Százhúsz éve alapították a főváros könyvtárát

Érdekességek könyvtárunk alapításának történetéből.

Noha az ország legjelentősebb tudományos könyvtárai a fővárosban működtek, a 20. század fordulóján Budapest bizony még szűkölködött közkönyvtárakban. A korabeli városatyák a közpénzekből csupán néhány egyesületi könyvtár támogatására áldoztak, önálló költségvetésű nyilvános könyvtár felállítását 1910-ig nem tartották időszerűnek. 

Volt viszont a városnak két, kezdetben hivatali jellegű könyvtára. Az egyik a Fővárosi Statisztikai Hivatalban jött létre, s vált a század végére Kőrösy József elképzelései szerint modern társadalomtudományi kutatói könyvtárrá. A másik a Fővárosi Levéltárban formálódott Toldy László főlevéltárnok irányítása alatt, aki egy hagyományosabb, általános gyűjtőkörű közkönyvtárrá szerette volna fejleszteni gyűjteményét. A két eltérő koncepció és személyiség között heves rivalizálás indult meg, amelynek végső tétje az volt, hogy vajon melyik könyvtár olvasztja be magába a másikat. Az 1893 és 1902 közötti évek Toldynak kedveztek: ekkor a levéltár könyveibe üthették be a ma is látható „Fővárosi Könyvtár”, illetve „Budapest fő- és székváros könyvtára” feliratú pecséteket. E könyvtár 1899-től a Váci utcai Új Városháza épületében már a nagyközönség előtt is nyitva állt, látogatottsága pedig 1902-re felülmúlta Akadémia és a Nemzeti Múzeum könyvtáráét is. 

1903-ban január 21-én azonban a közgyűlés döntése alapján végül a két könyvtár a Statisztikai Hivatal alá rendelve egyesült; gyűjtőköre a közigazgatás, a statisztika és Budapest történetére korlátozódott, s elsősorban a Városháza munkatársainak szánták. A fordulat mögött a későbbi polgármester, az ekkor még csak tanácsnok Bárczy István állt, aki azt a véleményt képviselte, hogy a széles nagyközönséget kiszolgáló közkönyvtár megteremtéséhez még nem állnak rendelkezésre a szükséges források, viszont az egyre szerteágazóbb városigazgatási feladatokhoz értő hivatalnokgárda képzéséhez a főváros által fenntartott szakkönyvtárnak kell biztosítania a hátteret. 

A Városháza Károly körúti szárnyában kialakított új könyvtár első könyvtárnoki állását 1904 májusában a későbbi névadó, Szabó Ervin nyerte el, könyvtártisztként pedig Gárdonyi Albert dolgozott mellette, aki később a Fővárosi Levéltárat irányította. Október 15-től a könyvtár a nagy nyilvánosság számára is kitárta a kapuját.  Szabó Ervin irányítása alatt az elkövetkező években a könyvtár gyűjtőköre a társadalomtudományok irányába szélesedett ki, miközben hivatali jellegét lassan elvesztette, s a könyvtár látogatói egyre inkább főleg diákok, ügyvédek, s magántisztviselők közül kerültek ki. A városvezetés bőkezűen támogatta az intézményt, a beszerzésre fordítható összeget és a szakképzett alkalmazottak számát folyamatosan, s a magyar viszonyok között szokatlanul nagymértékben emelték. 

1910-ben végre úgy tűnt, megértek a feltételek a könyvtár nyilvános közművelődési könyvtárrá alakításához. A kezdő lökést a közgyűjtemények fejlesztésének állami szerve, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa Wlassics Gyula aláírásával ellátott emlékirata adta, melyben Budapest törvényhatóságát közművelődési könyvtár alapítására kérték fel.

1911 nyarán határozat született arról is, hogy Lajta Béla építész tervei alapján az akkori Tisza Kálmán  téren épüljön fel a központi könyvtár, melyhez Bárczy és Wildner régóta dédelgetett elképzelései szerint egy Népház, mai fogalmak szerint művelődési ház is csatlakozott volna. Mire azonban az „amerikai méretű kultúrpalota” kiviteli tervei elkészültek, a nagyarányú beruházások hátszele elcsendesedett, a közgyűlésben felerősödtek a költségesnek és az esztétikailag túlságosan igényesnek ítélt építkezéseket bíráló hangok. A Tisza Kálmán tér beépítését mértékadó építész körökben már kezdetben is ellenezték, s amikor e helyett a Kálvin téri templom mellett ma is álló két ház telke került szóba, a ferencvárosi üzleti lobbi harcos ellenállása megakadályozta a kedvező döntést. 

A Tisza Kálmán térre tervezett könyvtár

A város fiókkönyvtárakkal történő behálózásának tervéből is csak néhány szerény kezdeti lépésre maradt erő. Az első, de 2. számot viselő fiókot az Almássy téren nyitották meg a Deák Ferenc szabadkőműves páholy adományából 1903 decemberében. Egyszerre hetvenen olvashattak a könyvtárban, az érdeklődés azonban jóval meghaladta a lehetőségeket. 1914 májusában az Állatkertben hoztak létre egy kis mozgókönyvtárt, majd a Százados úti munkástelepen nyílt meg egy 2000 kötetes fiók. Végül közvetlenül a világháború kitörése előtt a központi épületben tárta ki kapuját a közönség előtt az 1. számú fiók.

Az I. világháború kitörésével a kultúrpalota ügye végképp lekerült a napirendről. A szűkös körülmények között működő régi könyvtár ideiglenesen a Károlyi-palota melletti kis utcácskában álló kiöregedett iskolaépületbe költözött. Az ismét átszervezett, hagyatékokból, adományokból különgyűjteményekkel gazdagodó, és immáron külön Budapesti gyűjteményt is működtető központi könyvtár végül is 1931-ig szolgálta itt a főváros lakosságát, amikor megnyitotta a kapuit az 1926-ban a Wenckheim-családtól megvásárolt és 1927-31-ig jelentősen átalakított palotában a Fővárosi Könyvtár, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mai Központi Könyvtára. 

Képek forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény