A hónap szociológusa 

Minden hónapban bemutatunk egy, a fiatalabb generációhoz tartozó társadalomtudományi területen aktívan tevékenykedő, kutató személyt, akit életpályájáról, valamint munkásságáról kérdezünk.  

SzGy: Mi az első emléked a szociológiával kapcsolatban?

ED: Az egyetem előtt túl sok kapcsolatom nem volt a szociológiával, bár gimnáziumban volt társadalomismeret, ott valahogy nem tűnt ki a tárgy, eredetileg inkább a zene vonzott. Viszont közvetetten nagy hatással volt rám több gimnáziumi tanárom: sok olyan órám volt, ahol az anyag leadása mellett szó volt egy összetettebb társadalmi kontextusról, mely érdekes volt számomra.

SzGy: Miért esett a választásod erre a pályára?

ED: Ha a választást a felvételire értjük, akkor eredetileg zenésznek készültem, aztán végül az utolsó sorrendmódosítás során a szociológiát raktam előre. Nem volt rá tudatos magyarázatom, inkább egy megérzés volt (amire utólag jó ötlet volt hallgatni). Aztán az első félévemben már tudtam, hogy a helyemen vagyok. Szimpatikus volt tanáraim (most már kollégáim) lelkesedése, saját kutatási területük iránti elhivatottsága, legyen szó elméleti vagy módszertani tárgyakról.

SzGy: Szociológusként milyen társadalmi kérdések érdekelnek leginkább?

ED: Jelenleg kiemelten a párkapcsolatokkal foglalkozok, ez az a téma, amit olyan mértékben komplexnek látok, hogy akár egy élet munkáját is bele tudnám ölni. Fő kérdés számomra, hogy ki-kit választ, miért választja, és hogy ennek a választásnak milyen későbbi hatásai vannak a párkapcsolatra és az egyénre nézve is. A téma alapvetően egy doktori képzésem során felmerült beszélgetésből jött, ami után elkezdtem olvasni a témában, és nem kaptam választ – így úgy döntöttem, hogy megválaszolom én. Maga a téma egy szerencsés választás, mert annyi mindenhez köthető, hogy lehetőségem van sok kollégával együttműködni, legyen szó társadalmi szerkezetről és mobilitásról, demográfiai folyamatokról (válás, gyerekvállalás, migráció, halálozás), gender kérdésekről, és így tovább.

SzGy: Ha meg kéne nevezned 3 személyt, akiket szakmai mentoraidnak, példaképeidnek (akár hazai, akár nemzetközi szinten) tartasz, kik lennének azok és miért?

ED: Erre nehéz válaszolni, legszívesebben az összes korábbi oktatómat és jelenlegi kollégámat említeném, még ha a kutatási témájuk számomra idegen is volt néha.

Témavezetőm, Spéder Zsolt mindenképpen egy nagy inspiráció számomra. Mindig élveztem az az óráit, kiemelten azt, hogy komplex kérdéseket tud tárgyalni egyszerű, érthető, ugyanakkor nem lebutított módon. Az órák után mindig úgy jött ki az ember, hogy többet tud, de még többet szeretne tudni. Egy későbbi ilyen beszélgetésből származik a kutatási témám is, illetve a közös munka ötlete.

Különböző konferenciákon, illetve a doktori iskola eseményein több külföldi kollégával is volt már szerencsém találkozni, közülük nagy hatással volt rám Juho Härkönen, aki jelenleg az egyik kedvenc folyóiratom, az „Advances in Life Course Research” szerkesztője. Benne is számomra kiemelten szimpatikus a nagy tudás mellett a megközelíthetőség, a párbeszédkészség, és az alapvető élvezete a szakmának.

Végül, inspirál kedvenc szerzőm, Alan Agresti, aki szerintem az egyik legérdekesebb író, előadó a statisztikai módszertan tekintetében. Műveit gyakran olvasom újra, mindig találok valami új tudás-morzsát.

SzGy: Mivel foglalkozol jelenleg? Van esetleg jelenleg folyó kutatómunkád?

ED: Jelenleg több kutatásban is benne vagyok, mindegyik esetben a párkapcsolatokhoz kötődő témákról van szó.

Egy kutatásban, mely lassan lezárul, kiemelten a párválasztás társadalmi mobilitásra kifejtett hatását elemezzük. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy az általános tendencia, hogy a magas státuszúak egymás között házasodnak, milyen hatással van a társadalmi struktúrára. Itt azt találtuk, hogy egyre inkább elkülönülnek a legfelsőbb és legalsóbb rétegek a párválasztáson keresztül, erősen csökkentve a társadalmi mobilitást.

Egy másik kutatásban azzal foglalkozok, hogy a nők rohamosan javuló (és bizonyos tekintetben férfiakat felülmúló, lásd végzettség) társadalmi helyzete hogyan függ össze a normák, nemi szerepekkel kapcsolatos elvárások változásában. Ez kiemelten érdekes terület, várhatóan van egy eltolódás az egyenlőbb párkapcsolati elvárások felé.

Végül, egy tanulmányban a párválasztás és a termékenység kapcsolatát elemezzük. E kutatás még korai fázisban van, de bizonyos társadalmi csoportok közötti házasságokban láthatóan több gyerek születik – erre fókuszálunk.

Fotó: Erát Dávid kedvenc szociológiai témájú könyvei

SzGy: A jövőben van-e új projekt, kutatás, akár egy új tématerület, amibe belevágsz/-nál?

