Kortárs szerzők a könyvtár, az olvasás szeretetéről

• Böszörményi Gyula gondolatai
  Böszörményi Gyula gondolatai
  
  

  „ Nagyon köszönöm, hogy ilyen jó szívvel emlékeznek látogatásaimra, melyek számomra is kedves emlékek.

  Oly korban élünk, mikor a tudásnak, a széleskörű ismeretek megszerzésének, az olvasásnak egyre kevesebb a presztízse – avagy ahogy a gyerekek közül többtől hallottam már: „Olvasni? Könyvet? Áh, az ciki és full gáz!”

  Ilyenkor a könyvtárak kicsiny szigetekké válnak, ahol a nyílt értelem és emberi kíváncsiság aprócska lángjait őrzik.

  Egy könyvtár azonban mindaddig csupán termek, polcok és néma könyvek raktára, míg az ott dolgozók és a bejárók, olvasók és alkotók meg nem töltik azt élettel.

  Szerencsére a budafoki könyvtár épp ilyen tündérsziget: vidám, eleven, csudás lobogással égnek ott az értelem lángjai, s ez az onnan áradó fény – az emberi értelem és szeretet fénye – az, amire egész Budafok méltán büszke lehet.

  Őrizzék tovább e varázsos csodát, s addig a holnapra sem kell szorongva gondolni."
  
  

  B.Gy.
  
  
  Fotók: FSZEK
• Domanits László András gondolatai
  Domanits András László, a SZEGLET Irodalmi Társaság elnöke gondolatai
  
  

  „A könyvtár nem csak a könyvek és az olvasók, de az írók otthona is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Budafoki Könyvtár a rendszeres irodalmi estek mellett 2005 óta otthont ad az akkor alakult kerületi irodalmi körnek is. Amikor a könyvtár a Tóth József utcából a tágas, modern, új épületbe költözött, bennünket már régi bútordarabként vittek magukkal, a sok bedobozolt könyv között valahol ott voltunk mi is: a kerületi írók.

  Emlékszem, amikor először léptem be az új épületbe, megfogott annak tágassága és világossága. Otthon voltam. A galériát pedig egyenesen mintha nekünk találták volna ki! Persze, nem sajátíthatjuk ki sem a galériát, sem a könyvtárat - a változatos és folyamatos kultúrprogramok között még arra is akadt példa, hogy egy időben két rendezvénynek is otthont adott a Könyvtár.

  A Könyvtár, így nagybetűvel, amely persze elsősorban az olvasóké. Azoké az embereké, akik hisznek abban, hogy a könyvnek illata van, hogy (na jó, könyvtári könyvet nem rongálunk, de úgy általában) be lehet hajtani a lap sarkát ott, ahol éppen tartunk, és valami többletet ad az olvasás élményéhez. Hiszen milyen izgalmas is ott állni a polcok előtt, és válogatni: mit olvassak el legközelebb?

  Hálásak vagyunk minden közösen eltöltött ünnepért és hétköznapért, minden mosolyért a könyvtárosoktól, minden percért, amit zárás után csak azért ott töltenek, hogy mi még egy-két írást felolvashassunk az adott műsorban.

  Nemrég Ők kívántak boldog születésnapot nekünk. Örülök, hogy viszonozhatom a jókívánságokat, annyival kiegészítve: sok boldog olvasót kívánok!

  Domanits András László, a SZEGLET Irodalmi Társaság elnöke"
  
  

  
  Tovább a galériához

  Fotók: FSZEK
• Grecsó Krisztián gondolatai
  Grecsó Krisztián gondolatai
  
  

  "Még hamvas, ifjú volt a könyvtár, amikor engem vendégül láttak, de a budafoki könyvtár, az új épületben már otthon volt, már működött, láthatóan együtt volt egy közösség.

  És a könyvtár lelke ez, mert a könyvek csak a teste, de ha oda tartozni kell és lehet, ha ott olvasónak lenni valamit jelent, akkor működik a világ.

  Nagyon ritka, hogy egy könyvtárral utána is folyamatosan kapcsolatban maradjak, tudjunk egymásról, halljuk, mi történik, de a budafoki fiók ilyen, jó tudni, hogy vannak, hogy lehet számítani rájuk, vissza lehet járni.

