A hét könyve

Lyn Spillman - What is Cultural Sociology

Fotó: Wiley

A kultúraszociológia nem egyenlő a kultúra szociológiájával: nem arról szól, hogy a kultúrát mint a társadalmi valóság egy részét szociológiai elemzés és kutatás tárgyává tesszük, hanem szemléletmódról, arról, ahogyan a társadalmi valóságot látjuk és megközelítjük. Lyn Spillman What is Cultural Sociology c. könyve a kultúraszociológiát mint személetmódot fogalmi eszköztárával együtt kívánja prezentálni, egy átfogó és koherens képet adván róla. Ennek megfelelően Spillman nem a nagy szerzők nagy elméleteit és alapvető műveit helyezi középpontba, nem is az irányzatokat meg a bevett témákat, hanem két alapvető kérdést: 1. Mi a kultúraszociológia? 2. Mire van szükségünk ahhoz, hogy kultúraszociológiát műveljünk?

Mi a kultúraszociológia? – A szociológia tárgya az emberi csoportok és interakciók, az, hogy miként működnek, illetve zajlanak ezek, és miként hatnak életünkre. A kultúraszociológia a jelentéseket vizsgálja, amelyeket az emberek csoportjaiknak és interakcióiknak adnak, valamint azt, hogy honnan erednek és hogyan jönnek létre ezek a jelentések, miként befolyásolják az emberek cselekedeteit.

A jelentések nem olyanok, mint a ruháink, amiket felveszünk meg leveszünk, hanem lényegiek: a csoportokat és cselekvéseket nem jelentéssel ruházzuk fel, nem jelentéseket aggatunk rájuk, hanem azok mindig jelentéssel bírnak. Merthogy az emberi lények – szól a kultúraszociológia egyik előfeltevése – jelentésalkotó teremtmények: megértünk és értelmezünk, nem olykor-olykor, hanem mindig. A jelentések olyanok, mint a levegő, a jelentésalkotások pedig, mint a levegővétel: nem tudunk létezni nélkülük, valamiképpen mindig is értjük-értelmezzük a dolgokat: ezt mint autót, azt mint telefont, emezt mint kutyát, amazt mint embert, stb., amiért is – miként Clifford Geertz megfogalmazta – az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat. A kultúra fogalma az ember által alkotott jelentésekre referál, s minthogy amint csak valamire rápillantunk vagy megérintjük, azon nyomban vagy egy csapásra jelentésesek, azt mondhatjuk: amit csak az emberek tesznek, amihez hozzáérnek, vagy amire ránéznek, az máris kultúra. A kultúraszociológia másik előfeltevése, hogy a jelentésalkotás különbözik a biológiai folyamatoktól: bár a jelentésalkotás ember mint biológiai lény természetes képessége, a jelentésekkel együtt nem vezethető vissza biológiai folyamatokra, és nem vezethető le biológiai folyamatokból, amiért is mindkettő lényegileg kontingens, azaz szükségképpen másképp is lehetséges. A kultúraszociológia harmadik előfeltevése, hogy az individuális-szubjektív tapasztalatok ugyan lényegi szerepet játszanak a jelentásalkotásban, de a jelentések nem vezethetők vissza maradéktalanul ezekre a tapasztalatokra, és nem vezethetők le belőlük: közös (kollektív) produktumok, amelyek egyszersmind az individuális-szubjektív tapasztalatok megértésének-értelmezésének feltételei is.

Ez Spillman szerint az a három előfeltevés (az ember jelentásalkotó élőlény, a kultúra nem redukálható a biológiai-fizikai természetre, a jelentés nem redukálható egyéni-privát tapasztalatokra), amelyekre a kultúraszociológia mint szemlélet- és megközelítésmód épül. Mire van szükségünk ahhoz, hogy kultúraszociológiát műveljünk? – A kultúraszociológia középpontjában a jelentésalkotás folyamata és a jelentés áll, fogalmai és módszerei ezek megragadására adnak kezünkbe eszközöket. Hogy milyeneket, azt Spillman nem a különböző irányzatok és témák köré szervezve mutatja be, hanem a kultúraszociológiai kutatás három lehetséges nézőpontját, a kultúra kutatásának három, irányzatokat és témákat átszelő lehetséges irányát középpontba helyezve. Ezek a következők: (1) kulturális/szimbolikus formák; (2) interakciók mint jelenésalkotó folyamatok; (3) jelentések termelése, avagy a jelentésalkotás szociális-történeti kontextusa.

