A hét könyve

Ellen Meiksins Wood - Democracy Against Capitalism: Renewing Historical Materialism

Fotó: Cambridge Books

Antiposztmarxista – így nevezhetjük azt a kritikai elméleti pozíciót, amelyet Ellen Meiksins Wood Democracy Against Capitalism: Renewing Historical Materialism című könyvében dolgoz ki. E pozíció egyszerre korszerű és korszerűtlen: a jelenkori kapitalizmus megfelelő kritikájának érdekében szembefordul a posztmarxizmussal, és fölújítja a történelmi materializmust.

Wood abból indul ki, hogy sürgetően szükség van a kapitalizmus rendszerének kritikai megismerésére. Ezt persze – baloldaliként – nem csak ő gondolja így. Ám úgy látja, a baloldali gondolkodók közül sokan a kapitalizmus kritikai megismeréséhez szükséges fogalmi eszköztár fejlesztése, gazdagítása és finomítása helyett inkább sutba vágják az egészet. Ennek legfőbb oka az, hogy ezek a baloldali gondolkodók, kiket Wood posztmarxistáknak nevez, magukévá tették a kontingencia, a fragmentáció és a heterogenitás posztmodern elvét, a totalitással, a rendszerrel, a struktúrával és a nagy elbeszéléssel szembeni bizalmatlansággal együtt. Amennyiben ez a bizalmatlanság kiterjed – és miért ne terjedne ki – a kapitalizmusra, az ugyan nem akadályozza meg a posztmarxistákat abban, hogy a piacról beszéljenek, ám lehetetlenné teszi számukra a piac átfogó hatalmának kritikáját. A posztmarxizmus ebből fakadóan, meglepő módon, egy követ fúj a történelem végéről szóló nagy elbeszéléssel: mindkettő ad acta teszi a kapitalizmus mint rendszer vagy mint egész kritikáját.

A baloldali gondolkodók, kivált a kommunizmus bukása után, általában a kapitalizmushoz való viszonyulás, és nem a kapitalizmussal való szembefordulás mikéntjének újragondolásán fáradoztak. Ennek tipikus és trendi eredménye ez lett: megtalálni a kapitalizmus hézagait, azokon belül teret csinálni az alternatív diskurzusok, aktivitások és identitások számára; ilyen hézagok pedig szükségképp vannak, lehetővé téve, hogy megsokszorozzuk azokat a helyeket, ahol a baloldali kultúra és politika szárba szökkenhet és burjánozhat. A kapitalizmushoz való eme újfajta viszonyulás (teret csinálni a kapitalizmuson belül, annak hézagaiban, semmint gyökeresen szembeszegülni vele) magyarázza többek között az olyan hagyományos baloldali diskurzusoktól való elfordulást, mint a politikai gazdaságtan, a szövegek és szövegelések elemezése, valamint mindannak vizsgálata felé, amit az identitás kultúrájának nevezhetünk. Míg a hagyományos módon gondolkodó baloldaliak a kapitalizmust mint totalitást kívánta megragadni és megváltoztatni, szemét a kapitalizmus antitézisére, a szocializmusra vetve, a posztmodern által megihletett baloldaliak meghatározó gondolata, hogy a politika igazi helye a kapitalizmus hézagain belül és hézagai között van, kivált az akadémiai-egyetemi szférában, ahol a diskurzusok és identitások materiális kényszerektől mentesen dekonstruálhatók és megsokszorozhatók.

Egy posztmodern, töredezett (fragmentált), középpont nélküli (decentrált) szubjektumokból álló világban, ahol az egész megragadására irányuló tudás se nem lehetséges, se nem kívánatos, mi más lenne a megfelelő politika, mint a liberális pluralizmust radikalizáló politika? Mi mentesíthetne jobban minket a kapitalizmussal mint a világot a történelemben minden eddiginél erőteljesebben totalizáló rendszerrel való konfrontációtól, mint a totalitás megismerésének lehetetlenné nyilvánítása? Mi lenne nagyobb gátja a kapitalizmus globális és totalizáló hatalmával szembeni lokális és partikuláris megmozdulásoknak, mint a középpont nélküli és töredezett-töredékes szubjektum? Mi adhatna jobb ürügyet-érvet a kapitalizmus felsőbb vagy ellenállhattalan erejének való engedelmeskedésre, mint az a meggyőződés, hogy ennek az erőnek nincs (nem lehet) rendszerszerű eredete, nincs (nem lehet) egységes logikája, nincsenek (nem lehetnek) azonosítható társadalmi alapjai és gyökerei?

Wood abból indul ki, hogy nem egyszerűen a kapitalizmus, hanem a kapitalizmus mint rendszer kritikájára van égető szükség. Könyvének legfőbb állítása, hogy egy ilyen kritika a történelmi materializmussal alapozható meg. Igaz, a 19. századi történelmi materializmus nem megfelelő, mégis minden másnál jobb alapot kínál a 20–21. században is a kapitalizmus kritikai megismeréséhez. A történelmi materializmus veleje ugyanis ez: ragaszkodás ahhoz, hogy a kapitalizmus, mint minden termelési mód, történeti és sajátos; tagadása annak, hogy a kapitalizmus vagy bármely más termelési mód logikája és mozgástörvényei a történelem vagy az emberi világ univerzális logikája és mozgástörvényei lennének. Vagyis a történelmi materializmus veleje az, ami egyben kritikaivá is teszi: úgy tekint a kapitalizmusra, mint sajátos és történeti, következésképp sajátos-történeti eredettel bíró, nem természetes és nem szükségszerű rendszerre vagy egészre.

