A női muzsikusok élete száz évvel ezelőtt korántsem volt könnyű: bizonyos hangszereket a kor felfogása szerint nem tartottak nőiesnek, és a csellista nők még a 20. század első felében is ritkaságszámba mentek. May Mukle ezekkel a társadalmi elvárásokkal dacolva választotta a csellót hangszereként, és kivételes elszántsággal, művészi vízióval vívta ki helyét a világ hangversenytermeiben. Szólista- és kamarazenészi pályája mellett aktívan kiállt a brit zeneszerzőnők és előadóművésznők elismeréséért – ennek köszönhetően a csellóirodalom számos, neki ajánlott művel gazdagodott.

A műsor ritkán hallható kompozíciókat vonultat fel: Rebecca Clarke, Imogen Holst, Margot Wright, Ralph Vaughan Williams és Howard Ferguson művei mellett May Mukle saját szerzeményei is megszólalnak. Az est egyszerre állít emléket egy inspiráló előadóművésznek, és ad ízelítőt a brit zenei hagyomány kevéssé ismert, gazdag rétegeiből.

 

Műsor:
Rebecca Clarke: Epilogue
May Mukle: Two Fancies (The Light Wind, The Hamadryad)
Vaughan Williams: Six Studies in English Folk Song
Margot Wright: Three Northumbrian Folk Songs
Imogen Holst: Two Scottish Airs
Imogen Holst: The Fall of the Leaf (szólócsellóra)
Howard Ferguson: Five Irish Folk-Tunes
Rebecca Clarke: I’ll bid my heart be still

 

Közreműködik:
Sipos Cecília (cselló)
Claus-Christian Schuster (zongora)

 

Sipos Cecília gordonkaművész a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Lengyel Endre növendéke volt, egyetemi tanulmányait Bécsben, Grazban és Linzben folytatta. Mesterei között volt Angelica May, Rudolf Leopold, Martin Hornstein és Claire Pottinger-Schmidt. Művészi tevékenységében kiemelt szerepet kap a kamarazene, amely a Lombardini Quartettben és az Ensemble Trisonante zongorás trióban végzett munkájában, valamint számos CD-felvételén is tükröződik. Fellépett többek között a budapesti Zsidó Kulturális Fesztiválon, valamint az Europäische Wochen Passau, az ImpulsTanz Wien, a Styriarte Graz, a Sommerfestival Grafenegg, a Donaufestival Strudengau és a Kultursommer Wien rendezvényein. Koncertezett számos európai országban, valamint Japánban, Azerbajdzsánban, Türkmenisztánban és Grúziában. Tagja volt az alsó-ausztriai Tonkünstler Zenekarnak és a Grazi Operaház zenekarának. Barokkcsellistaként rendszeresen játszik régizenei együttesekben.

 

Claus-Christian Schuster nemzetközileg elismert osztrák zongoraművész, kamarazenész és zenepedagógus. 1984 és 1993 között alapító tagja volt a Wiener Schubert Triónak, ezt követően pedig az Altenberg Trio Wien zongorás triónak, amelynek 2012-ig volt zongoristája. Az együttes világszerte koncertezett, a bécsi Musikvereinban saját koncertciklusa volt, és számos lemezfelvételt készített; elismeréseik között van a Robert Schumann-díj és az amszterdami Edison-díj. 1976 és 1986 között a bécsi Zeneakadémián (Hochschule für Musik und darstellende Kunst), majd 2012-ig a bécsi Konzervatóriumban (Konservatorium der Stadt Wien) tanított. Rendszeresen tartott mesterkurzusokat Európában és az Egyesült Államokban. Művészi és pedagógiai munkásságát 1999-ben az Osztrák Tudományos és Művészeti Érdemkereszttel ismerték el.

Sipos Cecíliát és Claus-Christian Schustert 2022 óta a közös zenélés öröme és szoros barátság köti össze. Munkájuk középpontjában az ismeretlen művek, valamint a kevéssé ismert zeneszerzők kutatása és bemutatása áll, ennek gyümölcse a 2025-ben megjelent Music from the British Isles című CD-felvételük.