ED: A jövőben szeretném a témámat folytatni mindenképp. Jelenleg kiemelten az élet eseményeinek időzítése és az azt meghatározó tényezők érdekelnek (elköltözés a szülői házból, összeköltözés, házasság). Illetve, tervezek egy elemzést arról, hogy a szülők válása hogyan hat a gyermekek jövőbeli életútjára.

SzGy: A Pécsi Tudományegyetem szociológia szakán diplomáztál, a doktori iskola elvégzése óta pedig ott is tanítasz, mindemellett aktívan kutatsz és publikálsz. Fiatal oktatóként és kutatóként mekkora kihívás összeegyeztetni a teendőket, megfelelni mindkét területen?

ED: Az oktatás és a kutatás alapvetően kiegészíti egymást, két külön teendő helyett egy összetett rendszert alkotnak. A publikálás segíti az oktatást, mert van miről beszélni, több tapasztalatot szerez az ember, és ezáltal több tudást is tud átadni. Az oktatás pedig segíti a publikálást, mert segít a gondolatok megfogalmazásában, összefoglalásában, a hallgatók kérdései pedig segítenek új kutatási témákat keresni.

Természetesen, időből sosincs elég, mindig kutatnék többet és mindig tartanék több órát. Az első éveimben volt kifejezetten nehéz – akkor inkább ide-oda estem, mintsem érkeztem – de idővel felvehető az egyetem ritmusa. Ebben nagy segítségemre voltak a kollégáim, valamint a különböző adminisztrációval foglalkozó személyek is. E mellett törekszem arra, hogy pihenésre és rekreációra is jusson idő: ez garantálja, hogy ne merüljön fel a kiégés lehetősége.

SzGy: Számodra hogyan alakította át a pandémia a szociológusi létet, hogy élted meg ezt az időszakot? Továbbá, szerinted milyen lesz a jövő az online megbeszélések, előadások és konferenciák után?

ED: Kiemelten oktatóként terhelt meg a pandémia, az online oktatás során véleményem szerint jóval kevesebb tudást lehet átadni – bár való igaz, hogy otthonról kényelmesebb. Rossz volt, hogy nem látjuk a hallgatókat, nem tudunk személyesen konzultálni, illetve a tanár-hallgató interakciók az órákon is minimálisra zuhantak.

Kutatóként, az online konferenciákban láttam potenciált, mert utazás nélkül hamar össze lehet szervezni kutatókat, gyorsan lehet információt cserélni. Ugyanakkor, az informális beszélgetések, networking, és az ezekből fakadó jövőbeli kutatási lehetőségek nem tudnak megvalósulni online.

A jövőre nézve, én a különböző hibrid megoldásokban látok potenciált az oktatás és a kutatás területén is. Mind a hallgatók, mind a kutatók életét rugalmasabbá tudja tenni, ha a megjelent-nem megjelent kettőség mellett az online bekapcsolódás is opció.

SzGy: Mit gondolsz, a könyvtárak és online adatbázisok közül melyiket preferálják a hallgatók, fiatal kutatók, ha szakirodalomgyűjtésről van szó? Te melyiket preferálod a munkád során?

ED: A tanszékünkön a megújult BA és MA képzésben direkt tartunk az online forrásokról órákat, hogy segítsük a hallgatók tájékozódását – bár őszintén szólva, az újonnan érkező évfolyamok már egyre jobban tudnak maguktól is kiigazodni.

Tapasztalataim szerint, a hallgatók elsősorban a lényegre törő megoldásokat kedvelik, e tekintetben a hazai könyvtárak, illetve a google scholar szokott az első megálló lenni. Utóbbi időben pozitív tendencia, hogy a hallgatók körében nőtt a hazai és nemzetközi irodalmak és adatbázisok használata, ami jól mutatja, hogy hogyan haladunk az egyre inkább digitalizált világ felé.

Munkám során és kiemelten a pécsi Tudásközpont, illetve a nemzetközi online keresőket használom. Ha nem céltudatos tájékozódásról, inkább nézelődésről van szó, akkor sok időt töltök a researchgate-en, ami egyfajta tudományos facebook. Itt könnyen meg tudom ismerni a folyó kutatási projekteket, preprint kéziratokat, sőt, a szerzőkkel is tudok beszélni – ez hihetetlenül kényelmes és sok potenciállal rendelkező lehetőség. Például, a disszertációmban szereplő egyik statisztikai eljárás során kérdéseim merültek fel – az eljárást kitaláló kutatóval 1 órán belül fel tudtam venni a kapcsolatot, és rövid levelezés után már meg is született a megoldás.

SzGy: Ha visszagondolsz az egyetemista korszakodra, látogattad-e esetleg a Szabó Ervin Könyvtárat annak idején vagy bármely vidéki könyvtárat? Milyen élmények fűznek ahhoz az időszakhoz?

ED: Az egyetemi éveim során kiemelten a pécsi könyvtárakban jártam, szerencsémre pont tanulmányaim közepén nyitott meg a Tudásközpont. Számomra mindig pozitív élmény volt, hogy minden meg volt, illetve, hogy a könyvtárosok mindig segítőkészek voltak. Többször fordult elő, hogy könyvtárosok mentettek meg minket a vizsgaidőszakban: rövid határidővel, gyorsan digitalizáltak nekünk anyagokat, kerestek meg irodalmak, illetve nyújtottak segítséget tájékozódáshoz. Véleményem szerint a digitalizáció mellett szükség van a könyvtárosok szakértelmére, jelenlétére, hogy a hallgatók ténylegesen a lehető legtöbb tudással jöhessen ki az egyetemekről.

/A fotók forrása a bemutatott személy./