A hónap szociológusa

Minden hónapban bemutatunk egy, a fiatalabb generációhoz tartozó társadalomtudományi területen aktívan tevékenykedő, kutató személyt, akit életpályájáról, valamint munkásságáról kérdezünk. 

SzGy: Mi az első emléke a szociológiával kapcsolatban? Miért esett a választása erre a pályára?

FK: A rendszerváltás éveiben voltam végzős gimnazista a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, a szociológiával történelemtanáromon, ismerőseimen és könyveken keresztül találkoztam. Hankiss Elemér Kelet-európai alternatívák (1989) és Szelényi Iván Új osztály, állam, politika (1990) című köteteit olvastam ekkor, és mély benyomást tett rám az a, ma úgy mondanám, makro-folyamatokat értelmező sűrű fogalmi háló, amit ezek a könyvek felvonultattak. Nem hiszem, hogy első nekifutásra mindent megértettem volna, de az irányt kijelölték: nemcsak az ELTE szociológia szakára, hanem a nemzetközi tudomány felé is. A szemem előtt alakult át a politikai és a gazdasági rendszer, amiben számomra az eszmék társadalomformáló ereje volt leginkább magával ragadó. Úgy képzeltem, hogy a szociológia szakon efféle folyamatok megértésében tudok majd elmélyülni.  A felvételi előtt konzultáltam későbbi tanszékvezetőmmel, Schadt Máriával is, akivel ugyanabba a felsőfokú angol csoportba jártunk a megyei könyvtárba.

A rendszerváltással a világ is tágra nyílt, ezért a hazai felvételi mellett a pécsi könyvárakban elérhető információs pontokon beszerzett tájékoztatók alapján többféle amerikai és angol nyelvű európai BA programra, ösztöndíjakra jelentkeztem és letettem a TOEFL-nyelvvizsgát. Hosszasan próbálkoztam: az akkori analóg körülmények között, Continental írógépen készített jelentkezéseimről postai úton értekeztem a felvételi irodákkal, mire végre beérett az erőfeszítés. 1992-ben elnyertem egy típusát tekintve „small private liberal arts college” nemzetközi ösztöndíját és egy tanévet az USA-beli Wisconsin állam déli határán fekvő Beloit College-ban töltöttem. Ekkorra már elvégeztem az első évet az ELTE-n szociológiából, így amikor az ösztöndíjról szóló értesítő levelet Beloitba érkezve a lenyűgöző állománnyal rendelkező college könyvtár előtt állva újra-olvasva megértettem, hogy a négy éves college egészére szól az ösztöndíj, nem volt kérdés, hogy nem maradok tovább egy tanévnél, de az sem, hogy a hazai egyetemi tanulmányok után vissza szeretnék térni az USA-ba doktori képzésre. Tudatosan készültem a budapesti egyetemi tanulmányok alatt az amerikai doktorira, négy amerikai kutató mellett kutatási asszisztensként dolgoztam a rendszerváltással foglalkozó kutatási projektjeikben és kerestem a motivációs levélben megjelölendő doktori témámat. Hálás vagyok ezeknek a kutatóknak, hogy betekintést engedtek a kutatómunkájuk részleteibe és osztozhattam budapesti életükben. Irtó fontos hozadéka volt még a kutatási asszisztensi munkának az is, hogy már 1992-ben meg tudtam venni (és hozatni) az első laptopomat, ami akkor horribilis összegbe, 1200 dollárba került. Az eszmetörténetben éreztem magam leginkább otthonosan, mentoraim is ebben támogattak. Adam Seligman, Bertalan László és Bence György voltak a legnagyobb hatással rám Budapesten, a bizalom és a bizalmatlanság szociológiai problémáival is az ő vezetésükkel kezdtem el foglalkozni. Később a témavezetőm Ellen Kennedy, majd Michael Stolleis és hosszú évekig kedves barátom, John Lukacs segítette mentorként eszmetörténeti kutatásaimat. Noha alapélményem az 1990-es évekbeli politikai, jogi, gazdasági átalakulás, mégsem szerettem volna „tranzitológiai” doktori témát választani, így egy másik „új demokrácia”, a weimari köztársaság hatalmi viszonyait érintő eszmetörténeti téma mellett horgonyoztam le. Az 1919-es weimari alkotmány alapjogainak értelmezésére vonatkozóan kialakult bírói gyakorlatról és az alkotmányjogászok vitáiról írtam a cambridge-i eszmetörténeti iskolában kidolgozott elemzési módszerrel, a politikai nyelvezetek rekonstruálásával. A korszak domináns jogértelmezésével, a jogi pozitivizmussal (és a manapság magától értetődőnek számító emberi jogi politikai nyelvezettel) szemben a weimari korszakban rendkívül eredeti megoldások születtek az alapjogok értelmezésére például az értékek, az intézmények vagy az integráció fogalmainak mobilizálásával. Szellemi titánok csaptak össze ezekben a vitákban, olyan kaliberű elmék, mint Hans Kelsen, Carl Schmitt vagy Rudolf Smend.

SzGy: Felsőfokú tanulmányai során élt és kutatott többek között Németországban, az Amerikai Egyesült Államokban és Hollandiában is. Milyen élmények fűzik ahhoz az időszakhoz?

FK: Ebben az interjúban a peregrináció hagyományos tevékenységei (melyik intézményben mit tanultam, kutattam) helyett inkább a könyvtári élményeimre szeretnék kitérni. A Beloit College könyvtárát már említettem: a mindössze ezres hallgatói létszámú college-ban a meghatározó élmények közé tartozott az egész campus egyik legnagyobb épületében működő, fantasztikusan felszerelt könyvtár. Az az igazság, hogy elsírtam magam, amikor először körbejártam… Az olvasás, tanulás mellett az analóg korszakban a minőségi zenehallgatás szinte egyetlen forrása is a könyvtár volt, meghitt hangulatú hónapokat töltöttem ott. Az ELTE-s egyetemi tanulmányok alatt volt még egy külföldi ösztöndíjam. Egy Erasmus-félévet töltöttem az Amszterdami Egyetemen, ahol a bizalom felbomlásának dinamikáját triádokban elemző szakdolgozatomhoz gyűjtöttem irodalmat a város egyetemi könyvtáraiban. A doktori tanulmányaim alatt a University of Pennsylvania philadelphiai könyvtárai mellett a kutatómunkához szükséges berlini könyvtárakban és a Bundesarchiv-ban töltöttem hosszabb időt, amikor a berlini Freie Universität vendégkutatója voltam egy évig. DAAD-ösztöndíjaskét pedig a Frankfurt am Main-i Max-Planck-Institut könyvtára volt a bázisom egy éven keresztül: ekkor szó szerint a könyvtárba szólt a mandátumom, ugyanis egy könyvtári munkaállomást biztosítottak nekem, tehát az intézet programjainak és Stolleis professzor doktori szemináriumainak látogatása mellett gyakorlatilag minden időmet a könyvtárban töltöttem.

SzGy: Szociológusként milyen társadalmi kérdések foglalkoztatják leginkább?

FK: A társadalmi egyenlőtlenségeket formáló folyamatok érdekelnek, és ehhez a strukturális feltételekkel is tisztában kell lenni. Például a bizalom rádiuszának jelentősége szempontjából máig a legjobb szociológiai (!) munkának Francis Fukuyama 1995-ben megjelent Trust. The Social Virtues and the Creation of Prosperity című munkáját tartom, amit vallásszociológus édesapja könyvtárának megöröklését – és a könyvek jó részének elolvasását – követően írt. A strukturális feltételeket globális összefüggésekbe is fontos beágyazni, számomra az egyik legmeggyőzőbb megoldást erre Dorothee Bohle és Greskovits Béla nyújtotta a 2012-es Capitalist Diversity on Europe’s Periphery című munkájukban, amely a tranzitológia helyett a kapitalizmusok sokféleségének értelmezési keretébe illesztette az Európai Unió új tagállamaiban végbemenő átalakulásokat. A társadalmak, gazdaságok és politikai rendszerek sokféleségének szem előtt tartásával igazán izgalmas vizsgálni az egyenlőtlenségek alakulását.

SzGy: Mi az, amivel jelenleg foglalkozik? Van-e esetleg jelenleg folyó kutatómunkája?

FK: Az utóbbi időben a társadalmi tőke három típusának, a megkötő, az összekötő és az összekapcsoló társadalmi tőkének a szerepével foglalkoztam különféle kontextusokban. Kutatótársaimmal vizsgáltuk a foglalkozási osztályok társadalmi tőke szerinti profilját, valamint országok szintjén a társadalmi tőkék és a prosperitás összefüggéseit, cikkünk ezen az e-print linken érhető el. Hazai kontextusban azt elemeztük, hogy az innovációs tevékenység és a cégek társadalmi tőke szerinti profilja között milyen kapcsolat áll fenn. A városfejlesztési folyamatok esetében pedig a résztvevő társadalmi csoportok társadalmi tőke készletének alakulását vizsgáltam pécsi esettanulmányokban.       

SzGy: A jövőben van-e új projekt, kutatás, akár egy új tématerület, amibe belevág/-na?

FK: Úgy tűnik, hogy az erőforrások egyenlőtlenségeinek terén egyre nagyobb szerepet tulajdoníthatunk a járadékos mechanizmusoknak. Szinte mindegyik erősen társadalmi tőke igényes. A megkötő társadalmi tőkének például központi szerepe van az elit képzettség megszerzése terén, de még közvetlenebbül az öröklésnél, formálódása pedig nagyban függ a párkapcsolatok szelekciós mechanizmusaitól. Az összekötő és az összekapcsoló társadalmi tőke pedig kulcstényező mind az uniós térség fejlesztési folyamataiban, mind a pandémiás krízis utáni gazdasági helyreállítás társadalmi beágyazásában világszerte. Formálódóban vannak elképzeléseink néhány járadékhoz kapcsolódó probléma vizsgálatára.

A másik folyamat, ami vonzza az érdeklődésemet, a digitális átalakulás, az algoritmikus társadalom problémái. Ez a „technológiai rendszerváltás” immáron nemcsak a gazdasági, de a társadalmi interakciók és a mindennapi élet számára is új keretet teremett, amiben a bizalom és az egyenlőtlenségek is újszerű mintázatokba rendeződnek. Többféle megközelítésben szeretném értelmezni ezt az átalakulást kollégáimmal együttműködésben.

SzGy: A kutatómunkái és publikációi mellett a Pécsi Tudományegyetem BTK Szociológia Tanszékének vezetője és oktatója is egyben. Mit gondol a társadalomtudományi képzések és az oktatás jelenlegi helyzetéről Magyarországon? Miben lát változást, fejlődést az előző évtizedekhez képest?

FK: A legjelentősebb előrelépést a hazai és nemzetközi adatok, valamint a nemzetközi szakirodalom online hozzáférhetőségében, illetve az elemző szoftverek terén látom. Ezek a tudományos kutatást és az oktatást is előnyösen érintő fejlemények szerencsésen egybeesnek az utóbbi évek legfontosabb változásával, a hazai campusok nemzetközivé válásával. Nekem személy szerint is nagy öröm és sok pozitív visszacsatolással járó kihívás a világ minden tájáról érkező, rendszerint erősen motivált nemzetközi hallgatók oktatása, az érdeklődésüknek megfelelő képzési, kutatási lehetőségek biztosítása. Az a célunk, hogy a magyar nyelvű képzések hallgatói is sokat profitáljanak abból, hogy a hazai campusokon házhoz jön a világ. 

SzGy: A PTE Szociológia Tanszékén 2020-ban megújult mindkét képzési forma (BA, MA), 2019-től pedig már az innovációs folyamatokba és az üzleti életbe is betekintést nyerhetnek a szociológus hallgatók. Honnan jött az ötlet és hogyan látja az elmúlt két év tapasztalatait, visszajelzéseit ezzel kapcsolatban?

FK: Törekszünk arra, hogy a pécsi szociológus hallgatók intenzív interakcióba kerüljenek más szakterületek hallgatóival, kutatóival egyetemen belül és az egyetemen kívüli gyakorlati élet különféle szereplőivel egyaránt. Mindez jól jön az elhelyezkedésnél, elősegíti a kapcsolatépítést, de legalább olyan fontos, hogy fejleszti a komplex problémaérzékelést, a társadalmi és gazdasági folyamatok valós környezetben történő megértését. Ezért aztán az alap- és mesterképzés egészén átívelő modult szentelünk a szakmai készségfejlesztésnek és a karriertervezésnek, ahol minden egyes szemeszter középpontjában a személyes és a szakmai sikeresség támogatása áll. Az elmúlt években több szociológus hallgatónk kipróbálta már magát társadalmi és üzleti célú ötletek fejlesztésében a PTE Simonyi Inkubációs Programjában. Jó tapasztalataik és elért sikereik is megerősítik, hogy a szociológia alapszak szakmai készségfejlesztési moduljában helye van a csapatmunkára építő társadalmi célú ötletfejlesztésnek. A campusok megnyílását követően a tavaszi szemeszterekben szociológus hallgatóink más szakosokkal együtt vesznek majd részt az innovációs folyamatokba is betekintést nyújtó ötletfejlesztő műhelymunkában, akik pedig nemzetközi hallgatókkal együtt vágnának efféle kalandba, azoknak summer school formájában lesz erre lehetőségük. A pécsi szociológia képzések ezen sajátossága mellett megőrizzük az erősségeinket is: hallgatóink alapos elméleti felkészültségre, széles elemzői repertoárra és magabiztos tudásra tesznek szert a magyar társadalomról, az európai és globális társadalmi folyamatokról. Biztató visszacsatolást jelent, hogy a felvételi jelentkezésekről a napokban befutott adatok fokozódó érdeklődés mutatnak képzéseink iránt.

SzGy: Mit gondol, a könyvtárak és online adatbázisok közül melyiket preferálják a hallgatók, fiatal kutatók, ha szakirodalomgyűjtésről van szó? Ön melyiket preferálja a munkája során?

FK: Tagadhatatlan az online források előtérbe kerülése, de a könyvtár továbbra is a szakirodalomhoz való hozzáférés kapuja, hiszen (főszabályként) az e-állományokat is rajtuk keresztül érjük el és tapasztalataim szerint ebben is profi támogatást kapunk, ha elakadunk, akár mi kutatók, akár a témavezetettjeink. Ezen túlmenően a könyvtárak ma is a tanulás fontos bázisai, tágas tereikben jó lelépni a digitális sztrádáról és a Gutenberg-galaxis minden szegletéhez személyre szóló, értő támogatást kapni a könyvtárosoktól.     

SzGy: Ha már szakirodalomgyűjtés, tudomása szerint a vidéki egyetemisták és oktatók számára mennyire elérhető és/vagy adott lehetőség a FSZEK-ben történő forráskeresés?

FK: A szociológus kutatók körében az FSZEK Szociológiai Gyűjteménye a szakma egyik fontos alapintézményének számít – a gyakorlatban azonban nem vagyok biztos benne, hogy a szakmai tevékenységüket alapvetően a fővároson kívül megvalósítók ténylegesen mennyire használják a gyűjteményt, a könyvtárközi kölcsönzésen túlmenően. A pécsi szociológus hallgatók könyvtári szocializációjának része a gyűjteménnyel való megismerkedés, de a gyakorlatban a pécsi könyvtárakat használják.    

SzGy: Ha visszagondol az egyetemista korszakára, látogatta-e esetleg Ön is a Szabó Ervin Könyvtárat annak idején? Milyen élmények fűzik ahhoz az időszakhoz?

FK: Barátságos kiterjesztése volt a korábban említett amerikai és a nyugat-európai könyvtári kalandozás a budapesti könyvtári élményeknek. Szociológia szakra a „főváros legfelállványozottabb épületébe” jártunk a Pollack Mihály téren lévő Festetics Palotába (ami ma az Andrássy Egyetem otthona), ahonnan a közeli Szabó Ervin könyvtárba tértünk be az irodalomjegyzékekben szereplő könyveket, tanulmányokat olvasni, így a nap jelentős részét ott töltöttük. A Szabó Ervin mellett gyakran látogattam a Parlamenti Könyvtárat és a KSH könyvtárát is. Nagyobb kontrasztot nehéz elképzelni az akkori és a mostani életvitelem között! Végtelenül hálás vagyok az elmélyült tanulást és kutatómunkát lehetővé tevő könyvtári infrastruktúráért, a barátságos könyvtári hangulatért, a sokszor láthatatlan munkáért, amit a könyvtáros kollégáknak köszönhetünk.