  Isten éltesse az olvasókat, akik oda tartoznak, és a könyvtáros kollégákat, akik éltetik a reményt, hogy az írott szó még tényleg számít ebben a hazában."

  Grecsó Krisztián

  (2009; 2014.)

  
  
  Fotók: FSZEK
• Nógrádi Gábor gondolatai
  Nógrádi Gábor gondolatai
  
  

  „Számomra minden találkozó olyan, mintha tükörbe néznék.

  Nem egy tükörbe. Sok tükörbe.

  Annyi tükörbe, ahány résztvevő van jelen a találkozón. És minden tükör más arcomat mutatja, hiszen minden ember más, és másképpen lát engem.

  Az egyik lelkesnek, a másik viccesnek, a harmadik komolynak, a negyedik elmélázónak vagy szomorkásnak, és így tovább.

  Sokféle arcomat tükrözte vissza a budafoki könyvtár közönsége. Némelyik arcomat nem is ismertem.

  Köszönöm a budafokiaknak, hogy a szemükben ilyen sokfélének láttam magamat. Remélem, ők is megtalálják a könyveimben önmagukat.

  Üdvözlettel, Nógrádi Gábor "

  
  
  Fotó: FSZEK
• Nyulász Péter gondolatai
  Nyulász Péter gondolatai
  
  

  „Bár a szó, betű szerint értve azt sugallja, a Könyvtár mégis jóval több, mint könyvek raktára.

  Mondhatni ez természetes is. Persze ezt csak azok hiszik természetesnek, akik nem ismerik a Könyvtárat…

  Mert egy könyvtár maga tényleg nem több, mint könyvek raktára. Ugyanis amit természetesnek vélünk, ami többé teszi egy raktárnál – az a falak közötti tereket megtöltő élet.

  Azt talán nem kell mondani, hogy ezt az életet kik teremtik.

  Ilyenformán tehát, amikor a Könyvtárról beszélünk – nem kis részben, s talán elsődlegesen a könyvtárosok munkájára gondolunk - s az annak nyomán érkező, és visszajáró olvasóközönségre.

  Így tehát, aki ismeri a Könyvtárat – mi több, magát a Budafoki Könyvtárat – azt gondolom egyet ért velem, amikor azt mondom, a születésnapi ünneplés valójában őket illeti.

  S persze én is nekik köszönhetem, hogy megismerhettem ezt a nagyszerű létesítményt, s hogy része lehettem ennek a Könyvtár életének, immár háromszor is – ovisokkal, sulisokkal, játékkal, verssel, mesével.

  Köszönöm, és az ötödik éves ünnepen azt kívánom a könyvtárnak, a könyvtárosainak, s az olvasó közönségnek, hogy még sok-sok öt éven át alkossák a Könyvtár közösségét.”

  Nyulász Péter 2013.

  
  
  Fotók: FSZEK
• Rados Virág gondolatai
  Rados Virág gondolatai
  
  

  „Kedves Budafokiak, kedves Olvasók,

  szeretettel gratulálok Önöknek új könyvtáruk ötödik születésnapja alkalmából.

  Büszke vagyok, hogy ebben a remek bibliotékában helyet kapnak a regényeim, és Önök örömmel olvassák őket. Egy író számára ez a legnagyobb siker. Nem a lapokban megjelenő kritikák, nem a rádió- és tévéinterjúk jelentik tehát a dicsőséget (bár azok is fontosak), hanem az Önök szeretete. Az, hogy szívesen veszik kézbe a műveimet, amelyeknek mindegyikével igyekszem valamit elmondani abból, amit az életben fontosnak tartok. Boldog vagyok, hogy mondandóm visszhangra talál az Önök szívében.

  Köszönettel tartozom a könyvtár minden elhivatott dolgozójának, köztük az intézmény remek vezetőjének, Varga Mónikának, aki nagy ügyszeretettel munkálkodik azon, hogy a könyvek célba érjenek, azaz eljussanak Önökhöz.

  Amikor a könyvtárban jártam, elbűvölt a kulturált, színes, ízléses környezet. Ebben a meleg légkörben, barátságos társaságban az jutott az eszembe, a budafoki könyvtárat bárki a második otthonának érezheti. Méltóképpen a kultúrához, amelynek fő letéteményesei a könyvek – hiszen a kultúra nem más, mint az ember második, szellemi otthona.

