A kőbányai Szent László-szobor rövid története

Egy régi vágy teljesült, amikor 1940. szeptember 22-én, délelőtt 10 órakor felavatták a kőbányai Szent László-szobrot. Az ünnepségig azonban rögös volt az út.

A Szent László-szobor leleplezése
Kép forrása: Képes Vasárnap – 1940. 39. sz., p. 14. (Arcanum Adatbázis)

A századfordulóra elkészült a Szent László nevére keresztelt, Lechner Ödön által tervezett, impozáns plébániatemplom, terét az addigi Bánya térről Szent László térre változtatták.

Hamar felmerült az igény, hogy egy művészi köztéri szoborral is emlékezzenek meg a nagy királyról. Azonban a háborús és az utána jövő gazdasági viszonyok késleltették a terveket. 1930 áprilisában felröppent a hír, hogy a románok az 1923-ban helyéről elmozdított nagyváradi Szent László-szobrot átadnák a magyaroknak. A korabeli Ujság értesítése szerint a Közművelődési Tanács az angyalföldi Béke téren tervezte felállítani az alkotást, ezzel a kőbányaiakból döbbenetet és felháborodást váltva ki.

„A Szent László-szobor ha valahol, hát csakis a X. kerületi Szent László-téren nyerhet méltó és jelentőségteljes elhelyezést, ahol Szent Lászlóról elnevezett plébániatemplom is van és amely templom főoltárának díszes festménye is Szent Lászlót ábrázolja, mint védőszentjét. Ugyancsak Szent László nevét viseli a templom tere, valamint az oda alig néhány lépésnyire fekvő reálgimnázium is" – írta a korabeli Uj Budapest újság.

A terv ellen mozgalom is indult, és 1930 májusában a kerület akkori elöljárója, Dr. Bucsánszky Bertalan felvetette, hogy a befásított Szent László téren, a templom előtt kellene felállítani a szobrot. Valamint logikus lenne a Belső-Jászberényi utat Szent László útra átnevezni, „mert a főváros polgárságának orientációja is megkívánja, hogy a Szent László út ugyanabban a kerületben legyen, ahol már megvan a Szent László-tér, Szent László-templom, Szent László Gimnázium és majd meglesz a Szent László-szobor is.” Még 1940-ben is igény volt az út átnevezésére, egy, a Magyar Nemzetben megjelent olvasói levél egyenesen azt vetette fel, hogy a kerület neve legyen Szentlászlóváros.

Kilenc évvel később, 1939-ben döntött a Főváros Közművelődési Szakbizottsága a kőbányai Szent László-szobor felállításáról. A szobor elkészítésére Antal Károly szobrászművészt kérték fel, aki már korábban is foglalkozott Szent László alakjával.

Az avatás szimbolikus esemény volt. 1940-ben a második bécsi döntés értelmében az országhoz visszacsatolták Észak-Erdélyt, ezzel együtt Szent László városát, Nagyváradot is.

„Szent László királyunk születésének 900. évfordulóját nemzeti büszkeséggel és hálával ünnepeljük. Ez a történelmi évforduló hozta vissza erdélyi testvéreink egy részét s visszaadta Nagyváradot, Szent László városát. Az árpád-házi szent király emlékét méltón ünnepelte meg Kőbánya, amikor a főváros nagylelkű adományozása révén szobrot állított a »Piisimus Rexnek«” – írja a Nemzeti Ujság 1940. szeptember 24-én. A Nemzeti Ujság tudósítása szerint a leleplezés előtt dr. Beresztóczi Miklós pápai kamarás szentmisét mondott a plébániatemplomban, amelyen hivatali előkelőségek, kerületi egyletek, országos szövetségek, intézmények is szép számban megjelentek. Bacsó János gimnáziumi hittantanár tábori misét mondott az ott összegyűlt ifjúságnak, a szoborbizottság nevében pedig beszédet mondott Dongó Orbán, valamint Antal István államtitkár, országgyűlési képviselő. Ezután a polgármester, Szendy Károly átvette és felavatta a szobrot. Az eseményt kórusművekkel és a Szózattal zárták.

Cikk a szoboravatásról
Kép forrása: Nemzeti Ujság – 1940. 9. sz., p. 228. (Arcanum Adatbázis)

A majdnem három méter magas szobor egy másfél méteres márványtalapzaton áll, a fejet Szent László hermája ihlette. A szobrászművész 1940-ben így nyilatkozott a szoborról: „Az emlékmű ruskicai márványból készült, a nagy király hatalmas alakja egyszerű, zárt kompozíciójú, hiszen ezt nemcsak az ünnepélyes beállítás, hanem az anyagszerűség is megkívánja. Férfias, energetikus tekintettel néz előre és izmos karjaival csodatevő bárdjára támaszkodik. Az alapzat két oldalán domborművek, az egyiken az a jelenet van megörökítve, amint Szent László megmenti az elrabolt leányt, a másikon amint a nagy királyt a keresztes hadak vezérévé választják.”

Sajnos a világháború a szobrot sem kímélte. 1946 októberében arról tudósít a Fővárosi Napló, hogy a kőbányai Szent László-szobor sok lövést kapott, domborművei szétzúzódtak. Szerencsére ma már ismét teljes pompájában megcsodálhatjuk az alkotást.

A szobor avatása: Filmhíradók Online

A szobor adatlapja: Köztérkép

Írta: Miklósvári Blanka


Képgaléria

A Képgalériában szereplő képek forrása:

  1. Ungváry Jenő: Üdvözlet Kőbányáról – Régi kőbányai képeslapok
  2. Ungváry Jenő: A régi és az új Kőbánya képei
  3. Ungváry Jenő: A régi és az új Kőbánya képei: „A felvételt id. Varnus Xavér édesapja készítette azon a napon, amikor a Szent László-szobrot felavatták. Majd Keresztény Béla fényképésznél képeslapot csináltatott belőle és ezt küldte el a gyerekek, Xavér és Egon nagymamájának Győrbe.”