Székely István


(Budapest, 1899. február 25. - Palm Springs, Kalifornia, USA, 1979. március 11.)

A magyar filmrendező, producer a Király utca 108. szám alatti házban élt.

Székely István, a harmincas évek első számú magyar sztárrendezője Hyppolit, a lakáj című filmjével soha nem látott mozivirágkort indított el Magyarországon. Hatására vált a vígjáték a magyar filmgyártás uralkodó műfajává. 

Mivel apja Székely Marcell, a jónevű építész, Budapest számos középületének és lakóházának tervezője volt, őt is erre a pályára szánták. Egyetemi tanulmányait a Műegyetemen kezdte el, de nem fejezte be, újságíró lett. A húszas évek végén Az Újság berlini tudósítója volt, ahol kapcsolatba került a filmgyártással. 1929 és 1932 között forgatókönyvíróként és rendezőként négy filmben dolgozott (Die große Sehnsucht, Der Nächste, bitte!, Rhapsodie der Liebe, Seitensprünge).

A Hyppolit elkészülése után Székely egy ideig Berlin és Budapest között ingázott, csak 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után telepedett vissza Budapestre. Rendkívül termékeny volt, Amerikába történő kivándorlásáig egymaga rendezte az addig készült száz magyar film egynegyedét, huszonnégyet.

Filmjeinek többsége vígjáték (Piri mindent tud, Ida regénye, Nászút féláron, Lovagias ügy, Egy lány elindul stb.), ezekben a nagyvárosi kisemberek hangulatos, realista ábrázolására törekedett. Valamennyi sikert aratott, de a Hyppolit sikerét egyik sem szárnyalta túl.

Bár Székely Hyppolit-jának hatására vált uralkodó filmműfajjá a komédia a magyar filmgyártásban, ő volt az első, aki más műfajokkal is kísérletezett. A bűnügyi akciófilm versenyképes közép-európai formáját keresve készítette el Gaston Leroux: Rouletabille aviateur című regényének adaptációját (Repülő arany, 1932), melyet francia verzióban is leforgattak. Magyar-német-amerikai koprodukcióban, magyar és német verzióban készült el a Pardon, tévedtem (1933), melyben az amerikaias kommersz stílus meghonosítására törekedett. (A film magyar változata sajnos nem maradt fenn.) A Rákóczi induló (1933) a nemzeti lokálkolorit sikeres felfedezése a mozi számára.



A Bál a Savoyban (1934) a Lubitsch-stílusú operettfilm és a revüfilm közötti átmenet. Az első világháború idején játszódó Café Moszkva (1935) nagyszabású melodráma, mely stilárisan már a film noir felé mutat.

Nevéhez fűződik néhány igényes irodalmi adaptáció, köztük Szép Ernő Lili ákác filmváltozata, amelyet 1972-ben újra elkészített. Móricz Légy jó mindhalálig című regényének filmváltozata (1936) a nyomorúság, az igazságtalanság és a hatalommal való visszaélés képeivel a neorealizmus felé mutat. Megfilmesítette Heltai Jenő 111-es és Zilahy Lajos Két fogoly című regényét, és ő készítette el Mikszáth Noszty-fiú esete Tóth Marival című regényének nagysikerű filmadaptációját.

Eredetileg a Meseautó szinopszisát is Székelynek szánták, ő azonban nem vállalta, mert hihetetlennek találta a film alapötletét, hogy egy kis pesti autószalon ingyen adjon autót a tízezredik vevőnek. 1978-ban megjelent visszaemlékezéséből (Hyppolittól a Lila ákácig) az derül ki, hogy később megbánta ezt a döntését. A filmet végül Gaál Béla, a triviális glamúrfilm legnagyobb magyar mestere rendezte, és ez lett a korszak másik kirobbanó közönségsikere.

1938-ban a zsidótörvények miatt az USÁ-ba emigrált. A Hollywoodban világkarriert csinált budapesti rendezők második generációjának tagja. Az alacsony költségvetésű, de lélektanilag jól megalapozott és nagy szakmai tudással megrendezett filmjeit ma már a horror, a musical és a film noir klasszikus alkotásai között tartják számon (Revenge of the Zombies, Waterfront, Lake Placid Serenade, Hollow Triumph stb.)
1945-ben filmcéget hozott létre (Star Pictures). 1950-ben Mexikóban, 1953-ban az NSZK-ban, 1954-1955 között Olaszországban, 1962-ben Angliában is dolgozott.

1972-ben Magyarországon készítette el utolsó filmjét, a Lila akác új változatát. 1979. március 11-én hunyt el Palm Springs-ben.

Forrás: nfi.hu, wikipedia.hu, lechnerkozpont.hu
Fotók: nfi.hu, cultura.hu