„Ketten írtuk” címmel 2004 óta hirdet gyerekeknek szóló meseíró pályázatot az Ugocsa utcai könyvtár. Az idén Nógrádi Gergely történetét fejezhették be a vállalkozó kedvű hegyvidéki írópalánták, akik közül sokan illusztrációkkal színesítették meséjüket.

A „Ketten írtuk” meseíró pályázat igazi hegyvidéki találmány: az Ugocsa utcai könyvtár azóta már nyugdíjba vonuló munkatársa, Gerebenné Tóth Éva találta ki, méghozzá Lázár Ervin segítségével, aki elsőként írt mesét; A kalapba zárt lány könyvalakban is megjelent. Az idei ünnepélyes díjátadón az előzményeket felelevenítő Mátray Klementina könyvtáros elmondta, hogy az elmúlt években a gyermekirodalom legnevesebb szerzői – sorrendben Békés Pál, Tóth Krisztina, Lackfi János, Boldizsár Ildikó, Varró Dániel, Darvasi László, Berg Judit, Finy Petra, Bosnyák Viktória és Balázs Ágnes –, míg ezúttal a Vau! című könyvvel és a kötelező olvasmányok átdolgozásaival ismertséget szerző Nógrádi Gergely írt egy történetet, amit a kiírás szerint a gyerekeknek kellett befejezniük. Amíg tavaly 106 pályamű érkezett, az idén 202-en összesen 67 mesét és 80 illusztrációt küldtek be a felhívásra. A zsűri tagjainak azonban elsősorban nem a pályázatok nagy száma, hanem a kiváló megoldások miatt volt nehéz dolga – tette hozzá a könyvtáros, arra utalva, hogy minden befejezésben találtak valami kedveset, szellemeset. Az ifjú meseírók szívből azonosultak a mese főhősével, a külseje miatt csúfolt Pók Pongráccal. Csesztregi Flóra Mókus Mágust és Duguláselhárító Denevér Lillát is beleszőtte a történetbe. Szegedi Fruzsina mindenkit megnyugtatott, hogy a kullancs udvarias, míg Dömötör Júlia szerint a szúnyog szépnek képzeli magát, mert ha belép egy szobába, mindenki tapsol. Többen leírták, nem az számít, milyen vagy kívül, hanem hogy milyen vagy belül. Bagi Dániel meséjéből kiderül, hogy Pókpapa rovarrádiót szeret hallgatni, Dömötör Júlia pedig így folytatta a mese címét: az a szép, az a szép, akinek a csápja szép. Frigyes Donáta és Horváth Hanna történetében a Pókmama így szól: azt akarom, hogy szeress pók lenni! Nógrádi Gergely örömmel állapította meg, hogy kiváló mesék születtek, a gyerekek megértették a történet lényegét: azt, hogy nincsenek csúnya teremtmények a Földön, minden élőlényben van valami szép. A szerző hangsúlyozta: az irodalmat a közönség tartja életben, ha egy könyvet nem olvas senki, az valójában nem is létezik. Ezért nagyszerű, hogy Pók Pongrác meséjét ilyen sokan tovább szőtték, mert ez azt jelenti, a hegyvidéki iskolások szívesen vesznek könyvet a kezükbe. A szokásoknak megfelelően a pályázat valamennyi résztvevőjének jártak az ajándékok; írószerszámok, könyvek és különböző apróságok. Akit pedig érdekelnek a mesék, a könyvtárban bármikor elolvashatja a gyerekek történeteit." (Hegyvidék Archívum, 2015. október 20.)