Szende Pál (1879-1934)

Szende Pál: A fascizmus lényege

1.

A fascizmus ellenforradalom, mert legfőbb célja a munkásság letiprása, a legutóbbi évek alkotmányjogi és szociálpolitikai vivmányainak visszacsinálása. Még a győztes államokban sem lehetett a háború után a kor követelményei elől elzárkózni, a gyökeres reformoknak egész sora látott napvilágot. Ezeket a törvényhozás rendes utján eltörölni többé nem lehet, itt csak erőszak segithet. A fascizmus tehát egyuttal forradalmi ténykedés is, a közelmúltban kialakult társadalmi és politikai rend megdöntésére irányul. Nemcsak programmja, hanem eszközei is forradalmiak. Amig révbe nem ér és hivatalos kormányhatalommá nem vedlik, agitációjában ugyanazokat az eszközöket alkalmazza, mint a kommunizmus, sőt demagógia tekintetében is felveszi vele a versenyt. Ez a lélektani hasonlóság magyarázza meg, hogy a fascisták soraiban igen nagy számmal találhatók olyanok, akik még nemrégiben lelkes kommunisták voltak. Horthy terroristáinak egy része Kun Bélának is szolgálatában állott. Mindkét irányzat háborus termék, a négyéves lövészárokbeli nevelésnek eredménye, lelkétől-lelkezett gyermeke.

2.

A fascizmus forradalmi volta néminemü helyreigazitást igényel. A multban minden forradalom, amely a meglévő rend megdöntésére irányult, földalatti munka volt, a forradalmárok ezer veszély közepette, életüket állandóan kockára téve közdöttek az államhatalom ellen, amely összes vérebeit, poroszlóit és rendőreit reájuk szabadította. A forradalmár lehetett naiv álmodozó, fejjel a falnak rohanó fantaszta, de többnyire hős, mártir és áldozatkész idealista volt. A fascista uj embertipus: hivatásos, sőt jólfizetett, kockázatnélküli forradalmár. A fascizmus mindenütt az államhatalom nyilt vagy titkos támogatásával nőtt naggyá, a fascisták háta mögött mindenütt rendőr és sorkatona áll. Olaszországban (Mussolini trónrajutásáig), Bajorországban és Horthyországban a fascizmus előretolt védörse a kormánynak, mindazt az erőszakot, amelyet a kormány szégyel alkalmazni vagy a külpolitikai helyzetre való tekintettel az nem mert foganatba venni, a fascisták követik el. A fascista, hijják őt bár kampóskeresztesnek, ébredőnek vagy Ku-Klux-Klanistának, mindenütt a „felelőtlen elem”, az „egyéni akciók” gyakorlója, de ha valaki el akar vele bánni, egyszerre csak az államhatalmat találja szemben magával. Ha nem a központi kormány, ugy a helyi hatóságok és egyes miniszterek támogatják, amire a különböző német államok szolgáltatnak példát. A forradalmi tevékenység régente anyagi önzetlenséget, krisztusi lemondást követelt, a legtöbb forradalmár szegény volt, mint a templom egere. A fascistához csakugy ömlik a pénz, az államkassza, a nehézipar és a banktőke gondtalan életet biztosit számára. Ahol az állam nem tárja felé védő és oltalmazó karját, ott a fascizmus erőtlen, amit azt Wienben láthatjuk.

3.

A fascizmus mindenütt a rend szent nevében lép fel a forradalmi rendetlenség ellen. Horthy és Kahr – a bajor fascizmus megalapitója -, mint a rend hivatott őrei ünnepeltetik magukat, Mussolini is mint rendcsináló ragadta magához a hatalmat. Aki azonban tárgyilagosan vizsgálja meg az állapotokat, az megállapithatja, hogy a rendetlenség, a személyi és vagyoni bizonytalanság éppen ezekben az államokban a legnagyobb. Vonjunk csak néhány párhuzamot! Ausztria és Horthyország, Hitlerbajorország és Württemberg, Mussolini-Itália és Anglia, csak a vak nem látja, hol a rend és hol az anarchia! A fascizmus mindenütt a kormány és a kapitalizmus eszköze, de az idők folyamán öncéllá válik, a meglévő kormánnyal szemben is érvényesülni akar. A fascizmus lassanként mellékkormánnyá alakul s mindenütt keresztezi a névleges kormány intézkedéseit. A zürzavar teljessé válik, a kormány pedig árnyékhatalommá. Bethlen s a körülötte gyülekező munkapárti panamista had csak addig ülnek a miniszteri székekben, amig Gömbös pokolba nem kergeti őket. Igy tett Mussolini is Factával, amikor szolgálatait megelégelte.

4.

A fascizmus a nemzeti, sőt nacionalista jelszavak egész tömegével dolgozik, de lelkisége és taktikája nemzetközi. Az igazi ellenség számára a demokrácia, főleg az ipari munkásság, minden külföldi reakciós osztály vagy párt felé titkos és nyílt rokonszenve száll. A német kampóskeresztesek kendőzés nélkül hirdetik azt az álláspontot, hogy az igazi ellenség az országban található s a leleplezések egész sora igazolta, hogy a franciáktól pénzt fogadtak el. Olaszország a nagynémet felfogás szerint „gyalázatosan” megszegte a szövetségi hüséget, de német és osztrák fascisták most mintaképüket látják abban a Mussoliniban, aki legerősebb agitátora volt annak az iránynak, hogy a hármasszövetség felboritásával Ausztriának és Németországnak hadat kell üzenni. Mennél erősebb a fascizmus, annál szemérmetlenebbül áll a nemzetközi reakció szolgálatába.

Ez a fascizmus igazi lényege.