A hónap szociológusa

Minden hónapban bemutatunk egy, a fiatalabb generációhoz tartozó társadalomtudományi területen aktívan tevékenykedő, kutató személyt, akit életpályájáról, valamint munkásságáról kérdezünk.

SZGY: Mi az első emléke a szociológiával kapcsolatban?

HB: A középiskolai társadalomismeret órák és az érettségi jutnak eszembe. Már az órákon is tetszett, hogy a jelenlegi társadalomról tanulunk, arról, mi vesz körül minket. Aztán végül társadalomismeret lett a választott érettségi tantárgyam is, mely esetében az írásbeli vizsga helyett egy beadandó dolgozatot kellett készíteni. Az egyik választható témakör a rendszerváltás társadalmi hatásainak vizsgálata volt, én ebből írtam az érettségi dolgozatomat. Akkor tapasztalatam meg először, hogy milyen társadalmi kérdésekről írni, és azt gondoltam, ez nem is olyan rossz, lehet, hogy ez nekem való lenne. Persze mai szemmel visszagondolva az csak egy nagyon egyszerű szakirodalmi összefoglaló volt, de valahogy ehhez tudnám leginkább kötni az első markánsabb emléket.

SZGY: Miért esett a választása erre a pályára?

HB: A humán tantárgyak érdekeltek mindig is jobban. Aztán az egyetemi felvételikor két szakot jelöltem meg, ami az addigi érdeklődésem alapján érdekesnek tűnt: jogot és társadalmi tanulmányokat. Végül társadalmi tanulmányok szakon kezdtem el tanulni. Azért nem szociológiát jelöltem meg, mert egyszerűen akkor még nekem nem volt egyértelmű mi is a szociológia, a társadalmi tanulmányok megnevezés pedig közelebb állt a középiskolában tanult társadalomismerethez. A képzés elején még nem voltam biztos abban, hogy jó helyen vagyok. Emlékszem, az akkori évfolyamtársaimmal gyakran beszéltük egymás között, vajon mit fogunk kezdeni ezzel a diplomával. Aztán teltek a félévek, és egyre jobban körvonalazódott mit is csinál egy szociológus. Tetszettek mind az elméleti, mind a módszertani órák. Mesterképzésen már kifejezetten érdekelt a kutatás is. Az, hogy kutatóként szeretnék elhelyezkedni, már a doktori képzés alatt vált szilárdabb elképzeléssé. Ehhez hozzásegített, hogy találtam egy olyan témát, amelyet hosszú távon is szívesen kutatok, és amelyben számos továbblépési lehetőséget látok.

SZGY: Szociológusként milyen társadalmi kérdések foglalkoztatják leginkább?

HB: Doktori disszertációmat az egyedülálló anyák jóléti érdemességével kapcsolatos attitűdökről írtam, és azt vizsgáltam, miképpen függ össze a családpolitika az attitűdökkel. Ebben a témában tehát egyszerre jelent meg az egyedülálló anyák megítélésnek és az állam szerepvállalásának kérdése. Ez a két fő érdeklődési területem, az egyszülős családok és a jóléti állam, és elsődlegesen mindkét témakör kapcsán az attitűdök érdekelnek. Az attitűdökben mindig van valami „furcsaság", sokszor nem koherensek, és szeretem felfejteni a furcsaságok magyarázatát. Például a disszertációmban írok arról, hogy míg a magyar lakosságra jellemzők a tradicionális attitűdök a házasság és a kétszülős családok preferálása tekintetében, addig az egyedülálló anyákat állami segítségre érdemesnek tartja a közvélemény. Ezt a látszólag ellentmondásos eredményt magyarázza többek között az egyedülálló anyák jóléti támogatásának történeti stabilitása, de az is, hogy a tradicionális család preferálása mellett, a többség számára a válás is elfogadott.

SZGY: Mivel foglalkozik jelenleg? Van esetleg jelenleg zajló kutatómunkája?

HB: Jelenleg európai összehasonlításban vizsgálom az egyszülős családokkal kapcsolatos attitűdöket két olyan indikátor alapján, melyeket a nemzetközi kérdőíves kutatásokban az egyszülős családok elfogadottságának mérésére használnak. Az egyik arra kérdez, hogy egy nő vállalhat-e tartós párkapcsolat nélkül gyermeket, a másik pedig arra, hogy egy gyermek élhet-e boldog életet egy szülővel is. Ez esetben is érdekes, hogy nem minden országban koherensek az attitűdök, van, ahol az egyik indikátor mentén viszonylag magas az egyszülős családok elfogadottsága, a másik szerint kifejezetten alacsony. Mindez jól mutatja az egyszülős családok (és a velük kapcsolatos attitűdök) vizsgálatának komplexitását, valamint azt is, hogy attól függően, mely aspektusát ragadjuk meg a kérdésnek más véleményekkel szembesülünk. Mivel egy főként nőkből álló társadalmi csoportról beszélünk, elengedhetetlen a nemi szempont figyelembevétele is. Nem mindegy, hogy egyedülálló anyákkal vagy egyedülálló szülőkkel kapcsolatos véleményeket vizsgálunk, hiszen az egyedülálló anyaság kérdése erősen összefügg a nemi egyenlőséggel kapcsolatos attitűdökkel is.

