Míg Budán a jezsuiták, addig Pesten a piaristák teremtették meg a középfokú oktatás alapjait. Pest város tanácsa 1717-ben szerződésben kötelezte magát, hogy évi 600 forintot fizet, kápolnát, rendházat és iskolát épít; cserébe a Kegyes Tanítórend már a következő évben megkezdte a diákok képzését. Az oktatás hároméves elemi iskolából és ötosztályos gim-náziumból állt. 1743-tól a filozófiai tanfolyamot is beindították. A jezsuitákkal szemben, akik előnyben részesítették a memorizálást, a latint és a szigorú egyházi fegyelmet, a piaristáknál a szelídebb bánásmód dívott, és hangsúlyosabb volt az életre nevelés: "az oktatás célja, hogy az ifjút megtanítsa tovább dolgozni, és megszerettesse vele a tudományokat". Előtérbe került a honi földrajz és történelem tanítása, több időt fordítottak a számtanra és általában a reál tudományokra. A tanítványok között nemeseket, polgárgyerekeket és jobbágyfiakat egyaránt találunk; magyarokat, szerbeket, szlovákokat vegyesen. A tanítás nyelve döntően a magyar lett.
Piarista iskola Pesten
A szerzet egyik legismertebb tagja Dugonics András (1740-1818), aki matematikát oktatott a pesti egyetemen, de nevét II. József németesítő politikája ellen írt, akkortájt igen népszerű kulcsregényeivel a magyar irodalomtörténetbe is beírta.
A Pesti Kegyesrendiek Gimnáziumának 1818. évi értesítője A huszonnyolcadik a névsorban Kossuth Lajos.
A Szent Erzsébet Apácarend Kórháza Budán
II. József összesen 134 férfi és 6 női kolostort szüntetett meg az országban, ugyanakkor meghagyta, sőt támogatta azokat a szerzeteket, amelyek oktatással és betegápolással foglalkoztak. Pest-Budán különös figyelmet szentelt a siralmas közegészségügyi viszonyok javításának. Pesten az Újvilág (Semmelweis) és a Hatvani (Kossuth Lajos) utcai volt jezsuita kolostorban helyeztette el az egyetem orvosi karát és klinikáját. Kórház lett a Szerb utcai klarissza zárdából is. Az uralkodó katonai kórháznak helyet keresve szemlélte meg 1784-ben a vízivárosi ferences kolostort. Szakértői tanácsára végül inkább a feloszlatott trinitáriusok kiscelli kolostora mellett döntött, a ferences kolostort azonban alkalmasnak találta egy női kórház létesítésére, így a ferenceseknek át kellett költözniük az Ágoston-rendiek országúti (Margit körúti) házába, ahol rendjük ma is működik. Elhagyott kolostorukba II. József a Szent Erzsébet-szerzet bécsi zárdájából hívott meg 18 betegápoló apácát. Az uralkodó még a berendezkedés és az átépítés részleteivel is személyesen foglalkozott. A nővérek a betegápolás mellett ínségkonyhát tartottak fenn a környék szegényei számára. 1805-ben az épülettömb a lábadozó betegek számára épült új szárnnyal bővült. A költségeket Marczibányi István és neje alapítványából fedezték. (Az adományozó 1806-ban a Császár fürdőt is megvette, hogy annak jövedelméből az irgalmasok alapíthassanak kórházat.) Az Erzsébet-apácák kórháza 1935-ben belgyógyászati, nőgyógyászatit és sebészeti osztályokkal működött, összesen 130 ággyal. A szakképzett nővérek száma 1927-ben 39, 1941-ben 62 volt; ápolói szolgálatot láttak el az újpesti közkórházban is. A rend feloszlatása (1950) után a kiválóan képzett nővérek igyekeztek az egészségügyben elhelyezkedni; egy idő után többségük sikerrel járt. Templomukban rendszeresen találkozva a lelki közösség kötelékeit is megőrizték. Az időközben fővárosi szociális otthonként működő házukat napjainkban visszakapták, de a főleg idős, magatehetetlen emberek gondozását jelenleg a Máltai Szeretetszolgálat végzi.
Az Erzsébet-apácák megérkeznek Budára, 1785. A Felső piac téren (Batthyány tér) még látható a pestisoszlop, amely 1828 óta - többször újrafaragva - ma a Mária teret ékesíti.