  Vendégségben Önöknél abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a kiváló fotóművész, Czimbal Gyula portrékiállításán író- és költőtársaimmal együtt én is modell lehettem.

  A megnyitó ünnepségen a jelenlévő olvasók és könyvtári dolgozók elárasztottak barátságukkal, szeretetükkel. Nagyon jólesett.

  Írói pályámon ez az egyik legszebb, legkülönlegesebb élményem.

  Egy összetartó, kedves közösséggel találkozhattam, amely szinte azonnal befogadott.

  Tiszta szívemből kívánom, hogy élvezzék minél gyakrabban könyvtáruk vendégszeretetét, mindazt a szépet és jót, amit ez a kicsi, de annál nagyszerűbb intézmény nyújt Önöknek. Mert Önök, a könyvek igaz barátai méltán megérdemlik mindezt.

  Szeretetteljes üdvözlettel:

  Rados Virág

  író, újságíró"

  
  
  Fotók: FSZEK
• Schäffer Erzsébet gondolatai
  Schäffer Erzsébet gondolatai
  
  

  „Biztosan nem csak nekem tűnt föl, hogy a nevük rövidítése: FSZEK - egyetlen betűt nélkülöz.

  Csak egyetlen betű kell ahhoz, hogy azt a szót kiadja, ami legjellemzőbbje a könyvtáruknak - legalábbis ezt gondoltam, amikor ott jártam azon a vasárnapon. És ez a szó: FÉSZEK.

  Ha eljátszom azzal, mi minden jelenik meg az ember képzeletében a fészek szó hallatán: otthonosság, melegség, szolgálat, bizalom, odaadás, figyelem, gondoskodás, játék, megőrzés, remény, jövő, teremtés...

  Akkor eszembe jut az az együttlét abban a kedves és figyelmes körben, ott a "magasban" - azt hiszem az a kis galéria a legmagasabb pontja az épületnek.

  Voltak csöndek, és nevetések, talán könnyek is, és ami az emberi fészek megtartó ereje, voltak lélektől lélekig tartó, kapaszkodót adó találkozások.

  Köszönöm, hogy abban a családias fészekben, ahol remélem mai napig jól vannak mindannyian, én is vendég lehettem. "

  Szeretettel,

  Schäffer Erzsébet
  
  

  
  Fotó: FSZEK
• Szálinger Balázs gondolatai
  Szálinger Balázs gondolatai
  
  

  "Ha az ember belemerül egy történetbe, egy idő után átveszi annak a világát, egy-egy szereplővel ismerkedni kezd, egy idő után talán mer azonosulni vele, még több idő után pedig ez már nem is kérdés.

  És akkor annak a szereplőnek a bőrében tényleg át lehet élni sok dolgot, amit egy normális élet alatt nem nagyon: meg lehet menteni a világot, meg lehet mászni a Mount Everestet, föl lehet göngyölíteni egy lehetetlen bűnügyet. Ráadásul, ugye, nem rakják elénk a hősök képét, mint a filmeken - olyannak töltöd ki a Don Quijote feliratú rubrikát, amilyennek akarod.

  Olvasóként több a hatalmad.

  A könyvtárakban, bizony, ott szerezhetők a legnagyobb élmények."

  Szálinger Balázs

  (2012)
  
  
  Fotók: FSZEK
• Tasnádi István gondolatai
  Tasnádi István gondolatai
  
  

  „Szeretem az ódon, papírszagú, kicsit dohos könyvtárakat.

  De jó néha új, szellős, világos terekbe is elmenni, ahol könyvek laknak.

  Ezért is volt jó Budafokon, na meg a gyerekek miatt, akik aznap délután eljöttek és faggattak. Mindig volt néhány kéz a magasban, mindig volt néhány kérdés, ami fürge észről és értő olvasásról tanúskodott.

  A felnőttek már nem kérdeznek annyit. Attól tartok, már nem is olvasnak annyit.

  Másfél óráig úgy tűnt, igazi tétje van a leírt szónak.

  Nincs is jobb dolog, mint gyerekeknek írni, azt hiszem.

  Üdvözlettel:

  Tasnádi István"

  
  
  Fotók: FSZEK
• Tóth Krisztina gondolatai
  Tóth Krisztina gondolatai
  
  

  „2012. áprilisában a FSZEK Budafoki Könyvtár vendége voltam.