Ezen kívül a TK Szociológiai Intézetében és a Családtudományi Kutatási Centrumban több más kutatásban is részt veszek. Szalma Ivettel a gyermekvállalás és migráció témáinak összefüggéseit vizsgáljuk a hazai kormányzati kommunikációban, Albert Fruzsinával és Dávid Beátával a társas kapcsolatok változását a koronavírus-járvány idején, Husz Ildikóval pedig a család fogalmával kapcsolatos vélekedéseket.

SZGY: A jövőben van-e új projekt, kutatás, akár egy új tématerület, amibe belevág/-na?

HB: Több ötletem is van, de amit a közeljövőben tervezek, és részben már foglalkoztam is vele, az az egyedülálló anyák és apák megítélésének eltérései. Más-más sztereotípiák kapcsolódnak ahhoz, ha valaki anyaként vagy ha valaki apaként nevel egyedül gyermeket. Ezeket tervezem alaposabban is megvizsgálni, nemcsak hazai, hanem nemzetközi kontextusban is.

SZGY: Ha meg kéne neveznie 3 személyt, akiket szakmai mentorainak, példaképeinek (akár hazai, akár nemzetközi szinten) tart, kik lennének azok és miért?

HB: Janky Béla a doktori disszertációm témavezetője volt, tőle kaptam a legtöbb segítséget eddigi pályafutásom során. Módszertannal, elmélettel és tudományos írással kapcsolatban is sokat tanultam tőle, tanácsért is mindig fordulhattam hozzá. Szikra Dorottya opponensként követte végig doktori kutatásomat, és kritikai megjegyzései nagymértékben hozzájárultak többek között ahhoz, hogy a dolgozat családpolitikával és nemi egyenlőséggel kapcsolatos részei minél kidogozottabbak legyenek, emellett az ő tanácsaira is számíthattam mindig. A külföldi kutatók közül Wim van Oorschotot említeném, az általa kidolgozott érdemességi percepciók elméletére épült a doktori dolgozatom, valamint volt lehetőségem vele személyesen is konzultálni.

SZGY: Mit gondol, a könyvtárak és online adatbázisok közül melyiket preferálják a hallgatók, fiatal kutatók, ha szakirodalom-gyűjtésről van szó? Ön melyiket preferálja a munkája során?

HB: Szerintem ez a dolgozat témájától és céljától is függ. Én például jobban szerettem könyvekből, nyomtatott folyóiratokból olvasni, és egyetemi tanulmányaim során a könyvtárakat preferáltam. Egyetemi dolgozatokhoz, melyek egy tágabb kérdéskört jártak körül, a könyvtárak is sokszor megfelelő tudásanyaggal szolgáltak. Aztán mivel a doktori témámhoz kapcsolódó nemzetközi folyóiratcikkek általában nem voltak elérhetők a könyvtárakban, váltottam az online adatbázisok használatára. A Google Scholar-on elég jól lehet szakirodalmat keresni, leggyakrabban ezt használom.

SZGY: Ha visszagondol az egyetemista korszakára, látogatta-e esetleg Ön is a Szabó Ervin Könyvtárat annak idején? Milyen élmények fűzik ahhoz az időszakhoz?

HB: Mivel Pécsre jártam egyetemre, ezért akkoriban ritkán látogattam a Szabó Ervin Könyvtárat. Néhány alkalommal előfordult, hogy egy-egy könyv nem volt elérhető a pécsi könyvtárakban, a FSZEK-ben viszont igen. A doktori képzést már Budapesten végeztem, és ez idő alatt többször is ellátogattam a központi könyvtárba. Leginkább olyan esetekben, amikor valamilyen magyar folyóirat régebbi kiadványára volt szükségem. Például 90-es évekbeli Replika és Szociológiai Szemle kiadványokat kerestem egy kutatás kapcsán, és ezeket a FSZEK-ben találtam meg. Általában szorgalmi időszakban péntek délelőttönként jártam, amikor nem volt zsúfolt az olvasóterem, így nyugodtan tudtam olvasni a galérián.

A fotók forrása: Herke Boglárka