Ezt a cikket 2022. 02. 18 napján archiváltuk, a benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Éjszakai razzia a kőbányai Központi Kávéházban

A múlt század elején a Kápolna utca és a Liget tér sarkán állt a Központi Kávéház és Szálloda. Az 1900-as évek elején a szállót, akkori nevén a Szerb vendégfogadót a Sohr család üzemeltette. A kávéházat Róth Kálmán bérelte, 1906-ban átalakította és újonnan berendezte. Az első világháború körüli években a Budapesti Cím- és Lakásjegyzékekben a tulajdonos már Korda Henrik volt, aki 1916-ban a Magyarország hasábjain még boldog újévet is kívánt vendégeinek, barátainak. A kávéház épülete ma már nincs meg, a második világháború után lebontották.

A mi figyelmünket azonban egy 1911. februári, az Ujság által közölt eset keltette fel, amelyben főszereplő volt néhány detektív, hamiskártyás és a kőbányai Központi Kávéház

A Központi kávéház belseje
Kép forrása: Ungváry Jenő: Üdvözlet Kőbányáról – Régi kőbányai képeslapok

110 évvel ezelőtt szigorú törvény tiltotta a hazárdjátékokat a kávéházakban és kocsmákban. A törvény pénzbüntetéssel sújthatta a tetten ért szerencsejátékosokat, a hely tulajdonosától pedig megvonhatták a „commerce” játékokra vonatkozó kártyaengedélyt, amit nem minden esetben tettek meg. És hogy mit volt tilos játszani? Tiltott játék volt: a ferbli, a huszonegyes, a makao, a nasivasi, a ramsli, a zwick, a kártyalottó, a nyílt terz valamint a póker. Természetesen ahol tiltás van, ott visszaélők is akadnak. Igencsak elterjedtek a különböző hivatásos hazárdjátékosok, akik abban különböztek a hamiskártyásoktól, hogy még csak nem is kellett csalniuk. Annyira jól ismerték a játékokat és az embereket, hogy az áldozataikat gond nélkül megkopasztották. Az úgynevezett felhajtók kiszimatolták, hogy kik azok, akiknél van megfelelő mennyiségű készpénz és hajlanak a hazárdjátékra. Ezután a felhajtók összehozták a kiszemelt kereskedőt, hivatalnokot, iparost vagy munkást a kártyamesterrel. A hazárdjátékos talán néhányszor még veszített is, hogy ne keltse fel az áldozat gyanúját, de jellemzően inkább többször nyert. Az elnyert pénzen pedig osztozott a felhajtójával.

Jászberényi út az 1900-as években
Kép forrása: FSZEK Budapest Gyűjtemény

A rendőrség ezeket az ügyleteket és az enyhe büntetéseket megelégelve lépésre szánta el magát. A bíróság kiadta, hogy a legszigorúbb büntetéseket kell alkalmazni, különösképpen a visszaeső hazárdjátékosokra és kocsmatulajdonosokra nézve. Boda Dezső főkapitány pedig elrendelte, hogy ezután az elítélt tulajdonosok kártyaengedélyét minden esetben vonják vissza. Megnövelték a rajtaütések számát. 1911. február 21-én tudósított az Ujság című lap egy kőbányai razziáról. Tíz, sofőrnek öltözött detektív indult el a kőbányai Központi Kávéház felé. A helyszínen Vargha csapatvezető-detektív ismertette a haditervet:

„Szemben innen, látjátok ott azt a világosságot, a Jászberényi-ut és Kápolna-utcza sarkán van a kőbányai Központi-kávéház. Négyen: Nánássy, Verderber, Fleckenstein és Püspöki bementek, leültök. Húsz percz mulva, ha ki nem jöttök, mi, hatan, künmaradtak, utánatok behatolunk. Vigyázzatok. A kaszírnő, két pinczér és maga a kávés óvatos emberek. Volt már részük meglepetésben.”

A négy detektív ezután bement a kávéházba, ahol a megengedett időn túl is szólt még a cigányzene. Verderber részegnek tettette magát és feltűnést keltett. Részegségében mindenképpen játszani akart, ám társa, Nánássy csitítani próbálta – természetesen eredménytelenül. A két detektív a színjáték közben rátalált a kártyaszobára, ahová a trükkös zár ellenére bementek. A korabeli beszámoló elárulja nekünk, hogy a kártyaszobákba csak kártyások mehettek be, ezért a kilincs máshogy működött, mint rendesen; kétszer kellett megnyomni egymás után. Aki ismerte a kilincs titkát, attól nem tartottak a kártyások, hiszen feltételezték, hogy bennfentes, és játszani akar. A detektívek a kártyások között is fenntartották a látszatot, míg a kint várakozó rendőrök segítségükre nem siettek. A leleplezett öt hazárdjátékost, köztük a két áldozatot, elfogták, a helyszínen talált pénzt lefoglalták. A kávés ellen is eljárást indítottak, mivel még kártyaengedélye sem volt. A cikk szerint ezután Kőbányán már nem razziázhattak tovább, mert telefonon már biztos eljutott a hír a többi kártyalebujba. A tetten ért kártyamester a hírhedt Handler Gyula volt, aki áldozatait rendszerint Kőbányán tartózkodó vidéki sertéskereskedők soraiból szedte. A cikk közlése szerint „hamisan nem játszott, ellenben három olyan tulajdonsága volt, amivel kevés játékos bírt: hidegvér, emberismeret és ügyesség”, ezzel pedig minden palimadarat megkopasztott.

A Liget-tér egy képeslapon
Kép forrása: Ungváry Jenő: Üdvözlet Kőbányáról – Régi kőbányai képeslapok

Írta: Miklósvári Blanka

Forrás: Az Ujság 1911. február 21. (arcanum.hu)