Szalai Sándor (1912-1983)

Életrajzok

Önéletrajz 1977-ből.

"A szociológia a politika felvonulási területe" : dokumentumok a hetvenes évek szociológiai életéről : válogatás Szalai Sándor hagyatékából. /Bp., MTA Szociol. Kut. Int., 1990. / c. könyv fülszövege.

Születtem 1912. október 22-én Budapesten. Édesapám, Dr. Szalai Emil, jogtudós, a Jogállam című jogtudományi folyóirat szerkesztője, a Magyar Iparművészeti Társulat ügyésze volt. Feleségem, született Schrank Magda, nyugdíjas, gyógytornász, aki nyugdíjazásáig a Központi Állami Kórház fizikoterápiai osztályának munkatársaként dolgozott. Két gyermekem van, Vági Gáborné, sz. Szalai Júlia Budapesten [született] 1948-ban. Az MTA Szociológiai Kutatóin- tézet gyakornoka. Garasi Péterné sz. Szalai Annamária Budapesten 1950-ben született. A Pannónia Szinkronfilmstúdió gyakornoka. Mindketten a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szereztek oklevelet.
Elemi és középiskoláimat Budapesten végeztem, egyetemi tanulmányaimat bölcsészettudományi szakon a lipcsei, majna-frankfurti, majd – Hitler uralomrajutása után – a zürichi egyetemen. Doktori diplomámat filozófia és pszicho-patológiai szakból a zürichi egyetemen nyertem 1934-ben. 1934-35-ben a zürichi egyetemi klinikán dolgoztam, mint pszichológiai kutató, majd 1935 végén hazatértem Magyarországra.
1935-39-ig a Pester Lloyd című budapesti napilap szerkesztője és a Rózsavölgyi Könyvkiadó lektoraként dolgoztam, majd 1939-44-ig, mint a Dante Könyvkiadó irodalmi és tudományos vezetője.
Közvetlenül érettségi után 1930-ban léptem be a Szociáldemokrata Pártba, 1936-tól fogva mint a Népszava külső munkatársa és a Munkás Akadémia egyik társadalomtudományi szakának vezetője működtem.
A háború alatt többször behívtak munkaszolgálatra, majd 1944-ben a jugoszláviai Borba vittek kényszermunkára, ott szabadultam fel. 1944. októbertől 1945 januárjáig a szovjet hadsereg egyik Magyarország felszabadítására induló egysége mellett működtem, mint tolmács, s így kerültem haza 1945 januárjában Budapestre.
1945 januárjától 1948-ig, a Párt egyesüléséig, a Szociáldemokrata Párt Központi Bizottságán dolgoztam, előbb mint a külügyi, majd, mint a sajtó és értelmiségi osztály vezetője. A Párt egyesülése után, mint az MDP Tudományos Intézetének Pártszervezete társelnöke végeztem további pártmunkát és a Párt Tudományos Bizottságának voltam tagja egészen 1950-ben történt letartózta- tásomig.
1946-ban kineveztek a Pázmány Péter, később az Eötvös Lóránd Tudo- mányegyetem II. sz. Filozófiai és Szociológiai Tanszékvezetőjévé. Itt létrehoztam az első hazai szociológiai kutatóintézetet, amely Társadalomtudományi Intézet néven 1950-ig számottevő kutatásokat folytatott. Közben 1946-tól 1948-ig a Külügyi Intézet diplomataképző tanfolyamát is vezettem.
1948-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választottak.
1957 tavaszától 1962-ig az Egyetemi könyvtár tudományos főmunkatársaként működtem, majd 1962 végén kineveztek a Veszprémi Vegyipari Egyetemre c. egyetemi tanárnak, aholis tudományszervezést adtam elő.
1964-ben meghívtak vendégprofesszornak a Massachusetts Institute of Technology-ra (Cambridge, Mass. U.S.A), aholis egy féléven át működtem. Hazatérve, mint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Egyetemi Könyvtár tudományos főmunkatársa folytattam tudományos munkámat, egyben pedig szerző- déses munkát végeztem az Akadémiai Könyvtár számára, mint a Tudományos Szervezési Tájékoztató szerkesztőségi munkatársa és, mint az OMFB tudományos tanácsadója.
1966-ban meghívtak az ENSZ Központi Kiképző és Kutató Intézete, az UNITÁR kutatási igazgatóhelyettesévé és 6 éven át ebben a minőségben dolgoztam New Yorkban.
1970-ben az MTA rendes tagjává választottak és a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntettek ki.
1972 júniusában a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanárává neveztek ki. Hazatérésemkor ezt az állásomat másodállássá alakították át, és 1972. október 15-től az MTA Tudományszervezési Csoportja tudományos tanácsadójaként működöm főállásban.
1972-ben ismét a Munka Érdemrend arany fokozatát nyertem el.
Tagja vagyok a Nemzetközi Szociológiai Társaság Tanácsának, amelyben Magyarországot képviselem, tagja vagyok az UNESCO mellett működő Nemzetközi Társadalomtudományi Tanács Összehasonlító Társadalomkutatási Állandó Bizottságának, továbbá az UNITAR-tól való megválásom után, az illetékes hivatalos szervek hozzájárulásával, megmaradtam az Intézet különleges kutatási tanácsadójaként (Special Adviser on Studies).
Több évtizedes tudományos munkám során több, mint 100 tudományos munkám jelent meg magyarul és idegen nyelveken.
Orosz, angol, francia és német nyelvtudásom jó, ezeken a nyelveken tárgyalóképes is vagyok. Olaszul is értek.

