna. 32.[!] Török mecset.
Keresztelés, házasságkötés, halál. Rajzok az óbudai plébániatemplom anyakönyveiből, 1718.
I. Ferenc koronázási esküje 1792. június 6-án. Balra a kapucinusok kolostora, háttérben a Nagyboldogasszony- (Mátyás-) templom. A kapucinusok - a vízivárosi polgárok lelki gondozása mellett - több tucatnyi, a törökök kiverése után lelkipásztor nélkül maradt városkörnyéki faluban gondoskodtak a papi teendők ellátásáról.
A kapucinusok mentőakciója az 1876. évi árvíz idején. Elemi csapások, főleg az ismétlődő árvizek idején a vízivárosi kapucinusok, "úgy az atyák, mint a testvérek a szorongatott népnek vigasztalói, mentőangyalai voltak". 1876-ban csónakon jártak misézni, temetni, a víz elől menekülők a zárdában kaptak átmeneti szállást.
A jezsuita akadémia egykori épülete 1895 körül. Kétéves filozófiai fakultás után a papi pályára készülők további egyéves teológiai képzést kaptak. Az akadémiának 1757-ben csaknem 800 hallgatója volt. Emeleti aulája ünnepélyes disputációknak, színielőadásoknak adott helyett. Fénykorában Magyarország legszebb, legjobban felszerelt iskolájának tartották.
A szerviták temploma és rendháza a mai Petőfi Sándor utca végén, illetve a Szervita téren 1740 körül. A szerviták feladatai közé tartozott a szomszédos Invalidus-házban élő hadastyánok lelki gondozása. A templom előtt álló Mária-szobor felállítását (1729) a városi tanács kötötte ki annak fejében, hogy a rend panaszának eleget téve megszabadította őket egy kovácsműhely kellemetlen szomszédságától.