A hét könyve

Cédric Hugrée, Etienne Penissat,  Alexis Spire: Social Class in Europe: New Inequalities in the Old World

Fotó: Amazon Books

Vannak európai társadalmi osztályok. Ez a Social Class in Europe: New Inequalities in the Old World c. könyv legfőbb állítása, mely egy olyan képet ad az európai társadalmi egyenlőtlenségekről, amely túllép a szokásos ország-összehasonlítás keretein. Európai statisztikai adatbázisok elemzésével megmutatja: léteznek európai társadalmi osztályok, és az európai társadalmi egyenlőtlenségek, európai osztályokon alapuló egyenlőtlenségek.

Európai osztályok. A három szociológus szerző: Cédric Hugrée, Etienne Penissat és Alexis Spire könyvének elemzési kerete és tárgya se nem a világrendszer, se nem a nemzetállam, hanem Európa, mely szerintük nemcsak politikai, gazdasági, hanem egyszersmind társadalmi tér is. Az olyan adatbázisoknak köszönhetően, mint amilyen a World Inequality Database, minden további nélkül lehetséges összehasonlítani egymással az európai és nem európai országokat egyaránt, feltárni ezek társadalmai/egyenlőtlenségei közötti hasonlóságokat és különbségeket. Szerzőink azonban nem ezt az utat járják. Nem tagadják, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeknek vannak nemzeti sajátosságai, melyek egy-egy nemzetállam társadalom- és politikatörténete által formálódnak ki, de úgy vélik, a társadalmi egyenlőtlenségek alakulásáról mégsem tudunk megfelelően számot adni, ha nézőpontunkat nemzetállami keretek közé szorítjuk. Könyvükben azt szeretnék megmutatni, hogy a nemzeti különbségek/hasonlóságok a társadalmi egyenlőtlenségek egy olyan konvergenciát mutató mintázatába vannak beágyazva, amely valamennyi európai országban dominál. Ezt a mintázatot ragadja meg és írja le az, amit európai társadalmi osztályoknak neveznek. Nem állítják: Európának sajátos (a nem európai régióktól különböző és/vagy azoktól független) osztályszerkezete van, de – empirikus, adatbázisokon alapuló elemzés nélkül – azt sem: létezik egy olyan konvergenciát mutató globális mintázata az egyenlőtlenségeknek, amely az európai és nem európai országokban egyaránt dominál, vagyis hogy vannak globális osztályok. Hogy tehát nem globális, hanem európai társadalmi osztályokról beszélnek, azzal szerzőink azt sugallják, hogy a transznacionális társadalmi osztályok a centrum-periféria, vagy legalábbis Nyugat-Kelet közötti határokon, különbségeken/hasonlóságokon is átívelnek.

Mégis vannak osztályok. Szerzőink azok közé a szociológusok közé tartoznak, akik szerint ma is vannak osztályok, és akik szerint az osztály ma is megfelelő fogalmi eszköz a társadalmi egyenlőtlenségek leírására és megragadására. Az 1980-as évektől kezdődően Nyugat-Európában az osztály fogalma kipenderült a társadalomról szóló beszéd fősodrából, Közép- és Kelet-Európában egyenesen diszkreditálódott. Osztályok, állítják sokan ma is Keleten és Nyugaton egyaránt, már nincsenek, a társadalom ma már nem osztálytársadalmon, amiért is az osztály fogalma idejétmúlt. Ennek ellenére sorra születnek Európa mindkét féltekén – Magyarországon is – olyan munkák, amelyek rehabilitálni szeretnék az osztály fogalmát, elismerve mind azt, hogy az osztályok körvonalai ma sokkal kevésbé markánsak, mint voltak, mind pedig azt, hogy az osztályok nem cselekvő – öntudattal bíró – osztályok. Az előbbit példázzák a köztisztviselők meg a magántulajdonban lévő vállalkozások vagy vállalatok vezetői-menedzserei, akik se nem tőkések, se nem munkások; az utóbbit példázza, hogy a munkásosztályhoz tartozás érzése csökkent a fizikai munkások és az alacsony (szak)képzettségű szellemi munkások között, helyébe a hatalmas középosztályba tartozás érzése lépett. Az emberek, hacsak nem erről a középosztálynak nevezett valamiről beszélnek, nem is használják az „osztály”-t, hogy elhelyezzék-azonosítsák magukat a társadalmi térben. Gyakran a társadalmi mozgalmak sem. A 2008-as válságra válaszként színre lépő megszorításellenes mozgalmak hívószava például nem az „osztályantagonizmus” volt, hanem a leggazdagabb 1% és a maradék 99%, az „oligarchák” és „az emberek” antagonizmusa. Mindazonáltal bármennyire is kikerült az „osztály” a köz- és tudományos beszéd fősodrából, bármennyire is igaz, hogy az egykori osztályok kontúrjaikat vesztették, és bármennyire is igaz, hogy nincsenek cselekvő osztályok, ebből még nem következik, hogy nincsenek osztályok, vagyis hogy az osztályhelyzet elveszített volna meghatározó és magyarázó erejét az életesélyeket, életutakat, életkörülményeket és azok egyenlőtlenségeit illetően.

Osztály. Vannak szociológusok, akik Marxot követve, azt állítják: az osztályhelyzetet a termelésben, termelési viszonyok rendjében elfoglalt hely határozza meg, és vannak, akik Weber követőiként azt, hogy az életesélyeknek és a jövedelemszerzés esélyeinek piaci viszonyok által meghatározott eloszlása definiálja az osztályhelyzetet. Pierre Bourdieu, kombinálva Marxot és Webert, a tőkeviszonyokat állította középpontba. Azt állította, hogy a gazdasági és kulturális tőke mint erőforrás megoszlása határozza meg az osztályhelyzetet a társadalmi térben. Könyvünk szerzői Bourdieu-höz kapcsolódnak: az „osztály” szótárukban a gazdasági és kulturális tőke ama kombinációját jelöli, amely létrehozza a társadalmi csoportok társadalmi pozíciót, elkülönülésük, különbözésük formáit és a határokat közöttük. Az osztály fogalmát így az egyenlőtlenségek (az életszínvonal, életmód, a foglalkoztatottság és munka egyenlőtlenségeinek) indikátoraként használhatják.

Egyenlőtlenségek a jövedelmi-vagyoni egyenlőtlenségeken túl. A társadalmi egyenlőtlenségek szerzőink szerint nem redukálhatók a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségekre, illetve az utóbbiak föltérképezésével nem kapunk megfelelő képet az előbbiekről. Az egyenlőtlenségek ugyanis, állítják könyvünk szerzői, hatalmi viszonyok is, és ezek a viszonyok nem korlátozhatók a szupergazdag kevesek és a sokaság közötti viszonyra, hanem jelen vannak a jövedelmi-vagyoni skála minden szintjén, például csoportvezető és beosztottjai, menedzser és bébiszitter között is, és a szociális élet legkülönfélébb területein. Ha tehát a társadalmi egyenlőtlenségeket jövedelmi-vagyoni egyenlőtlenségekre redukáljuk, akkor nemcsak a társadalmi csoportok közötti hatalmi viszonyok maradnak rejtve, hanem az azon belüliek és vele a belső megosztottságok is. Márpedig ez utóbbiak ugyanúgy meghatározó szerepet játszanak az egyenlőtlenségek formálásában, mint az, ami társadalmi csoportokat elválasztja egymástól. Az osztály fogalma viszont, állítja három szociológus szerzőnk, lehetővé teszi, hogy a társadalmi egyenlőtlenségeket ne a jövedelem- és vagyonskála által implikált hierarchiára redukáljuk, és hogy ne csak az erőforrások hiányát, ne csak az egyik (a munkásosztály) másik (uralkodó/tőkés) osztálytól való függőségét lássuk meg, hanem mindazt, ami ugyanúgy alacsony vagy alárendelt státuszt eredményez, és ami gazdasági, kulturális és politikai hatalom központjaiból való kizárásban manifesztálódik.

Adabázisok. Az európai társadalmi osztályok és egyenlőtlenségek könyvünkben kidolgozott empirikus szociológiája az EU égisze alatt zajló kutatások eredményeképp létrejött adatbázisokon alapul (Labour Force Survey, European Union Statistics on Income and Living Conditions, Adult Education Survey, Labour Force Survey). Jóllehet ezen adatbázisok nemzetállamokra vonatkozó adatai azt a képet sugallják, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek csakis nemzeti szintű egyenlőtlenségek, szerzőink megmutatják: lehetséges ezen adatok osztályszempontú olvasata, vagyis lehetséges bennük és általuk föltárni az európai társadalmi osztályokat és ily módon számot adni az európai társadalmi egyenlőtlenségekről. Elemzésük konklúziója tehát az, hogy vannak európai társadalmi osztályok, és az európai társadalmi egyenlőtlenségek európai osztályokon alapuló egyenlőtlenségek.

Fotó: Flickr

További érdekességek, olvasnivalók:

Göran Therborn: Branko Milanović kutatásai a globális egyenlőtlenség alakulásáról

Éber Márk Áron: Miért nem érzékeljük, hogy osztálytársadalomban élünk?

Éber Márk Áron: Miért osztály?

Kölcsönözhető:

Éber Márk Áron: A csepp – A félperifériás magyar társadalom osztályszerkezete, 25–59.o.

Helyben olvasható:

Mike Savage (et al.): Social Class in the 21st century

Online adatbázisunkból letölthető:

Lauren Langman – David A. Smith (ed.): Twenty-First Century Inequality & Capitalism: Piketty, Marx and Beyond