Wood úgy véli, a kapitalizmus történelmi materializmuson alapuló kritikai megismerésének a politikai gazdaságtan marxi kritikájának nyomvonalán kell haladnia. Ez ugyanis egyrészt arra irányult, hogy megmutassa: a kapitalizmus törvényei sajátos és történeti törvények, nem pedig egyetemesek vagy emberi természetből fakadók, és föltárja, miért és hogyan lettek a kapitalizmus sajátos-történeti törvényeiből univerzális/természetes törvények. Másrészt pedig arra irányult, hogy megmutassa: a politikai gazdaságtan bizonyos kategóriái a kapitalizmus tapasztalatához kötődnek, és abból származnak, fakadnak. Ha a kapitalizmus kritikai megismerése a politikai gazdaságtan marxi kritikájának nyomvonalán halad, akkor az analízisnek és genealógiának kéz a kézben kell járnia, tárgya pedig nem csupán a kapitalizmus mint rendszer, hanem bizonyos analitikus kategóriák is.

Wood könyvében kitűzött célja kettős. Meg szeretné ragadni a kapitalizmus mint társadalmi viszonyok rendszere és mint politikai terrénum sajátosságát, és ennek érdekében fel kívánja újítani a történelmi materializmust. Ennek a felújításnak ugyanúgy kritikainak kell lennie, mint a kapitalizmus megismerésének. Ez egyrészt azt jelenti: szakítanunk kell azokkal az elméleti és elemző fogalmakkal és beállítódásokkal, amelyek a kapitalizmus sajátos és történeti jellegének elmismásolásához vezetnek; másrészt pedig azt, hogy nem tekinthetjük magától értetődőnek a történelmi materializmus kulcsfogalmait (termelőerők, termelési viszonyok, osztály, alap és felépítmény stb.), hanem felül kell vizsgálnunk azokat. Mármost a kapitalizmus történelmi materializmuson alapuló kritikai megismerése nem lehetséges anélkül, hogy ne feltételeznénk, a kapitalizmusnak vannak alternatívái, olyanok, amelyek antitézisének, a szocializmusnak a nézőpontjából dolgozhatók ki. Ezért nem elég a történelmi materializmus és fogalmainak kritikai felülvizsgálata, hanem ezt meg kell tenni a szocialista hagyománnyal is. Erről szól, ezt a két feladatot végzi el Wood könyvének első részében.

Második részében Wood annak megmutatására törekszik, hogy a formális demokrácia, valamint a demokrácia azonosítása a liberalizmussal nem lenne lehetséges gyakorlatilag és elgondolhatatlan lenne elméletileg más kontextusban, ez csakis a kapitalizmus társadalmi viszonyainak sajátos kontextusában lehetséges. Ezek a viszonyok egyszerre előmozdítják és korlátozzák a demokráciát. A kapitalizmussal szemben legnagyobb kihívást Wood érvelése szerint az támasztana, ha a demokrácia túllépne ezeken a korlátokon. Ez az a pont, ahol, állítja Wood, a demokrácia a kapitalizmus alternatívájaként jelenhet meg, ahol a demokrácia és szocializmus szinonimmá válhat. Ez a demokrácia, avagy szocializmus a gazdaság politikai-közösségi életbe való visszaintegrálásán alapul, és a termelők demokratikus önmeghatározásának való alárendelésével kezdődik.

Fotó: Pixabay

Ajánlott videó:

https://www.youtube.com/watch?v=EZLY3bVhMSk 

További olvasmányok:

Hirschkop, Ken: A Political Marxist: Ellen Meiksins Wood, 1942–2016.

https://www.radicalphilosophy.com/obituary/a-political-marxist-ellen-meiksins-wood-1942-2016 

Wood, Ellen Meiksins: A demokrácia leértékelődése és a „civil társadalom”.

http://adattar.vmmi.org/cikkek/4284/letunk_1989.3-4_06_ellen_meiksins_wood.pdf 

Wood, Ellen Meiksins: A gazdasági és a politikai szféra elkülönülése a kapitalizmusban. In A politikai marxizmus az angolszász világban. Szerk.: Ágh Attila. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)

https://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=30206&pos=1 

Wood, Ellen Meiksins: Mind and Politics. An Approach to the Meaning of Liberal and Socialist Individualism. (Könyvtárunkból kölcsönözhető.)

https://saman.fszek.hu/WebPac/CorvinaWeb?action=onelong&showtype=longlong&recnum=1367731&pos=2 

Nagy Klára: A kapitalizmus kialakulás, avagy mi történt az angol vidéken?

https://ujegyenloseg.hu/a-kapitalizmus-kialakulasa-avagy-mi-tortent-az-angol-videken/