A hét könyve

Yanilda María González - Authoritarian Police in Democracy

Fotó: Google Books

Autoriter rendőrség demokráciában

Miközben a „harmadik hullám” idején (1980-as évek) demokratizálódott latin-amerikai országokban virágoztak a demokratikus intézmények, a rendőrség autoriter enklávéként maradt fönn. Tevékenységét a törvények diszkriminatív és önkényes kikényszerítése, burjánzó korrupció és zsákmányszerzés, gyenge vagy nem létező elszámoltathatóság, valamint a halált okozó erőszak gyakori alkalmazása jellemezte. Számos elemző vélte úgy, hogy ez a demokratizálódás előtti katonai diktatúrák öröksége, fennmaradása pedig a demokratizálódás félresikerültségét, a demokratikus intézmények tökéletlenségét tanúsítja. Az Authoritarian Police in Democracy: Contested Security in Latin Amerika c. könyvünk szerzője, Yanilda María Gonzáles vitatja ezt, és azt állítja: a demokratikus latin-amerikai országok rendőrségeinek autoriter enklávéként való fönnmaradása a demokratikus folyamatokban és a demokratikus politika logikájában gyökerezik. Egyes országok és azok összehasonlító elemzésével megmutatja: ez nem a demokratizálódás tökéletlenségéből vagy a demokrácia hiányosságaiból fakad, de nem is csökevény, a korábbi autokráciák-diktatúrák maradványa, hanem részben a demokratikus folyamatokban és a mindennapi demokratikus politika logikájában gyökerezik, részben pedig abban a viszonyban, amely a politikát demokráciában is a politikai hatalommal bíró rendőrséghez és a politikai hatalom kiaknázható forrását jelentő rendészethez fűzi. Legfőbb, elméleti szempontból is provokatív tézise az, hogy a demokrácia procedurális kritériumainak megfelelő politikai folyamatok és a mindennapi demokratikus politikai logika olyan kimenetet eredményezhet, amely ellentétes a demokrácia szubsztantív kritériumaival.

Gonzáles könyve latin-amerikai esettanulmányok sorozata, amely arra a kérdésre keres választ, hogy az egyébként egészséges latin-amerikai demokráciákban a rendőrségek miért gyakorolhatják továbbra is masszívan a kényszert, azon belül az erőszakot oly módon, hogy az összeegyeztethetetlenek a demokráciával.

E kérdésre adott válasza két pontban foglalható össze. (1) Ha egymással rivalizáló preferenciák és igények sokfélék és széttartók, és ha ez – mint oly gyakran – a társadalmi megosztottságban gyökerezik, akkor a kormányzat hatalmának választásokon való megőrzése-megtartása érdekében kikalkulálhatja, hogy melyik rovására melyiket érdemes előnyben részesítenie, a rendőrség pedig nem csupán a biztonság és a kényszer/erőszak egyenlőtlen társadalmi (újra)elosztásának politikai eszköze lesz, hanem a fönnálló hatalom számára nyereséges társadalmi egyenlőtlenségek (újra)termelője is. (2) Ha viszont a preferenciák és igények összetartók, akkor az ellensúlyt jelenthet a rendőrség hatalmával szemben, és adott esetben választási győzelemre hajtó kormányzatot az autoriter rendőrség megreformálásra késztetheti – vagy éppen megőrzésre- fönntartására. Merthogy semmi sem garatálja eleve, hogy a választói preferenciák, igények és követelések – jöjjenek létre ezek akár a lehető legdemokratikusabb és legspontánabb módon is – a demokratikus rendőrség körül kristályosodnak ki. Magyarán: az eljárások demokratikussága nem szavatolja az eredmény demokratikusságát, hanem nyitottá teszi azt. A mindennapi demokratikus politika, annak logikája, az, hogy a politika a szavazatok többségének megszerzésére törekszik, és reszponzív az egymással versengő választói igényekre/követelésekre, egyaránt lehet akadálya és katalizátora a rendőrség demokratizálásának.

Fotó: Pixabay

További olvasnivalók és érdekességek:

Kölcsönözhetők:

Krémer Ferenc: Az élhető társadalom és a rendőrség válsága

Virginia Eubanks: How High-Tech Tools Profile, Police, and Punish the Poor

Digitális adatbázisunkból letölthető:

P. A. J. Waddington: Policing Citizens: Police, Power and the State

Andrew W. Neal: Security as Politics: Beyond the State of Exception