  Mivel gyerekkorom egy részét Budafokon töltöttem, meg se néztem, hova szól pontosan a meghívás, csak mentem egyenesen oda, ahol a régi kis könyvtár állt. Nagy rémületemre kiderült, hogy már rég' bezárt, meg kellett találnom hát az újat.

  Az épület gyönyörű. Tágas, mégis otthonos: igazi kultúrtér, ahol az emberek szívesen találkoznak a művekkel - és egymással.

  Az az író-olvasó találkozó egyébként az egyik legemlékezetesebb beszélgetés volt, amin az utóbbi években részt vettem. Ez részben Varga Mónika kérdéseinek és a figyelmes közönségnek, részben a beszélgetést a provokációjával megzavaró hölgynek volt köszönhető.

  Az illető - interakciójával megakasztva a felolvasást - tisztátlannak, szennyesnek nevezett egy verset. Az adott vers (Az vagy nekem) egyébként Shakespeare LXXV. szonettjének parafrázisa volt, de ezt a hozzászóló nyilván nem értette meg.

  Szerencsére - mondhatnám, hiszen ez alkalmat adott arra, hogy elbeszélgessünk a közönséggel arról, mi is a költészet szerepe az életünkben. A hölgy azt mondta, hogy a versnek gyönyörködtetnie kell, a vers magasztos, fennkölt dolog.

  Szerintem a versnek meg kell ráznia olvasóját és elbizonytalanítania. Kétkedni, ráébredni valamire pedig tényleg magasztos, szép dolog. Gondolkodni öröm.

  Elbeszélgethettünk arról, hogy mi is az irodalom feladata, mit vár az olvasó és mit gondol a szerző, amikor kiadja a kezéből az elkészült művet. A hölgy azonban nem várta meg a felvetett kérdésekre adott választ, hanem kirohant a teremből: ő köszönte szépen, nem kívánt részesülni a gondolkodás öröméből.

  A kérdése nyomán viszont mély, igazi párbeszéd alakult ki, jóval túlnyúlva egy írói pódiuminterjú szokásos időbeli és formai keretein, személyes, igazi, maradandó élménnyé emelve a találkozót az író, és remélem, az olvasó számára is.

  Tóth Krisztina"

  
  
  Fotók: FSZEK
• Vidra Gabriella gondolatai
  Vidra Gabriella gondolatai
  
  

  „2012 novemberében jártam a könyvtárban, a Kamaszidő program keretében hívtak meg, hogy ifjúsági regénysorozatom, A Tudás könyvei első kötetéhez kapcsolódóan interaktív irodalomórát tartsak.

  Nagy szeretettel gondolok vissza a találkozóra, mert valami fantasztikusan sikerült! Gyönyörű, kulturált környezet, kiváló szervezés, kedves fogadtatás és rengeteg érdeklődő gyermek és felnőtt várt (eljött majdnem egy egész ötödik osztály és a tanáruk is).

  Nagyon jól éreztük magunkat, hatalmasakat kacagtunk, miközben végigkalandoztuk Ázsiát és Ausztráliát, játszottunk, didzseridut fújtunk, puzzle-t raktunk, totóztunk.

  Valahogy nagyon egymásra rezegtünk, és jót nevettem, mert a végén már a felnőttek is jelentkeztek, ami biztos jele annak, hogy sikerült őket kicsit visszavinnem a gyermekkorukba.

  Köszönet a meghívásért!

  Vidra Gabriella, író"

  
  
  Fotók: FSZEK
• Zacher Gábor gondolatai
  Dr. Zacher Gábor gondolatai
  
  

  „Olvasni jó, mert amit olvasunk, az a belső 3D-ben hagy nyomokat és nem törlődik.

  Egy könyvben benne vagyunk mi is.

  Emlékszem, együtt lovagoltam annak idején Winnetouval a prérin, Odüsszeusszal jártam Trójában, Nemecsekkel a Fűvészkertben, Harry Potterrel Roxfortban, és még sok más helyen.

  Az olvasásnál jobb szórakozás nincs, ezért szórakozzanak sokat és jókat. ZG " 

  Zacher Gábor
  
  
  Fotók: FSZEK