A hét könyve

Donald Tomaskovic-Devey - Dustin Avent-Holt: Relational Inequalities

Fotó: Google Books

Nem érthetjük meg az egyenlőtlenségeket, ha figyelmen kívül hagyjuk azokat a helyeket, ahol termelődnek és újratermelődnek. És akkor sem érthetjük meg, ha az egyén tulajdonságaival magyarázzuk, vagy az egyén társadalmi hátterével. Mert az egyenlőtlenségek emberek közötti relációkban és relációk által képződnek. Okai nem bennünk vannak, nem is mögöttünk, hanem közöttünk – „az emberek között”-ben. A Relational Inequalities című, két szociológus, Donald Tomaskovic-Devey és Dustin Avent-Holt által írt könyv arra az egyszerű kérdésre keresi a választ: hogyan jönnek létre az egyenlőtlenségek? Avagy és konkrétabban: Miért összpontosulnak kevesek kezében bizonyos erőforrások? Miért keresnek egyesek többet, mint mások? Miért becsülnek meg, ismernek el, vesznek számba valakit, másokat meg nem? Miért lesz valaki értékes vagy értéktelen, jelentős vagy jelentéktelen? Miért tűnnek el régi egyenlőtlenségek, és miért jönnek létre újak?

A társadalomtudósok régóta foglalkoznak ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel, régóta izgatja őket az egyenlőtlenségek eredetének kérdése. Sokféle válasz is született már rá, de ezek döntő többsége Donald Tomaskovic-Devey és Dustin Avent-Holt szerint alapvetően téves. Éspedig két okból:

1. Az egyenlőtlenségek eredetéről szóló munkák legtöbbje ignorálja azokat a konkrét és aktuális szociális tereket, ahol a jövedelem, a megbecsülés és más jutalmak termelődnek és elosztásra kerülnek (cégek, vállalatok és más szervezetek). De ha el is helyezik az egyenlőtlenségeket a társadalmi térben, akkor ez a tér igen gyakran és rövidlátó módon a nemzetállam vagy a nemzeti piac lesz, figyelmen kívül hagyva ezzel az egyenlőtlenségek termelődésének és újratermelődésének helyszíneit, a szervezeteket, valamint a szervezeti és szervezetek közötti relációkat és folyamatokat.

2. A legtöbb nagyhatású szociológiai és közgazdaságtani munka individuális szemléletű: az egyént helyezi középpontba, annak veleszületett vagy körülményeiből fakadó tulajdonságaival (nem, származás, képzettség stb.) magyarázza az egyenlőtlenségeket, mellőzve azokat a konkrét és aktuális szociális relációkat, amelyekben és amelyek által az egyenlőtlenségek termelődnek, az erőforrások és jutalmak elosztásra kerülnek.

A relacionális egyenlőtlenségek elméletének kidolgozásával Donald Tomaskovic-Devey és Dustin Avent-Holt alternatíváját szeretné adni a naivan individuális szemléletű és nemzeti térre fókuszáló megközelítéseknek. Ezen új elmélet alapállása, miként elnevezése is mutatja, ez: hogy megértsük az egyenlőtlenségek eredetét, relacionálisan kell gondolkodnunk, konkrétan az emberek és pozíciók szervezeteken belüli és közötti relációira kell fókuszálnunk. Ezek ugyanis azok a konkrét helyek, ahol az egyenlőtlenségek termelődnek és újratermelődnek, az erőforrások, a jutalmak és a megbecsülés elosztásra kerül.

Szervezet alatt Donald Tomaskovic-Devey és Dustin Avent-Holt a relációk olyan többé-kevésbé zárt és hierarchikus hálózatát érti, amelyekben az egyéni cselekvések koordinálva vannak azért, hogy egyének valamilyen célok vagy összefüggő célok elérése érdekében egymással vagy együtt cselekedve elvégezzenek feladatokat, megoldjanak problémákat. A szervezetek nem egyenlők a munkahelyekkel, de szerzőink könyvükben felcserélhető fogalomként használják. Ezért, amit a relacionális egyenlőtlenség elméleteként kidolgoznak, az a munkahelyekre érvényes (profitorientált szervezet, magánvállalatok, magáncégek, állami-kormányzati hivatalok, nonprofit szervezetek). Viszont úgy vélik, hipotézisük az, hogy elméleti modelljük kiterjeszthető más formális és informális szervezetekre is, azaz a relacionális egyenlőtlenségek elmélete az egyenlőtlenségek általános elméleteként is megállja helyét.

