Könyvklub Monique Gehlerrel



2024. november 26-án Könyvklubunk vendégasztalánál hárman is helyet foglaltak. A témaként megadott könyv szerzője, Monique Gehler, aki Párizsból érkezett hozzánk, a könyv magyar kiadásának szerkesztője, Vámos Éva és Bajomi Iván, aki magyarra fordította az elhangzottakat.

Monique elmesélte, hogy a háborúról, a deportálásokról sosem akart az édesanyja beszélni. Sokszor igyekezett kitérni a beszélgetés elől, de mivel Monique újságíró volt, tudta, hogy pontos kérdéseket és keresztkérdéseket is fel kell tennie, hogy részletes válaszokat kapjon. Nem mondta el neki, hogy könyvet akar írni. Anyja azt szerette volna, ha elfelejti ezt a történetet. Nem olvasta a könyvét. Ő viszont úgy gondolja, hogy jobb, ha elmondjuk az igazságot, mintha az emberek fantáziájára bíznánk. Gyerekkorában a szülei, bár magyarok voltak, egymás között is mindig franciául beszéltek, mert fontos volt nekik, hogy ő minél előbb megtanuljon franciául. Anyja sokszor volt depressziós és sikerült találnia egy orvost, akivel magyarul tudott beszélni, mert a depressziója idején inkább magyarul beszélt. Édesanyja, Livia Vajda, nem volt híres festő, de meg tudott élni a művészetéből. Párizsban és Brüsszelben is voltak kiállításai, több galéria adott el képeket tőle. Szentendrén is volt kiállítása, egy írásában P. Szűcs Julianna a fauve-okhoz és Chagallhoz hasonlította a képeit. A magyar festők közül személyesen ismerte Bálint Endrét, aki gyakori vendég volt náluk, édesapja vett is tőle egy képet. Nagyon szerette volna, ha kiállíthat a párizsi Magyar Intézetben. Erre életében nem került sor, de mostanában talán sikerül megszervezni egy kiállítást. Édesanyja hosszú idő után felvette a kapcsolatot régi barátnőjével, akivel együtt élték túl a koncentrációs tábort, és aztán többször meglátogatták egymást Párizsban és Budapesten. Gyermekeik is barátságot kötöttek, és ez a mai napig tart.