Szende Pál (1879-1934)

Szende Pál: A hazugság lélektana

Az emberek időtlen idők óta törekszenek arra, hogy kitalálják embertársaik gondolatait és pedig azért, hogy ilyképen azok szándékaira és cselevéseire következtethessenek. A hazugság olyan régi, mint az emberiség. A gondolatok eltitkolása és más emberek tévutra vezetése már a primitiv népeknél is fötalálható, ha nem is oly ijesztő mértékben, mint az ugynevezett kulturemberknél. Ezt az irányzatot még erősebbé teszi az, hogy a hazugságnak és a megtévesztésnek a szerves világban életfenntartó szerepe van. Védelmi eszközül szolgálnak a gyengék számára az erősebbek ellen. A szociális élet bonyolultságával, annak veszedelmei is nőnek és ilyképen a defenziv hazugság tehnikájának is finomodnia kell.

A mindennapi élet tapasztalatai oly tünetekkel szolgálnak, amelyek segitségével embertársaink gondolatait felismerhetjük. A fiziognomika nagyrészt ilyen primitiv tapasztalatokon alapszik. A legutóbbi időben a fiziologiai pszichológia azon fáradozik, hogy ezeket a megfigyeléseket megbizható kisérletek utján ellenőrizhető alapra helyezze. Készültek olyan müszerek, amelyek segitségével bizonyos testi jelenségeket, mint például az érverést, a vérnyomást stb. rendkivül megbizhatóan meg lehet figyelni. A kisérletező ahhoz a személyhez, aki kisérleteit végzi, kérdéseket intéz, amelyre ennek azonnal válaszolnia kell. Minthogy az oly válaszadás, amely nem felel meg a való tényállásnak, gondolkodásra kényszerit, pszichikai erőfeszitést okoz, a müszer ilyen esetekben az érverés fokozódását és a vérnyomás megváltozását jelzi. Magától értetődik, hogy az ilyen kisérleti személy notórius hazudozó, avagy pedig olyan dologról van szó, amelynek valótlanságát az illető nem tudja. Különben is az ilyen kisérletek, egyidejüleg izgalmat váltanak ki, amely az érverést fokozza; a legtöbb esetben tehát nehézzé válik annak a megállapitása, hogy a beállott hatás, mely okra vezetendő vissza. Amerikában, a legutóbbi időkben a paciensek őszinteségének megállapitására narkotikus szerek alkalmazásával tesznek kisérleteket. Minthogy az emberek narkotikus állapotban tudatos megfontolás nélkül felelnek a hozzájuk intézett kérdésekre, ezek a kisérletek jó eredménnyel jártak. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy bódultsági állapotban a fantázia szinte korlátlanul dolgozik, ugy hogy ilyenkor hallucinációk is fordulhatnak elő; a legnagyobb óvatossággal kell tehát arra ügyelni, hogy a fantázia ilyen termékeit ne tekintsük az őszinteség és az objektiv igazság megnyilvánulásainak. Eben a vonatkozásban a hipnózis sem nyújt kellő garanciát. A pszichoanalizis viszont azon fáradozik, hogy a tudattalan és meggyökeresedett hazugságokat kiüzze a lélekből, azoknak gyökereit teljesen föltárja és ilyképen gyógyitsa meg a beteget.

Bármily szerények is egyelőre ezeknek a kisérleteknek az eredményei, az kétségtelen, hogy ezeknek a tudományágaknak a haladása a nyilvános és a magánélet összes területein forradalmi átalakulásokra fog vezetni. A büntetendő cselekmények üldözése, az egész bünvádi eljárás uj, biztos alapra fog helyeződni. A büncselekmények száma lényegesen csökkenni fog, mert azokat leginkább abban a feltevésben követik el, hogy azoknak föltárása nem sikerül és a tettes kivonhatja magát a büntetés alól. Ezek a következmények ott is befognak állani, ahol nem büntető törvényekről, hanem etikai szabályok megsértéséről van szól. Az emberek társasélete, társadalmi érintkezésünk oly szokásokon és konvenciókon épül fel, amelyeknek legtöbbször hiányzik a benső őszintesége. A nemrég meghalt Max Nordau egy rendkivül érdekes, de tudományos szempontból kevéssé helytálló könyvében ezeket a „kulturemberiség konvecionális hazugságainak” nevezte. Az a mostani állapot, amikor a társadalom privilegizált rétegei irják elő a morális törvényeket az alsóbb néposztályok számára, ők maguk azonban azokat állandóan megsértik, azonnal meg fog szünni, ha sikerülni fog magatartásuk őszinteségét és igaz voltát fiziológiai és pszichológiai eszközökkel megvizsgálni.

Az emberi élet egyetlen területén sem erősebb a hazugság, sehol sem nagyobb az ellentmondás az általános érvényü elvek és a mindennapos gyakorlat között, mint szexuális vonatkozásokban; itt a valóságnak kisérleteken alapuló kutatása tisztitó viharként hatna. A politikai élet is megtévesztő jelszavaknak, programmoknak és nem igaz cselekvéseknek a szövevénye. Hány nagy politikus tünne el menthetetlenül a jól megérdemelt süllyesztőben, ha biztosan meg lehetne állapitani, mi igaz szavalásaikból és fogadkozásaikból.

Minden okunk meg van arra, hogy ezeknek a kisérleteknek a további fejleményeit feszült érdeklődéssel kisérjük. Az emberiség jövője attól függ, vajjon a hazugság lélektana diadalmasan utat tud-e törni magának.