A világ szociológusai: Lukács Györgyről bővebben

Lukács György ezen a napon, április 13-án született, 136 évvel ezelőtt. Születésének évfordulója alkalmából a Szociológiai Gyűjtemény róla szóló bejegyzését olvashatják.  

Fotó: Lukács György_europeana.eu

Az eredetileg Löwinger György Bernát néven született Lukács rendkívül sokoldalú egyéniség volt élete végéig. Munkásságát tekintve egyetemi tanár, filozófus, irodalmár, esztéta, marxista gondolkodó és kommunista politikus, közoktatási népbiztoshelyettes és még néhány munkakör, amelyek a nevéhez köthetők. Már a tanulmányai során is változatos életet élt, miután elvégezte a budapesti Deák Téri Evangélikus Gimnáziumot, a Királyi Magyar Tudományegyetemen jogot tanult, amelynek doktori képzését már Kolozsvárott fejezte be. Ezek után, néhány Berlinben töltött évvel a háta mögött hazajött Budapestre és bölcsészdoktorátust szerzett.  

Nagyon aktív tevékenységet folytatott egyetemista évei után is, már 19 éves korától publikálta írásait, később pedig a Thália Társaság megalapítói között volt. Ezen kívül alapítói között volt még a Vasárnapi Körnek és a Galilei Körnek is. Olyan neves folyóiratokba írt, mint a Nyugat vagy a Huszadik Század. 1908-tól kezdve már csak időnként tért vissza Budapestre, életének nagy részét Berlinben és Heidelbergben töltötte olyan körökben, mint Max Weber és Georg Simmel társasága. 1914-ben feleségül vette az orosz Jelena Grabenkót, de házasságuk nem volt hosszúéletű, csupán pár évig tartott. Visszatért Magyarországra és 1918-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, a Tanácsköztársaság megalakulásakor pedig végül közoktatásügyi népbiztossá vált. A Tanácsköztársaság bukása után még egy ideig Budapesten bujkált, majd Bécsbe emigrált, ahol 1923-ban újraházasodott. 1930-ban már Moszkvában élt, ahol a Marx-Engels-Lenin Intézet munkatársa volt, később a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának Filozófiai Intézetében dolgozott. Esztétikával foglalkozott, Marx és Engels esztétikai megjegyzéseit gyűjtötte és rendszerezte. 1938-ban egy új folyóirat, az Új Hang indulásánál is jelen volt, a lap vezető publicistája lett, többek között Adyról és Babitsról is közölt tanulmányokat.  

Fotó: Lukács György_wikipedia.org

1945-ben hazatelepült, miután beválasztották az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Még abban az évben a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdett tanítani esztétikát és filozófiát. Néhány évvel később a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választották. Egyike volt azoknak, akik 1948-ban elsőként kaptak Kossuth-díjat. Közéleti és politikai karrierjében fontos szerepet játszott népművelésügyi miniszteri kinevezése a Nagy Imre-kormányban. Előadásokat tartott a Petőfi Körben is, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja volt. Az 1950-es évek végén több összetűzése is volt, a szovjet hatóságok letartóztatták, hazatérése után 1958-ban nyugdíjazták. Életének utolsó éveiben is a marxista körökben mozgott, ezen kívül pedig megalapult Lukács tanítványai, fiatal filozófusok és társadalomtudósok által a Budapesti iskola, más néven Lukács-iskola, olyan kiemelkedő személyekkel, mint Heller Ágnes és Vajda Mihály. Heller Ágnes később így nyilatkozott az iskoláról: “A budapesti iskola több volt baráti körnél. Egy Lukács köré csoportosult filozófiai kör volt, egymás munkáit olvastuk, személyes barátságokat kötöttünk. Életemből 10-14 évet töltöttem ebben a körben. De vége kellett, hogy legyen, hiszen minden iskola elpusztul.” 

1971-ben, nemsokkal Lukács halála után megalapult a Lukács Archívum és Könyvtár, amely egykori lakásán, az MTA intézményeként működött egészen 2016-ig. Ezek után egyetemi tanárok, az Eszmélet folyóirat szerkesztői és az Archívum korábbi munkatársai alapították meg közösen a Lukács Archívum Nemzetközi Alapítványt, ahol Lukács kéziratait, műveit őrzik. Az Alapítvány védnökei között megtalálható a világszerte híres német filozófus és szociológus, Jürgen Habermas. Emlékét és munkásságát megőrizve az Alapítvány létrehozta a Lukács György-díjat, néhány évvel ezelőtt Ferge Zsuzsa is a díjazottak között volt.  

Fotó: Lukács György_europeana.eu

Munkásságáról legutóbb 2016-ben jelent meg szerkesztett kötet A forradalom végtelensége címmel, mely a könyvtár beiratkozott olvasói számára teljes szöveggel olvasható a Szaktárs adatbázisban: https://www.szaktars.hu/harmattan/view/a-forradalom-vegtelensege-lukacs-gyorgy-politika-es-tarsadalomelmelete/?pg=0&layout=s&fbclid=IwAR3iD4B9ZVDHYZ33NsB0ywIn35j_XZkY_KLlXgMsWCbRUDDQ9T0cbZdLmIQ  

Lukács György publikált magyarul, angolul és németül is, folyóiratokban, könyvekben, saját kiadásokban. Leghíresebb művei közé az alábbiak tartoznak:  

A modern dráma fejlődésének története (1911)  

Írástudók felelőssége (1944) 

Irodalom és demokrácia (1946)  

Az ész trónfosztása: az irracionalista filozófia kritikája (1954)  

Az esztétikum sajátossága (1965) 

Történelem és osztálytudat (1971) 

A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika (1975)  

A társadalmi lét ontológiájáról (1976) 

A Szociológiai Gyűjteményben is számos Lukács által írt mű megtalálható, az alábbi linkre kattintva megtalálják a teljes listát, legtöbbjük pedig az újranyitás után kölcsönözhetővé válnak majd: https://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?pagesize=10&view=short&sort=0&page=0&perpage=0&action=page&actualsearchset=FIND+AUTH+%22Luk%C3%A1cs+Gy%C3%B6rgy+1885+1971%22+and+COLL+%22SZOCIOL%C3%93GIAI+BIBLIOGR%C3%81FIA%22&actualsort=0&language=¤tpage=result&text0=&index0=&whichform=advancedsearchpage&showmenu=&resultview=short&recnum=&marcposition=&text0=&index0=&ccltext=&resultsize=161  

Források és további információ:  

https://neb.hu/asset/phpJcokTj.pdf  

https://hu.wikipedia.org/wiki/Luk%C3%A1cs_Gy%C3%B6rgy_(filoz%C3%B3fus