Önreflexió és vakfolt. – Ha a kultúraszociológia önmagához következetes, nem vonhatja ki magát az önreflexió alól: önmagát (fogalmait, eljárásait és műveit) is kultúraszociológiai vizsgálat tárgyává kell tennie. Ezt Spillman azzal demonstrálja és illusztrálja, hogy az általa bemutatott három nézőpontból kultúraszociológiai kutatási kérdéseket fogalmaz meg könyvére vonatkozóan egyrészt, és fényt derít könyvének bizonyos korlátaira és elfogultságaira másrészt. Ebből az önreflexióból azt emeljük ki, ami Spillman és az vakfoltját jelzi, és egy nem jelentésközpontú kultúraszociológia irányába mutat.

A kultúraszociológia, ahogyan a kultúra fogalma is, mutat rá Spillman, elhatárolások révén jön létre, a határok pedig nem eleve meg egyszer s mindenkorra adottak, hanem maguk is kulturális termékek. Nem kivétel ez alól az a kultúraszociológia sem, amelyik a jelentésalkotás műveletét helyezi középpontba, kizárva a kultúrából minden más műveletet. Mármost a kultúra – etimológiájának megfelelően – egészen a 18. századig, mutat rá Spillman is, valaminek a megművelését, megmunkálását, ápolását, gondozását jelenti. Amikor például Cicero az „agricultura” (földművelés) analógiájára a filozófiát „cultura animi”-ként (lélek művelése) határozza meg, akkor a kultúra szót nem metaforikusan használja, hanem olyan műveleteket jelöl vele, amelyek valamit (az emberi lelket) munkálják, művelik meg. Ezen műveletek neve – legyen szó a föld- vagy emberművelésről – kultúrtechnikák, beleértve azokat a műveleteket is, amelyek – miként a szántóföldek, gyümölcsösök, kertek, ketrecek, karámok, aklok – tereket különítenek el azért, hogy valamit/valakit megmunkáljanak, megműveljenek, gondozzanak.

A jelentésközpontú kultúratudomány azt állítja: a kultúra jelentések adása-alkotása, olyan műveletek összessége, amelyek teremtik, alakítják, formálják és szervezik a valóságot. Így viszont – miként Spillman egyébként remek könyve is mutatja – nem látja, és nem látja, hogy nem látja azokat a műveleteket, amelyek nem jelentésadók, ám szintén nem egyéniek/privátak, és szintén valamit tesznek, csinálnak, szintén alakítják, formálják és szervezik a valóságot. Ezek a műveletek, vagyis a kultúrtechnikák, mint például az írás, olvasás, számolás, zenélés, festés, illetve az, ahogyan írunk, olvasunk, festünk, számolunk, zenélünk, meghatározzák azt, ahogyan a dolgokkal vagy egymással bánunk, és jelentésalkotás előtt formálják, alakítják, szervezik a valóságot. Az ember tehát – szólhat a nem jelentésközpontú kultúraszociológia alaptétele – nem egyszerűen a jelentések maga szőtte, hanem a kultúrtechnikák által szőtt hálóban függő teremtmény.

Fotó: Pixabay

További olvasnivaló:

Kricsfalusi B. – Kulcsár Szabó E. – Molnár Gábor T. – Tamás Á. (szerk): Média- és kultúratudomány: Kézikönyv, „Kultúra” és „Kultúrtechnika” szócikk. (A könyv könyvtárunkból kölcsönözhető.)

F. Jaeger et al. (szerk): Handbuch der Kulturwissenschaften Bd. 1–3. (E három kötet könyvtárunk szociológiai olvasótermében, helyben olvasható.)

Tiszatáj 2017/2, „Műveléstől a műveletig: kultúrtechnikák” c. blokk tanulmányai. 

J. Dünne – K. Fehringer – K. Kuhn – W. Struck (szerk.): Cultural Techniques: Assembling Spaces, Texts & Collectives (A könyv online könyvtárunkból pdf és epub formátumban letölthető.)