Szalai Sándor a Magyar Életrajzi lexikonban

Szalai Sándor (Bp., 1912. okt. 22. – Bp., 1983. máj. 18.): szociológus, filozófus, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1948, r. 1970), Állami díjas (1980). Tanulmányait Lipcsében, Frankfurt am Mainban és Zürichben végezte. 1934-ben szerzett bölcsészdoktori oklevelet Zürichben. 1935-től 1939-ig a Pester Lloyd munkatársa, 1939-től 1944-ig a Dante Könyvkiadó irodalmi és tudományos lektorátusának vezetője. 1944-ben munkaszolgálatra rendelték. 1945-től 1948-ig a Szociáldemokrata Párt külügyi titkárságának vezetője. 1945-47-ben a Külügyi Akad. vezetője. 1946-tól egyidejűleg a bp.-i tudományegy.-en a szociológiai intézet vezetője. Bárdossy László népbírósági perében a vád képviselője. 1950-ben törvénysértő perben szabadságvesztésre ítélték. 1956. márc.-ban szabadult, 1957-ben rehabilitálták. 1956-57-ben a bp.-i tudományegy.-en tanított, 1957-től 1966-ig az Egyetemi Könyvtár főmunkatársa. 1963-tól egyidejűleg a veszprémi Vegyipari Egy.-en is tanított szociológiát (c. egy.-i tanár), valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egy. könyvtárának tudományos főmunkatársa volt. 1966-tól 1972-ig az ENSZ Kutatási és Oktatási Intézete (UNITÁR) kutatási ig. h.-e. 1972-től haláláig az MTA Tudományszervezési Csoportjának, majd Intézetének tudományos tanácsadója. 1972-től 1980-ig egyidejűleg a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egy., 1980-tól haláláig az Eötvös Loránd Tudományegy. professzora. 1978-tól haláláig a Magy. Szociológiai Társ. elnöke. A World Academy of Art and Science tagja. Fő kutatási területei: tudományszociológia, matematikai módszerek és logikai modellek alkalmazása a társadalomtudományban, jövőkutatás, nemzetközi összehasonlító társadalomkutatás. Kezdeményezője és szervezője volt a nemzetközi időmérleg-kutatásoknak. 1982-ben a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével tüntették ki. – F. m. Philosophische Grundprobleme der psychoanalythischen Psychologie (Bp., 1935); Társadalmi valóság és társadalomtudomány (Bp., 1946); Ítél a magyar nép! (Bp., 1946); Bevezetés a társadalomtudományba (Bp., 1948); Idő a mérlegen (szerk., Bp., 1978).– Irod. „Szalai nekem az eszményképem volt…” Widmar Luciával beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 8. sz.); „Szalai játszotta a professzort…” Dr. Rezső Margittal beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 9. sz.); „Szalaiban a pedagógia Erósza munkált…” Perjés Gézával beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 10. sz.); „A Szalai-intézet oázis volt… ” Mihályi Gáborral beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 11. sz.).

Szalai, Alexander:  Response to Kosa. In: The American Sociologist, Vol. 3, No. 3 (Aug., 1968), p. 247.

..."As for my academic qualifications, I obtained my first Ph. D. at the University of Zürich (Switzerland) in 1934; a second doctorate in philosophical sciences later in Budapest. I have been a full professor of sociology al two Hungarian universities (Budapest and  Veszprem  and have  been  invited at  various times  as a visiting professor to the University of Münster, the Massachusetts Institute of Technology, and the New School for Social Research (New York), where I am at present a member of the visiting faculty of the Graduate School.
I have been pince 1967 Deputy Director of Research at the United Nations Institute for Training and Research in New York. I am on the Council of the International Sociological Association. and I am serving on two of ite research eoramittees. I chaired one of the roundtables of the last World Congress of Sociology (Evian, 1967). I am Dírector of the Multi-national Comparative Time Budget Research Project of the European Coordination Centre for Research and Documentution in the Social Sciences, an organ of the International Social Science Council.
The list of my scholarly publications contains well over a hundred items, very few of them "political" in any sense, most of them concerned with the sociology of science, industrial sociology, social psychology, methodological problems of cross-national comparative social research, and the applications of mathematical method in the social sciences...”