A hét könyve

Randall Collins : Charisma: Micro-sociology of Power and Influence 

Fotó: FSZEK

A különleges emberek kapcsán gyakran beszélünk a személyiség varázsáról. Azonban mit értünk karizma alatt és miből áll ez a jelenség? Meggyőző kommunikációból, tömegek sikeres vezetéséből, esetleg fontos emberekkel való kapcsolatokból? Ezeknek a kérdéseknek jár utána a HÉT KÖNYVE Randall Collins: Charisma: Micro-sociology of Power and Influence című műve, Jézus, Kleopátra, Jeanne d’ Arc, Thomas Edward Lawrence (Arábiai Lawrence) Mao Ce-tung és Franklin D. Roosevelt felesége, Jiang Quing és Eleanor Roosevelt, Marilyn Monroe, Adolf Hitler életútjának bemutatásával és Steve Jobs és Napóelon pályafutása néhány elemének ismertetésével. https://books.google.hu/books?id=wHjnDwAAQBAJ&hl=hu&source=gbs_navlinks_s 

A könyv megkülönbözteti a karizma tömeg előtti és háttérben zajló eseteit, a sikeren és tekintélyen alapuló népszerűséget. A tömeg előtti karizma esetében hangsúlyozza a nagy létszámú csoportok előtt tartott meggyőző beszédek fontosságát (erre hozza fel példának Jézus és Hitler életét), a háttérben lévő hatásnál a különböző érdekelt felek közötti sikeres közvetítést (pl. Lawrencenál a britek és az arab törzsek közötti kapcsolattartás jelentőségét az első világháborúban). A sikeren alapuló karizma kapcsán pedig Hitler és Napóleon hadjáratait elemzi, de felhívja a figyelmet arra, hogy a kudarc megjelenésével az addig kiemelt pozícióban lévő személy népszerűsége is gyorsan csökken. Érdekesség, hogy létezik halál utáni megbecsültség is, amikor az utókor szinte jobban értékeli a személyt, mint saját kora. Ez figyelhető meg I. Erzsébet és Mária a skótok királynője esetében.

Jézus esetében hangsúlyozza még a példabeszédek és a csodák fontosságát, a követőknek szánt jövőkép (mennyországbeli üdvözülés szerepét), a határozott és egyértelmű kommunikációt, és az empátia fontosságát is. Jeanne d’ Arcnál a vallási elragadtatás és az érzelmi meggyőzés (pl. könnyezés felvállalása) szerepét emeli ki, míg Kleopátra és Marilyn Monroe esetében az ismert emberekkel való kapcsolat fontosságát hangsúlyozza. Ez Kleopátránál az ismert politikai szereplőkkel (Caesar, Octavianus) folytatott viszonyban mutatkozik meg. Marilyn Monroe esetében pedig nemcsak a befolyásos emberekkel folytatott szerelmi kapcsolatok és házasságok (Frank Sinatra, Joe DiMaggio, Arthur Miller) szerepét, hanem a színházi emberekkel és politikusokkal (főként a Kennedy fivérekkel) fenntartott összeköttetéseket is emlegethetjük a siker összetevői között. Ebből a szempontból speciális eset Mao és Roosevelt feleségének helyzete, akik férjük nevét és hatalmát is nagy mértékben felhasználták pályafutásuk kapcsán, amit férjeik rossz egészségi állapota is jelentősen befolyásolt. Fontos kérdés még az imázs is, amit Lawrencenél a hozzá kötődő filmek és memoárok, Marilyn Monroenál a róla készült fotók is elősegítettek. A náci párt és Hitler felemelkedésében pedig fontos szerepet játszottak a fasizmus színpadias elemei (jelképek, vonulások, karmozdulatok, köszöntések.)

Fotó: Pixabay

A könyv rendkívül érdekes része a karizma megtartásának idejéről szóló fejezet, amely hangsúlyozza, hogy a vizsgált szereplők tündöklése 2 és 20 év közötti időszakra tehető. Elgondolkodtató, hogy a karizmatikus szereplések után a különleges emberek élete sokszor tragikus véget ért, gondolhatunk Kleopátrára, Marilyn Monroe-ra, vagy Hitlerre.

További olvasnivalók és érdekességek:

Tanulmány Max Weber karizmatikus uralommal kapcsolatos elméletéről

Cikk a női vezetők helyzetéről

Tanulmány a karizmatikus vezetésről

Cikk a társadalmi kapcsolatokról

Cikk a történelemben szereplő híres nőkről

Cikk a tömegek sikeres vezetéséről

Előadás a karizma tanulhatóságáról és a meggyőző kommunikációról