Mindenesetre a relacionális egyenlőtlenségek elméletének egyik kulcsfogalma a szervezet. A másik a kategorizálás. Donald Tomaskovic-Devey és Dustin Avent-Holt abból indul ki, hogy az emberek kategóriákba rendezik a komplex világot, hogy tájékozódni tudjanak benne. A világ kategorizálása egyúttal emberek kategorizálása, emberek közötti megkülönböztetések és emberek osztályozása is. A kategóriák mindegyike emberek közötti interakciókban jön létre, vagyis nem egyéni, hanem szociális produktum. Az interakciók tipikus helyszínei ma a szervezetek, következésképp a szervezetek a kategóriák, azon belül az embereket megkülönböztető és osztályozó kategóriák létrejövésének is tipikus helyszínei. Donald Tomaskovic-Devey és Dustin Avent-Holt állítása az, hogy a hierarchikus szociális rendet (pozíciók hierarchikus és strukturált relációit) létrehozó, az embereket kategorizáló-osztályozó megkülönböztetések egyenlőtlenségekké alakulnak át, vagyis a kategóriák-osztályok társadalmi termelése és újratermelése egyben egyenlőtlenségek termelése és újratermelése.

Hogyan történik ez? Donald Tomaskovic-Devey és Dustin Avent-Holt három olyan, szerintük alapvető mechanizmust nevez meg, amely a kategoriális megkülönböztetéseket egyenlőtlenségekké alakítja át. Ezek a következők: 1. Kizsákmányolás: X arra használja Y feletti hatalmát, hogy kisajátítson bizonyos erőforrásokat úgy, hogy X gyarapszik Y rovására. 2. Szociális lezárás/kizárás [social closure]: X kizárja Y-t bizonyos erőforrásokhoz való hozzáférésből. 3. Igénytámasztás/igényformálás [claims-making]: annak diszkurzív artikulálása, hogy X miért érdemel többet, miért érdemes arra, hogy nagyobb mértékben részesüljön az erőforrásokból és jutalmakból, mint Y.

Könyvünk mindegyik mechanizmusnak külön fejezetet szentel, és példákon keresztül (konkrét szervezeti kontextusokban) mutatja be és világítja meg ezeket  az egyenlőtlenségek létrejötte szempontjából alapvető mechanizmusokat, azok változatait és működésmódjait. A részeletekbe nem megyünk bele, csak egy-egy állítást emelünk ki. 1. Egyenlőtlenség jön létre, ha egy csoport képes szervezeti erőforrásokat eltulajdonítani egy másik, kategoriálisan megkülönböztetett csoporttól. 2. Egyenlőtlenség jön létre, ha egy csoport arra használja a megkülönböztető kategorizálást, hogy monopolizálja a szervezeti erőforrásokat 3. Új egyenlőtlenségek születnek és régiek tűnnek el, ha egy csoport képes elérni, hogy a szervezeti gyakorlatokat érintő vagy erőforrásokra vonatkozó igényét elismerjék, elfogadják, vagyis ha képes fölülírni a renddé szilárdult igényeket.

Ez a három kiemelt állítás mutatja: mindhárom mechanizmus elválaszthatatlan a hatalomtól/erőtől. A szervezetek hatalmi harcok helyszínei, az erőforrások, a megbecsülés és a jutalmak e harc tétjei, a kizsákmányolás és a szociális kizárás pedig a gyümölcsei. A hatalom/erő azonban nem olyan képesség (potencia), amely az egyéni sajátosságokból vagy tulajdonságokból fakad: hogy melyik csoport, melyik kategoriális megkülönböztetés és melyik igény lesz hatóerős, az azoktól a kulturális-történeti-intézményi kontextusoktól függ, amelyekbe a cselekvők a szervezetekben és azon kívül be vannak ágyazva, s amelyek ugyancsak emberek közötti relációkban és relációk által jönnek létre és képződnek…

Gondolkodj relacionálisan, ha az egyenlőtlenségek eredete a kérdés, és fókuszálj azokra a helyekre, ahol az egyenlőtlenségek termelődnek és újratermelődnek! – ez a Relational Inequalities egyik legfőbb üzenete.

A másik pedig ez: ami valamit (például az egyenlőtlenségeket) társadalmivá tesz, azok a relációk; s ez a valami (például az egyenlőtlenség) az emberek közötti relációkban és relációk által jön létre és képződik. Tehát: ha a társadalomról gondolkodsz, gondolkodj relacionálisan!

Fotó: Pixabay

A témához ajánlott, könyvtárunkban vagy adatbázisunkban elérhető könyvek:

Branko Milanovic : Global Inequality : A New Approach for the Age of Globalization (adatbázisunkból letölthető)

Charles Tilly: Durable Inequality (adatbázisunkból letölthető)

Lucinda Platt: Understanding Inequalities: Stratification and Difference (helyben olvasható)